Wikipédia

SNCF

Franciaország államvasútja

Az SNCF (Société nationale des chemins de fer français) Franciaország nemzeti vasúttársasága.

SNCF
Société nationale des chemins de fer français
Logo SNCF 2011.svg
Service d'hiver en gare de Chambéry (2016).JPG
Rövid név SNCF
Típus részvénytársaság
Jogelőd
  • Compagnie des chemins de fer du Nord
  • Chemins de fer d'Alsace et de Lorraine
  • Chemins de fer de l’État
  • Chemin de Fer de l’Est
  • Compagnie des Chemins de fer de Paris à Lyon et à la Méditerranée
  • Compagnie du chemin de fer de Paris à Orléans
  • Chemins de fer du Midi
Alapítva 1938. január 1.
Székhely Franciaország Párizs, Franciaország
Vezetők Guillaume Pepy (elnök)
Alapító Franciaország
Iparág vasúti szállítás
Tulajdonos Franciaország[1]
Forma Société Anonyme
Alkalmazottak száma 160 000 fő (2006)
Leányvállalatai
A SNCF
Société nationale des chemins de fer français weboldala

TörténetSzerkesztés

Az SNCF 1938. január 1-jén alakult meg öt nagy francia vasúttársaság államosításával. A francia állam 51%-os tulajdonjogot szerzett az újonnan létrehozott vállalatban. A második világháborúban a Vichy-kormány és a náci Németország kötelezte az SNCF-et a zsidó lakosság deportálására a drancyi internáló táborba, ahonnan koncentrációs táborokba szállították őket (a vasúttársaságot azóta többször perbe fogták világháborús szerepe miatt). Az 1970-es években az SNCF elindította a TGV nagysebességű vasút tervezését, 1981-ben pedig már meg is megnyitották az első járatot Párizs és Lyon között. A TGV technológiát azóta több európai országban és Dél-Koreában is felhasználták. 1990-es évektől az SNCF megkezdte a vasúti kocsik eladását regionális cégeknek a rövid- és középtávú utazások egyszerűsítése érdekében, létrehozva a Transport express régional márkanevet. 2006-ban Jacques Chirac akkori francia elnök újévi beszédében ígéretet tett arra, hogy 2026-ra egyetlen SNCF- vagy RATP-vonatot sem fosszilis tüzelőanyagok fognak hajtani. Ez a kijelentés tovább erősítette Franciaország kötődését az atomenergiához; az SNCF szerelvények energiaszükségletének nagy részét már ma is atomerőművek állítják elő.

Nemzetközi kapcsolatokSzerkesztés

A francia határon túl Luxembourg, Frankfurt, Stuttgart, München, Bázel és Zürich is elérhetővé válik az új TGV TM vonalon keresztül.

TGVSzerkesztés

 Bővebben: TGV

A vasúttársaság TGV-je számos gyorsasági rekordot döntött meg, legutóbb 2007. április 3-án, amikor a legújabb TGV V150-es elérte az 574,8 km/h-s sebességet.[2]

KépekSzerkesztés

ElnökökSzerkesztés

  1. 1938. január 1. – 1940. szeptember 1.: Pierre Guinand
  2. 1940. szeptember 1. – 1946. augusztus 3.: Pierre-Eugène Fournier
  3. 1946. augusztus 3. – 1949. június: Marcel Flouret
  4. 1949. június – 1955. február 1.: Pierre Tissier
  5. 1955. február 1. – 1958. január 23.: Louis Armand
  6. 1958. január 23. – 1975. szeptember 1.: André Ségalat
  7. 1975. szeptember 1. – 1981. szeptember 1.: Jacques Pélissier
  8. 1981. szeptember 1. – 1985. szeptember 19.: André Chadeau
  9. 1985. szeptember 19. – 1988. február 29.: Philippe Essig
  10. 1988. február 29. – 1988. augusztus 20.: Philippe Rouvillois
  11. 1988. augusztus 20. – 1994. május 7.: Jacques Fournier
  12. 1994. május 7. – 1995. december 20.: Jean Bergougnoux
  13. 1995. december 20. – 1996. július 24.: Loïk Le Floch-Prigent
  14. 1996. július 24. – 2006. július 2.: Louis Gallois
  15. 2006. július 2. – 2008. február 27.: Anne-Marie Idrac
  16. 2008. február 27. – napjainkig: Guillaume Pépy

IrodalomSzerkesztés

  • Serge Klarsfeld: Le mémorial des enfants juifs déportés de France. Fayard, Paris 2001, ISBN 2-213-61052-5; englisch: ISBN 0-8147-2662-3 (1998)
  • Jochen Guckes: Le rôle des chemins de fer dans la déportation des Juifs de France. In: Revue d'histoire de la Shoah, No. 165, 1999, S. 29 - 110.

VasúthálózatSzerkesztés

Code share partnerekSzerkesztés

Az SNCF-nek code sharing megállapodása van több légitársasággal, így azok utasai a repülőjáratok mellett vonatjegyeket is vásárolhatnak a Párizs-Charles de Gaulle repülőtér és Aix-en-Provence, Angers, Avignon, Bordeaux, Le Mans, Lille, Lyon, Marseille, Montpellier, Nantes, Nîmes, Poitiers, Rennes, Tours és Valence között az adott légitársaságnál.

Lásd mégSzerkesztés

További információkSzerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz SNCF témájú médiaállományokat.

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ https://www.sncf.com/fr/groupe/notre-strategie/mission-service-public, 2021. március 28.
  2. ↑ French Train Hits 357 MPH Breaking World Speed Record. FOXNews, 2007. április 4. [2011. május 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 28.)

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a SNCF című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásokSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=SNCF&oldid=24268414”