Chemins de fer de Paris à Lyon et à la Méditerranée

vasúttársaság Franciaországban

Az 1857-ben alapított Chemins de fer de Paris à Lyon et à la Méditerranée (magyar nyelven: Párizs-Lyon és a Földközi-tenger közötti vasúttársaság), más néven a Párizs-Lyon-Méditerranée vagy egyszerűen csak PLM, az összes francia vasúttársaság államosításáig és a Société nationale des chemins de fer français (SNCF) 1938. január 1-jei megalapításáig Franciaország egyik fő vasúttársasága volt.[1][2][3]

Chemins de fer de Paris à Lyon et à la Méditerranée
Típus vasúttársaság
Jogelőd
  • Chemin de fer de Lyon à la Méditerranée
  • Compagnie du chemin de fer de Paris à Lyon
  • Società per le Strade Ferrate Calabro-Sicule
Alapítva 1857
Megszűnt 1938. január 1.
Jogutód SNCF
Székhely Párizs
Iparág vasúti közlekedés
SablonWikidataSegítség

Története szerkesztés

Az 1857. július 3-án alapított PLM 1858 és 1862 között a korábbi Párizs-Lyon és Lyon-Méditerranée társaságok egyesüléséből, valamint később számos kisebb vasúttársaság beolvasztásából jött létre. A PLM elsősorban Délkelet-Franciaországban működött, fővonala Párizst Dijon, Lyon és Marseille érintésével a francia Riviérával kötötte össze. A vállalat volt az algériai vasutak üzemeltetője is.

A PLM 1938-ban beolvadt a többségi állami tulajdonban lévő Société nationale des chemins de fer français-ba, és hálózata az SNCF délkeleti régiójává vált.

Műalkotások szerkesztés

A PLM megbízást adott Roger Broders plakátművésznek, és szponzorálta a francia Riviérára és a francia Alpokba tett utazásait, hogy felkereshesse műveinek témáit. A PLM számára készített utazási plakátok litográfiái ma is kaphatók a kereskedelemben. Több rajzolójuk is jelentős karriert futott be, köztük Alfred Grévin és David Dellepiane.

A párizsi székház szerkesztés

 
A párizsi Saint-Lazare utca 88. szám alatti székház bejárati portálja, 2009-ben készült felvétel

A PLM székháza volt a francia vasúttársaságok legpazarabb székháza.[4] Az 1860-as évek végén épült a Tivoli kert egykori területén, főbejárata a rue Saint-Lazare 88. szám alatt volt.

Amint 1938. január 1-jén megalakult az SNCF, a korábbi PLM székháza lett az új állami vállalat központja.[5] Az SNCF központja 1999-ig maradt itt, amikor is a Paris Gare Montparnasse melletti új épületbe költözött át.[6] Az egykori PLM épületét ezt követően a Crédit Agricole biztosítási üzletága vásárolta meg, Anthony Béchu építész tervei alapján felújították, és a hely vasút előtti múltjára utalva Le Tivoli névvel látták el.[7] 2003-tól az AXA irodája, majd 2014-től a Covéa biztosító székhelye lett. Az egykori PLM épületét a Crédit Agricole biztosítótársaság vette meg.[8]

Irodalom szerkesztés

  • Charles Goschler, Traité pratique de l'entretien et de l'exploitation des chemins de fer, Noblet et Baudry, Paris, 17-19
  • François Get et Dominique Lajeunesse, Encyclopédie des chemins de fer, Éditions de La Courtille, 1980 ISBN 2-7207-0066-5
  • Yves Broncard, Les plus belles années des Trains français, Sélection du Reader's Digest, 1997 ISBN 2-7098-0889-7
  • Le Patrimoine de la SNCF et des chemins de fer français, Flohic éditions, 1999 ISBN 2-84234-069-8
  • Thierry Favre, Le Train s'affiche, La Vie du rail, 2005 ISBN 2-915034-46-X. Affiches PLM.
  • Robert Mencherini et Jean Doménichino, Cheminots en Provence : des voix de la mémoire aux voies de l'avenir (1830-2001), Éd. La vie du rail, Paris, 2001, 37 et suiv. ISBN 2-902808-95-X
  • Frédéric Toublanc, Roanne et sa région à l'heure des trains du PLM, en 1991, Presses et Éditions Ferroviaires.
  • Compagnie Paris Lyon Méditerranée, Hommes et choses du PLM, Paris, Devambez, (1911), page 75 (la conclusion de cet ouvrage est signée G. Goy, qui était chef de division au Secrétariat de la compagnie PLM).
  • Compagnie Paris Lyon Méditerranée, Les Alpes françaises, illustrations d'Ernest Lessieux, non daté (vers 1910?).
  • Auguste Moyaux, Les chemins de fer autrefois et aujourd'hui et leurs médailles commémoratives. Notice historique suivie d'un atlas descriptif des médailles de tous les pays, Bruxelles, Charles Dupriez (1905 [1], 1910 et 1925).
  • Victor von Röll: Enzyklopädie des Eisenbahnwesens. Stichwort: Paris-Lyon-Mittelmeer-Bahn. Berlin, Wien 1914, S. 467 f. (németül)
  • Stefan Vockrodt: Die PLM: Paris-Lyon-Méditerranée. In: Eisenbahnen in Paris = Eisenbahngeschichte Spezial 2 (2015). ISBN 978-3-937189-94-9, S. 33.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Georges Dupuy, "Il était une fois le PLM" (in French), L'Express, 31 May 2001.
  2. " Mythique route des Alpes : Du Léman à la Méditerranée", Exposition du 9 avril au 13 novembre 2016, à la Maison Gribaldi d'Évian (in French) (PDF), ville-evian.fr.
  3. PLM 1898 Travel Poster for Palestine
  4. La concentration des sièges des compagnies de chemins de fer dans le 9e au XIXe siècle. 9e histoire , 2017. október 23.
  5. Les débuts de SNCF il y a 80 ans. SNCF , 2018. február 15.
  6. Francois Lamarre: Le siège haut perché de la SNCF à Montparnasse. Les Echos , 1999. május 30.
  7. Francois Lamarre: Paris - Saint-Lazare : Tivoli en héritage de la SNCF. Les Echos , 2001. november 15.
  8. Sébastien Acedo: Covéa emménagera dans le «Tivoli», ancien site d’Axa France. L'Argus de l'Assurance , 2014. április 15.