SNCF
Az SNCF (Société nationale des chemins de fer français) Franciaország nemzeti vasúttársasága.
| SNCF Société nationale des chemins de fer français | |
 | |
.JPG) | |
| Rövid név | SNCF |
| Típus | részvénytársaság |
| Jogelőd |
|
| Alapítva | 1938. január 1. |
| Székhely |
 Párizs, Franciaország |
| Vezetők | Guillaume Pepy (elnök) |
| Alapító | Franciaország |
| Iparág | vasúti szállítás |
| Tulajdonos | Franciaország[1] |
| Forma | Société Anonyme |
| Alkalmazottak száma | 160 000 fő (2006) |
| Leányvállalatai | |
| A SNCF Société nationale des chemins de fer français weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz SNCF Société nationale des chemins de fer français témájú médiaállományokat. | |
TörténetSzerkesztés
Az SNCF 1938. január 1-jén alakult meg öt nagy francia vasúttársaság államosításával. A francia állam 51%-os tulajdonjogot szerzett az újonnan létrehozott vállalatban. A második világháborúban a Vichy-kormány és a náci Németország kötelezte az SNCF-et a zsidó lakosság deportálására a drancyi internáló táborba, ahonnan koncentrációs táborokba szállították őket (a vasúttársaságot azóta többször perbe fogták világháborús szerepe miatt). Az 1970-es években az SNCF elindította a TGV nagysebességű vasút tervezését, 1981-ben pedig már meg is megnyitották az első járatot Párizs és Lyon között. A TGV technológiát azóta több európai országban és Dél-Koreában is felhasználták. 1990-es évektől az SNCF megkezdte a vasúti kocsik eladását regionális cégeknek a rövid- és középtávú utazások egyszerűsítése érdekében, létrehozva a Transport express régional márkanevet. 2006-ban Jacques Chirac akkori francia elnök újévi beszédében ígéretet tett arra, hogy 2026-ra egyetlen SNCF- vagy RATP-vonatot sem fosszilis tüzelőanyagok fognak hajtani. Ez a kijelentés tovább erősítette Franciaország kötődését az atomenergiához; az SNCF szerelvények energiaszükségletének nagy részét már ma is atomerőművek állítják elő.
Nemzetközi kapcsolatokSzerkesztés
A francia határon túl Luxembourg, Frankfurt, Stuttgart, München, Bázel és Zürich is elérhetővé válik az új TGV TM vonalon keresztül.
TGVSzerkesztés
A vasúttársaság TGV-je számos gyorsasági rekordot döntött meg, legutóbb 2007. április 3-án, amikor a legújabb TGV V150-es elérte az 574,8 km/h-s sebességet.[2]
KépekSzerkesztés
Modern TGV Duplex Toulonban
Modern SNCF dízel motorvonatSNCF
Fret SNCF tehervonat
SNCF dízelmozdonyok
SNCF BB 17000 villamosmozdony
TGV POS motorvonat a Nürnberg–München nagysebességű vasútvonalon Németországban
SNCF BB 61000 Fret dízelmozdony
ElnökökSzerkesztés
- 1938. január 1. – 1940. szeptember 1.: Pierre Guinand
- 1940. szeptember 1. – 1946. augusztus 3.: Pierre-Eugène Fournier
- 1946. augusztus 3. – 1949. június: Marcel Flouret
- 1949. június – 1955. február 1.: Pierre Tissier
- 1955. február 1. – 1958. január 23.: Louis Armand
- 1958. január 23. – 1975. szeptember 1.: André Ségalat
- 1975. szeptember 1. – 1981. szeptember 1.: Jacques Pélissier
- 1981. szeptember 1. – 1985. szeptember 19.: André Chadeau
- 1985. szeptember 19. – 1988. február 29.: Philippe Essig
- 1988. február 29. – 1988. augusztus 20.: Philippe Rouvillois
- 1988. augusztus 20. – 1994. május 7.: Jacques Fournier
- 1994. május 7. – 1995. december 20.: Jean Bergougnoux
- 1995. december 20. – 1996. július 24.: Loïk Le Floch-Prigent
- 1996. július 24. – 2006. július 2.: Louis Gallois
- 2006. július 2. – 2008. február 27.: Anne-Marie Idrac
- 2008. február 27. – napjainkig: Guillaume Pépy
IrodalomSzerkesztés
- Serge Klarsfeld: Le mémorial des enfants juifs déportés de France. Fayard, Paris 2001, ISBN 2-213-61052-5; englisch: ISBN 0-8147-2662-3 (1998)
- Jochen Guckes: Le rôle des chemins de fer dans la déportation des Juifs de France. In: Revue d'histoire de la Shoah, No. 165, 1999, S. 29 - 110.
VasúthálózatSzerkesztés
- 28918 km normál nyomtávolság, 5859 km villamosított 1500 V egyenárammal és 8256 km 25 kV 50 Hz váltakozó árammal
- 167 km keskeny nyomtávolság, 122 km villamosított 600 / 750 / 850 V= (legnagyobbrészt 3 sines rendszer)
Szerkesztés
Az SNCF-nek code sharing megállapodása van több légitársasággal, így azok utasai a repülőjáratok mellett vonatjegyeket is vásárolhatnak a Párizs-Charles de Gaulle repülőtér és Aix-en-Provence, Angers, Avignon, Bordeaux, Le Mans, Lille, Lyon, Marseille, Montpellier, Nantes, Nîmes, Poitiers, Rennes, Tours és Valence között az adott légitársaságnál.
Lásd mégSzerkesztés
További információkSzerkesztés
- Sok kép a francia vasútról (angolul)
- SNCF web site (angolul)
- SNCF mobile
- SNCF web site (franciául) (németül)
- SNCF UK web site
- Map
- Az SNCF története (franciául)
- SNCF vasútállomások a Google Föld programhoz
- SNCF Society - enthusiasts site in English and French
- Vonatok pozíciójának nyomonkövetése. sncf.com, 2014 [last update]. (Hozzáférés: 2014. október 28.)
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ https://www.sncf.com/fr/groupe/notre-strategie/mission-service-public, 2021. március 28.
- ↑ French Train Hits 357 MPH Breaking World Speed Record. FOXNews, 2007. április 4. [2011. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 28.)
FordításSzerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a SNCF című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
ForrásokSzerkesztés
- Vasútgépészet.hu – Kovács Károly osztályvezető, MÁV Zrt. VMMSzK Vasúti Fejlesztési Osztály
- Hírek a vasút világából - Az SNCF nyeresége 48 százalékkal csökkent
