Chemins de Fer du Nord
A Chemins de fer du Nord[1][2][3][4] (franciául: Compagnie des chemins de fer du Nord vagy CF du Nord), gyakran egyszerűen csak Nord társaságként emlegetik, 1845 szeptemberében Párizsban alapított vasúti közlekedési vállalat volt. Tulajdonosai voltak többek között a francia de Rothschild Frères, a londoni N M Rothschild & Sons, Charles Laffitte és Edward Blount, valamint Jean-Henri Hottinguer báró.[5] 1868-ban bekövetkezett haláláig James de Rothschild báró volt a vállalat elnöke a megalakulástól kezdve.
| Chemins de Fer du Nord | |
 | |
| Típus | közlekedési társaság |
| Jogelőd | Namur and Liege Railway |
| Alapítva | 1845. szeptember 10. |
| Megszűnt | 1938 |
| Jogutód | SNCF |
| Székhely | Párizs |
| Iparág | vasúti közlekedés |
| Forma | részvénytársaság |
| Leányvállalatai | Compagnie du Nord - Belge |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Chemins de Fer du Nord témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története
szerkesztésEgy 1845. szeptember 10-én kelt királyi rendelet a CF du Nordnak koncessziót adott a Párizstól Valenciennes-ig és Lille-ig tartó vasútvonal építésére, amelyhez Dunkerque és Calais, valamint a Creil-től Saint-Quentin-ig és Fampoux-tól Hazebrouck-ig tartó vonalak kapcsolódtak. A társaság által Párizsban épített Gare du Nord pályaudvarról a Párizs-Lille-vasútvonal észak felé, Belgium felé vezetett, és 1846-ban csatlakozott Amiens, Douai és Lille felé, Douai-ból pedig Valenciennes-be vezetett egy mellékvonal. 1842-ben Lille és Valenciennes már csatlakozott a belga vasúthálózathoz.[6] 1842-ben az új vonal lehetővé tette, hogy vonattal lehessen utazni Párizsból Brüsszelbe és tovább.
A hálózatot a következő években gyorsan bővítették:[6]
| Vasútvonal | Megnyitás éve |
|---|---|
| Párizs–Lille-vasútvonal | 1846–1859 |
| Douai–Valenciennes-vasútvonal | 1846 |
| Longueau–Boulogne-vasútvonal | 1847–1848 |
| Creil–Jeumont-vasútvonal | 1847–1855 |
| Lille–Fontinettes-vasútvonal | 1848–1849 |
| Arras–Dunkirk-vasútvonal | 1848–1862 |
| Amiens–Laon-vasútvonal | 1857–1867 |
| Creil–Beauvais-vasútvonal | 1857 |
| Hautmont–Mons-vasútvonal | 1858 |
| Chemin de Fer de la Somme | 1858 |
| Busigny–Somain-vasútvonal | 1858 |
| Párizs–Hirson-vasútvonal | 1860–1871 |
| Lens–Ostricourt-vasútvonal | 1860 |
| Chantilly–Crépy-en-Valois-vasútvonal | 1862–1870 |
| Lille–Tournai-vasútvonal | 1865 |
| Boulogne–Calais-vasútvonal | 1867 |
| Rouen–Amiens-vasútvonal | 1867 |
Verseny
szerkesztésA CF du Nord terjeszkedési lehetőségeit más társaságok korlátozták: a Chemins de fer de l’Ouest délnyugaton, a Chemins de fer de l’Est pedig keleten. Azzal, hogy 1860 és 1871 között megnyitotta a Párizsból Soissons-on és Laon-on keresztül Hirsonba vezető vonalat, a CF du Nord megvédte keleti határát a CF de l'Est terjeszkedésével szemben. A CF de l'Est elődjének, a Chemins de fer des Ardennes-nek a tulajdonában lévő, Creil és Beauvais közötti vonal koncesszióját 1855-ben elcserélték a Nord koncessziójára a Laon-Reims vonalra.[5]
1937-ben a CF du Nord-ot a többi fő vasúttársasághoz hasonlóan államosították, és a Société nationale des chemins de fer français (SNCF) részévé vált.
Tevékenység
szerkesztés1926-ban a CF du Nord a brit Southern Railway-vel közösen rendszeres személyszállító luxusvonatot indított Golden Arrow/Fleche d'Or néven Londonból Párizsba. Négy konténert használtak az utasok poggyászának szállítására. Ezeket a konténereket Londonban vagy Párizsban rakodták be, és a doveri vagy calais-i kikötőkbe szállították, az Egyesült Királyságban pőrekocsikra, Franciaországban pedig a "CIWL Pullman Golden Arrow Fourgon of CIWL" kocsikra helyezték.[7]
A művészetekben
szerkesztés1855-ben Rothschild báró megbízta Edouard Baldus fényképészt, hogy készítsen egy fotósorozatot a Boulogne-sur-Mer és Párizs közötti vasútvonal különböző nevezetességeiről. A fényképekből egy albumot készítettek Viktória királynő és Albert herceg számára, az abban az évben tett franciaországi látogatásuk emlékére. Az album a Windsori kastélyban található Királyi Levéltár fotógyűjteményében tekinthető meg.
Irodalom
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Bulletin of the International Railway Congress Association, Vol. 26, p. 39 (1912).
- ↑ Hollingsworth, Brian (2000). The Illustrated Directory of Trains of the World, p. 49, Salamander Books, MBI, Osceola. ISBN 0-7603-0891-8.
- ↑ The Railway Age, Vol. 39, p. 688, Wilson Company. (1905).
- ↑ French locomotive built in 1846 Archiválva 2013. szeptember 28-i dátummal a Wayback Machine-ben at National Railway Museum website. Retrieved 28 July 2013
- ↑ a b Joanne, Adolphe. Atlas historique et statistique des chemins de fer français (francia nyelven). Paris: L. Hachette, 21–22. o. (1859)
- ↑ a b Direction Générale des Ponts et Chaussées et des Chemins de Fer. Statistique centrale des chemins de fer. Chemins de fer français. Situation au 31 décembre 1869 (francia nyelven). Paris: Ministère des Travaux Publics, 146–160. o. (1869)
- ↑ Lewandowski, Krzysztof (2014). „Czechoslovak activity to prepare European norms for containers before the Second World War” (PDF). Acta Logistica 1 (4), 1–7. o. DOI:10.22306/al.v1i4.25. ISSN 1339-5629.
