Főmenü megnyitása

Lille

város, a Lille metropolis övezet központja, Nord-Pas-de-Calais régió székhelye, Franciaország

Lille Loudspeaker.svg kiejtése (ejtsd: lill [lil]) (hollandul Rijsel) Franciaország negyedik legnagyobb, – Lille-ből, Roubaix-ból, Tourcoing-ból és ezek külvárosaiból álló – agglomerációjának központja. A város az ország északi részén, a Deûle folyó mentén helyezkedik el, a belga határ közelében. Lille a Nord-Pas-de-Calais régió, illetve azon belül Nord megye közigazgatási központja. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli.

Lille
Lille központjában
Lille központjában
Lille címere
Lille címere
Lille zászlaja
Lille zászlaja
Közigazgatás
Ország Franciaország
RégióNord-Pas-de-Calais
Megye Nord (megye)
Kerület Lille
Kanton9 kanton
Településtársulás Lille európai metropolis
Polgármester Martine Aubry (2014–2020)
INSEE-kód59350
Irányítószám 59000
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség232 440 fő (2016)[1] +/-
Népsűrűség5759 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság18-46 m
Terület34,83 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Lille (Franciaország)
Lille
Lille
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 50° 38′ 14″, k. h. 3° 03′ 48″Koordináták: é. sz. 50° 38′ 14″, k. h. 3° 03′ 48″
Lille weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lille témájú médiaállományokat.
Lille elhelyezkedése Franciaországban és a Nord megyében

2000. február 27-én Lomme várost beolvasztották Lille-be, kettejük együttes népessége 2010-ben 227 560 fő volt. Lille egész agglomerációjának, a francia és a belga településekkel (Kortrijk, Tournai, Mouscron, Ypres) együtt 2007-ben kb. 1 885 000 lakosa volt, amivel Európa egyik legnagyobbjának számított.

TörténelmeSzerkesztés

A kezdetekbenSzerkesztés

Lyderic és Phinaert legendája úgy tartja, hogy L'Isle városát Kr. u. 640-ben alapították, bár a várost írott források csak 1066-ban említik először. Néhány régészeti lelet azt bizonyítja, hogy a területen már időszámításunk kezdete előtt 2000 évvel is éltek emberek.

A Lille (csakúgy, mint a holland Rijsel) név az insula vagy l'Isla (a sziget) szóból származik. Ezt a nevet Flandria grófjának kastélyára (Château du Buc) használták, ami egy mocsaras területen fekvő kis szigetre épült. Flandria grófjai számos római eredetű (pl. Boulogne-sur-Mer, Arras, Cambrai), illetve a Karolingok által alapított (Valenciennes, Saint-Omer, Gent és Brugge) települést birtokoltak. Így uralmuk alatt tartották a Schelde nyugati partvidékét, Európa egyik leggazdagabb területét. A terület őslakosai a kelták voltak, akiket germán törzsek, szászok és frízek, később a frankok követtek. I. sz. 830 és 910 között viking támadások sújtották a területet. A normann és a magyar invázió okozta rombolás után a régió keleti része a terület hercegeinek látókörébe került, ennek nyomán alapították a várost.

A város a középkorbanSzerkesztés

A 9. század egyik helyi előkelősége Évrard volt, aki a kor számos katonai és politikai ügyének résztvevője volt.

A 12. századtól kezdett híressé válni a lille-i posztóvásár. 1144-ben alapították Saint Sauveur községet, amely manapság a város egyik negyedének része és névadója.

Flandria, Boulogne-sur-Mer és Hainaut hercegei szövetségre léptek Angliával és a Német–római Császársággal, és hadat üzentek II. Fülöp Ágost királynak. A háború 1214-ben, a Bouvines-nél aratott francia győzelemmel ért véget. Ferrand-t, Flandria grófját bebörtönözték, ezzel nagy vitát robbantottak ki a grófságban. Felesége, Konstantinápolyi Johanna vette át a város irányítását, amelynek mintegy 10 000 lakosa körében nagy népszerűségnek örvendett.

1224-ben Bertrand Rains szerzetes egy helyi földesúr biztatására megpróbálta kiadni magát I. Balduin császárnak Flandria és Konstantinápoly grófjának (Johanna apjának), aki az adrianople-i csatában tűnt el. Fellázította Flandria és Hainaut királyságait, hogy „visszanyerje” területeit Johannától. A hölgy az unokatestvérétől, VIII. Lajostól kért segítséget. Leleplezte a csalót, akit Johanna grófnő felakasztatott. 1226-ban a király beleegyezett, hogy kiszabadítsa Ferrand of Portugalt. 1233-ban Ferrand gróf meghalt, és nem sokkal ezután az utóda, Marie is. 1235-ben Johanna kiadott egy oklevelet, amely szerint minden évben Mindenszentekkor új kormányzókat választ a városi tanácsba az uralkodó által meghatalmazott négy személy. 1236. február 6-án megalapította a Megyei Kórházat (L'hospice de la comtesse), ami az egyik legszebb épülete a régi Lille-nek. Mivel ez az ő érdeme volt, róla nevezték el a lille-i Regionális Egészségügyi Egyetemet (Flandriai Johanna Kórház) a 20. században.

A grófnő a marquette-i (ma Marquette-lez-Lille, Lille) része kolostorban halt meg, és nem hagyott maga után örököst. A szabályok szerint így a grófság a nővéréhez, Flandriai Margithoz, majd az ő bátyjához, Guy de Dampierre-hez került. Lille a franciák uralma alá került Mons-en-Pévèle-i csata (1304) után egészen 1369-ig.

Ezek után Flandria grófsága a Burgundi Hercegséghez került, az 1369-es Male-i Margittal kötött házasság után. A hercegség úgy tartotta, hogy Lille így a három főváros egyike lett Brüsszellel és Dijonnal együtt. 1445-ben Lille-nek 25 000 lakosa volt. Ekkor még Jó Fülöp, burgundi herceg erősebb volt Franciaország királyánál, és Lille-t adminisztrációs pénzügyi fővárosnak tette meg.

1454. február 17-én, egy évvel Konstantinápoly eleste után Jó Fülöp herceg egy pantagrueli bankettet szervezett a lille-i palotájában „A fácán ünnepe” címmel, annak ünnepére, hogy ő és udvara kereszténységre esküszik.

1477-ben, az utolsó burgundi herceg, Merész Károly halála után Burgundiai Mária hozzáment a Habsburg I. Miksa főherceghez. Így a Flandriai Grófságot a Habsburgok örökölték meg. V. Károly német–római császár uralkodása végén a város a Habsburg család spanyol ágának legifjabb sarjához, Károly fiához, II. Fülöphöz került. Innentől a város spanyol uralom alatt állt egészen IV. Fülöp uralkodásáig.

A modern korszakSzerkesztés

PA „Grand Place” éjszaka
 
A Vieille Bourse („Régi Tőzsde”) homlokzata Grand Place-on.

A 16. században fellendült a környék textilipara, kitört a pestis, avagy a fekete halál, és elkezdődött a protestantizmus.

Az első kálvinisták 1542-ben jelentek meg a környéken; 1555-ig protestáns-ellenes üldözések zajlottak. 1578-ban a Hurlus, egy protestánsokból álló lázadócsoport megtámadta a Mouscron Grófság várát, de négy hónappal később leverte őket egy katolikus vallon ezred. Ezután többször is megostromolták a várost 1581 és 1582 között; mind hiába. A Hurlust meglepően a legendás Jeanne Maillotte látta el. Ugyanekkor (1581-ben I. Erzsébet angol királynő hívására a Spanyol Németalföldtől északra egy kis protestánsokból álló csoport gyűlt össze, és sikeresen megalapították a „Holland Köztársaságot”. Ezt a Hurlus rossz szemmel nézte.

 
A 'Vauban Citadella' bejárata (17. század)

1667-ben XIV. Lajos, a „Napkirály” sikeres ostromot indított Lille ellen. Ezzel a várost Franciaországhoz csatolta az 1668-ban kiadott Aix-la-Chapelle-i szerződésben. A szerződés provokáló elégedetlenséghez vezetett a virágzó város polgárai közt. Sok fontos közmunkát végeztetett el 1667 és 1670 között, például a Citadella felépítése (Vauban által), vagy épp Saint-André (Szent András) és la Madeleine (Magdolna) negyedek kiépítése. Ezáltal a királynak sikerült város lakói közt bizalmat szerezni. A lille-iek egy része továbbra is flamandnak érezte magát, azonban mindig is a francia nyelv egyik változatát, a pikárd nyelvet beszélték.

Az 1708 és 1713 között eltelt öt év alatt a város a spanyol örökösödési háború idején holland megszállás alatt volt. A 18. század folyamán Lille lakói mélyen katolikusok maradtak. A város nem vett aktívan részt a francia forradalomban; bár azért itt is előfordultak lázongások és templomrombolások. 1709-ben tartották a város első önkormányzati választásait.

 
A Lille-ben lévő Párizsi Kapu teteje, melyet a város 1667-es franciává válásának ünnepére építtetett XIV. Lajos, 1685 és 1692 között.

A Francia forradalom utánSzerkesztés

 
Istennő oszlopa

1792-ben a francia forradalom után az akkor Egyesült tartományokban lévő osztrákok ostrom alá vették Lille-t. A Istennő oszlopa, melyet 1842-ben állítottak a Grand-Place-on (hivatalos nevén La Place du Général Charles de Gaulle - Charles de Gaulle tábornok tere) egy adomány a város François André által vezetett ellenállásának számára. Annak ellenére hogy az osztrák tüzérség számos épületet, köztük a város főtemplomát, elpusztított, Lille nem adta meg magát, így az osztrák hadsereg nyolc évvel később kivonult.

 
A fekete foltok osztrák ágyúgolyók a falakba ágyazódva.

A város tovább növekedett, így 1800-ra népessége elérte az 53.000 lakost, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Lille 1804-ben Nord département megyeszékhelyévé vált. 1846-ban megépült a Lille-t Párizzsal összekötő vasútvonal.

A 19. század elején a Napóleon elrendelte Egyesült Királyság elleni szárazföldi zárlat nagyban hozzájárult a lille-i textilipar teljes kifejlődéséhez. A város híressé vált pamutjáról és a közeli városok, Roubaix és Tourcoing termeltek számára gyapjút.

1853-ban Alexandre Desrousseaux megkomponálta híres altatódalát, a Dors mon p'tit quinquin. 1858-ban egy birodalmi rendeletben a környező Fives, Wazemmes és Moulins városokat Lille-hez csatolták. A város népessége így 1872-ben 158 000 lelket számlált, ami 1891-re több, mint 200 000 főre emelkedett. Az észak-franciaországi katolicizmus határozottabban ellenállt a szekuláris állam egyházellenes törekvéseinek, ennek is köszönhető, hogy 1881 júniusában Lille-ben tartották meg a római katolikus egyház első nemzetközi eucharisztikus kongresszusát.[2] Ugyanakkor Lille lett az első szocialisták által vezetett francia város 1896-ban, Gustave Delory vezetésével.

1912-re Lille népessége 217.000 volt: a város profitált az ipari forradalomból, különösen a szén- és gőzgépekből. A bányászatnak és a textiliparnak köszönhetően az egész régió meggazdagodott.

Az I. világháborúSzerkesztés

 
Német katonai ünnepély Lille-ben, 1915-ben

1914. október 4. és 13. között a lille-i csapatok félrevezették ellenfelüket, elhitették velük, hogy nagyobb tüzérségük van, mint ami valójában volt - igazából a városnak egyetlenegy ágyúja volt. Azonban a német tüzérségi tűz még így is több, mint 2200 épületet és otthont pusztított el. Amikor a németek észrevették, hogy dezinformálták őket, egy egész kerületet felgyújtottak, majd ezt követően elfoglalták a várost. Lille-t 1918. október 17-én a britek szabadították fel. Sir William Birdwood tábornokot és és csapatait ujjongó tömegek fogadták. A tábornokot ugyanezen év október 28-án a város tiszteletbeli polgárává avatták.

Az első világháború idején Lille a német repülő ász Max Immelmann vadászterületévé vált, akit Lille sasa néven becéztek

Az Annés folles (bolond évek), a nagy gazdasági világválság és a NépfrontSzerkesztés

1921 júliusában a lille-i Pasteur Intézetben Albert Calmette és Camille Guérin kifejlesztette az első tuberkulózis elleni vakcinát, amit BCG ("Bacille de Calmette et Guérin") védőoltás néven ismernek. Az lille-i Opera (Opéra de Lille), amit a lille-i mérnök, Louis M. Cordonnier tervezett, 1923-ban nyílt meg.

1931-ben Lille-t is utolérte a nagy gazdasági világválság hatása, minek következtében 1935-re a város egyharmada már szegénységben élt. 1936-ban a város polgármestere, Roger Salengro vált a Francia népfront (Front populaire) belügyminiszterévé, azonban végül a jobboldal rágalmazó kampánya öngyilkosságba hajszolta.

A II. világháborúSzerkesztés

A franciaországi hadjárat során Lille városa napokig német ostrom alatt állt. A kitartó francia védelemnek köszönhetően sok szövetséges csapatnak sikerült Dunkerque-be menekülnie. Mikor a németek megszállták Belgiumot, Lille lakói az első világháborús tapasztalataik okán tömegesen menekültek a városból. Lille végig a Brüsszelből irányított megszállási zónához tartozott, és sosem volt része a Vichy Köztársaságnak. Nord és Pas-de-Calais megyét (a partvonal és Dunkerque kivételével) 1944. szeptember 1. és 5. között felszabadították a brit, amerikai, kanadai és lengyel csapatok. Szeptember 3-án a német csapatok a britektől tartva elkezdték Lille kiürítését, mivel a város a britek útjába esett Brüsszel felé. Ezt követően a lille-i ellenállásnak sikerült visszafoglalnia a város egyes részeit mielőtt a brit tankok megérkeztek volna. A jegyrendszert 1947-ben megszüntették, és 1948-ra Lille visszatért a normális kerékvágásba.

A háború végétől napjainkigSzerkesztés

1967-ben egyesítették Lille, Roubaix és Tourcoing kereskedelmi kamaráit, és 1969-ben létrehozták a Lille-i urbán közösséget (Communauté urbaine de Lille). Ezzel az intézkedéssel 87 települést csatoltak Lille-hez.

Az 1960-as és 70-es években a környéknek számos problémával kellett szembesülnie a szén-, bánya- és textilipar hanyatlása után. Az 1980-as évek kezdetével a város lakossága egyre inkább a tercier szektorban helyezkedett el.

1983-ban megnyitották a VAL-t, a világ első automatizált földalattiját, 1993-ban pedig megnyílt a nagysebességű TGV vasútvonal is, mely a Párizs-Lille távolság megtételéhez szükséges időt egy órára csökkentette. Ez a vasútvonal, a Csalagút megnyitása és a Eurostar vonatszerelvények érkezése Lille városát a Párizs-London-Brüsszel háromszög középpontjába helyezte.

1991-ben indult útjára az Euralille projekt, melynek célja Lille városmodelljének újjászervezésére. Az Euralille Központ 1994-ben készül el. Az újratervezett városrész számos parkot és modern épületet tudhat magáénak, melyek számos irodának, üzletnek és lakásnak adnak helyet. Továbbá 1994-ben nyílt meg a „Grand Palais” is.

2004-ben az olaszországi Genova mellett Lille volt Európa kulturális fővárosa.

KözlekedésSzerkesztés

KözútSzerkesztés

Lillét öt autópályai is érinti, így igen jók a kapcsolatai Franciaország és Európa nagyvárosaival:

  • A27-es autópálya: Lille – Tournai – Brüsszel / Liège – Németország
  • A23-as autópálya : Lille – Valenciennes
  • A1-es autópálya : Lille – Arras – Párizs / Reims – Lyon / Orléans / Le Havre
  • A25-ös autópálya : Lille – Dunkirk – Calais – Anglia / Észak-Belgium
  • A22-es autópálya : Lille – Antverpen – Hollandia

VasútSzerkesztés

Lillének két vasútállomása is van: Gare de Lille-Europe állomásra érkeznek a nagysebességű vonatok (TGV, Eurostar), melyek a nemzetközi és a távolsági forgalmat szolgálják; Gare de Lille-Flandres a város régi vasútállomása, ahová a lassabb regionális belföldi, továbbá a belga regionális vonatok érkeznek.

A városnak nemzetközi repülőtere, metró- és villamoshálózata is van, továbbá itt található Franciaország harmadik legnagyobb folyami kikötője is.

OktatásSzerkesztés

TestvérvárosaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. https://www.insee.fr/fr/statistiques/3681328?geo=COM-59350
  2. A NEK története – iec2020.hu. [2017. szeptember 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 18.)

További információkSzerkesztés


Előző:
Graz
Európa kulturális fővárosa
2004
Genova mellett
Következő:
Cork