SNCF

Az SNCF (Société nationale des chemins de fer français) Franciaország nemzeti vasúttársasága.

SNCF Société nationale des chemins de fer français
Típus	részvénytársaság
Alapítva	1938. január 1.
Székhely	Párizs, Franciaország
Vezetők	Guillaume Pepy (elnök)
Alapító	Franciaország
Iparág	vasúti szállítás
Forma	établissement public à caractère industriel et commercial
Alkalmazottak száma	160 000 fő (2006)
Leányvállalatai	Trains-Expo SNCF
SNCF Société nationale des chemins de fer français Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 48° 55′ 05″, k. h. 2° 21′ 06″48.9181, 2.3517
A SNCF Société nationale des chemins de fer français weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz SNCF Société nationale des chemins de fer français témájú médiaállományokat.

Történet

Az SNCF 1938. január 1-jén alakult meg öt nagy francia vasúttársaság államosításával. A francia állam 51%-os tulajdonjogot szerzett az újonnan létrehozott vállalatban. A második világháborúban a Vichy-kormány és a náci Németország kötelezte az SNCF-et a zsidó lakosság deportálására a drancyi internáló táborba, ahonnan koncentrációs táborokba szállították őket (a vasúttársaságot azóta többször perbe fogták világháborús szerepe miatt). Az 1970-es években az SNCF elindította a TGV nagysebességű vasút tervezését, 1981-ben pedig már meg is megnyitották az első járatot Párizs és Lyon között. A TGV technológiát azóta több európai országban és Dél-Koreában is felhasználták. 1990-es évektől az SNCF megkezdte a vasúti kocsik eladását regionális cégeknek a rövid- és középtávú utazások egyszerűsítése érdekében, létrehozva a Transport express régional márkanevet. 2006-ban Jacques Chirac akkori francia elnök újévi beszédében ígéretet tett arra, hogy 2026-ra egyetlen SNCF- vagy RATP-vonatot sem fosszilis tüzelőanyagok fognak hajtani. Ez a kijelentés tovább erősítette Franciaország kötődését az atomenergiához; az SNCF szerelvények energiaszükségletének nagy részét már ma is atomerőművek állítják elő.

Nemzetközi kapcsolatok

A francia határon túl Luxembourg, Frankfurt, Stuttgart, München, Bázel és Zürich is elérhetővé válik az új TGV TM vonalon keresztül.

TGV

A vasúttársaság TGV-je számos gyorsasági rekordot döntött meg, legutóbb 2007. április 3-án, amikor a legújabb TGV V150-es elérte az 574,8 km/h-s sebességet.

Képek

• 

  Modern TGV Duplex Toulonban

• 

  Modern SNCF dízel motorvonatSNCF

• 

  Fret SNCF tehervonat

• 

  SNCF dízelmozdonyok

• 

  SNCF BB 17000 villamosmozdony

• 

  TGV POS motorvonat a Nürnberg–München nagysebességű vasútvonalon Németországban

• 

  SNCF BB 61000 Fret dízelmozdony

Elnökök

1. 1938. január 1. – 1940. szeptember 1.: Pierre Guinand
2. 1940. szeptember 1. – 1946. augusztus 3.: Pierre-Eugène Fournier
3. 1946. augusztus 3. – 1949. június: Marcel Flouret
4. 1949. június – 1955. február 1.: Pierre Tissier
5. 1955. február 1. – 1958. január 23.: Louis Armand
6. 1958. január 23. – 1975. szeptember 1.: André Ségalat
7. 1975. szeptember 1. – 1981. szeptember 1.: Jacques Pélissier
8. 1981. szeptember 1. – 1985. szeptember 19.: André Chadeau
9. 1985. szeptember 19. – 1988. február 29.: Philippe Essig
10. 1988. február 29. – 1988. augusztus 20.: Philippe Rouvillois
11. 1988. augusztus 20. – 1994. május 7.: Jacques Fournier
12. 1994. május 7. – 1995. december 20.: Jean Bergougnoux
13. 1995. december 20. – 1996. július 24.: Loïk Le Floch-Prigent
14. 1996. július 24. – 2006. július 2.: Louis Gallois
15. 2006. július 2. – 2008. február 27.: Anne-Marie Idrac
16. 2008. február 27. – napjainkig: Guillaume Pépy

Irodalom

• Serge Klarsfeld: Le mémorial des enfants juifs déportés de France. Fayard, Paris 2001, ISBN 2-213-61052-5; englisch: ISBN 0-8147-2662-3 (1998)
• Jochen Guckes: Le rôle des chemins de fer dans la déportation des Juifs de France. In: Revue d'histoire de la Shoah, No. 165, 1999, S. 29 - 110.

Vasúthálózat

• 28918 km normál nyomtávolság, 5859 km villamosított 1500 V egyenárammal és 8256 km 25 kV 50 Hz váltakozó árammal
• 167 km keskeny nyomtávolság, 122 km villamosított 600 / 750 / 850 V= (legnagyobbrészt 3 sines rendszer)

Code share partnerek

Az SNCF-nek code sharing megállapodása van több légitársasággal, így azok utasai a repülőjáratok mellett vonatjegyeket is vásárolhatnak a Párizs-Charles de Gaulle repülőtér és Aix-en-Provence, Angers, Avignon, Bordeaux, Le Mans, Lille, Lyon, Marseille, Montpellier, Nantes, Nîmes, Poitiers, Rennes, Tours és Valence között az adott légitársaságnál.

Lásd még

• Francia vonatok és motorvonatok listája
• Franciaország vasúti közlekedése

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz SNCF témájú médiaállományokat.

• Sok kép a francia vasútról (angolul)
• SNCF web site (angolul)
• SNCF mobile
• SNCF web site (franciául) (németül)
• SNCF UK web site
• Map
• Az SNCF története (franciául)
• SNCF vasútállomások a Google Föld programhoz
• SNCF Society - enthusiasts site in English and French
• Vonatok pozíciójának nyomonkövetése. sncf.com, 2014 [last update]. (Hozzáférés: 2014. október 28.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a SNCF című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források

• Vasútgépészet.hu – Kovács Károly osztályvezető, MÁV Zrt. VMMSzK Vasúti Fejlesztési Osztály
• Hírek a vasút világából - Az SNCF nyeresége 48 százalékkal csökkent