A frízek eredetileg a Fríz-szigeteken élt germán nép, amely a németalföldi és a nyugati német területeket elfoglalva kiszorította onnan a keltákat. Később a Britanniába tartó angolok és a jütök vonultak át a frízek területén. Herstali Pipin udvarnagyságának idején, 689-ben a frankok győzelmet arattak felettük, Nyugat-Frízföldet a Frank Birodalomhoz csatolták, és keresztény hitre térítésükhöz Utrechtben püspökséget alapítottak.

Frízek
Teljes lélekszám
kb. 1,5 millió (2007)
Lélekszám régiónként
Régió
 Hollandia
 Dánia
 Németország
Nyelvek
fríz, német, dán, holland
Vallások
Protestantizmus
Rokon népcsoportok
hollandok, flamandok, búrok, angolok
A Wikimédia Commons tartalmaz Frízek témájú médiaállományokat.

Jelenleg a frízek többsége a holland Friesland és Groningen tartományokban lakik, illetve Németországban Nordfriesland területén (Schleswig-Holstein tartomány) él.[1] Lakhelyüket korábban Frízföld vagy Frízia néven ismerték. A frízek egyik jellegzetessége, hogy igen magasak, szőkék, erős csontozattal.[2]

Származásuk

szerkesztés

Őstörténetük

szerkesztés

A frízek ősei már i. e. 2900 körül a jelenlegi lakhelyüket foglalták el a régészeti leletek tanúsága szerint. A vaskorig (i. e. 800 körül) nem hatottak rájuk más népek, ekkor lehet csak felfedezni az Európa déli, délkeleti részén kifejlődött La Tène-kultúra hatását.[3] Kr. e. 750 körül a frízek elkezdték betelepíteni a partmenti, alacsonyan fekvő síkságokat, mivel korábbi szálláshelyükön, a magasabban fekvő területeken a termőföld leromlott, túlnépesedés és éhínség fenyegetett.[4] Egyesek közülük feltehetően Skandináviába települtek át, bár ezt a genetikai kutatások eddig nem erősítették meg: a frízek és más germán népek közötti jelentős hasonlóságot eddig egyik skandináv néppel sem sikerült kimutatni.[5]

A római korban

szerkesztés
 
A Római Birodalom térképe Hadrianus (117-138) uralkodása alatt, amelyen feltűnik a Frisii nevű germán törzs, amely feltehetően a mai frízek őseit jelölte

A római kor történetírói a frízeket a germán törzsek közé sorolták.[6]

A római terjeszkedés ellen Kr. u. 28-ban a frízek szerződést kötöttek Rómával, de 16 évvel később, amikor az adóterhek túlságosan magasak lettek, végeztek a kiküldött adószedőkkel és vereséget mértek a büntetésükre kiküldött római seregre. A rómaiak ismerték és tisztelték frízeket, számos írójuk említette őket. Tacitus a germán területekről 69-ben írt munkájában említi a 'Frisii' törzset, amely egyike azon germán törzsneveknek, melyek ma is létező népcsoportot jelölnek. Tacitus két fríz csoportot említett: maioribus minoribusque frisii (kb. "nagyobb és kisebb frízek"),[7] és idősebb Plinius is két csoportot említ ("Frisii" és "Frisiavones") a Naturalis Historia-ban. A római uralom alatt álló Britanniában talált feliratok alapján[8] közülük sokan szolgáltak a római légiókban, ahol frisiavones néven ismerték őket.

I. sz. 70 körül délnyugat felé kezdtek terjeszkedni, mivel a Canninefates törzs által korábban elfoglalt területek a batáviai lázadás következtében elnéptelenedtek. A Flandria és Kent[9][10] felé irányuló kivándorlást feltehetően a római hatóságokkal egyetértésben, a part menti területeket fenygető áradások miatt kezdték. 290 körül a frízeket a brit partokat támadó kalózok között említik, de később a szászok sokkal nagyobb támadásokat hajtottak végre. A frízek hatását a Brit-szigeteken jól jelzi, hogy egy időben az Északi-tenger egy részét Mare Frisia néven ismerték, illetve ma a fríz nyelv az angol nyelv legközelebbi élő rokona.[11]

A rómaiak után

szerkesztés

A batáviai felkelés után a frízeket nem említik a történetírók. Az 5. századtól kezdve közülük sokan csatlakoztak az angolszász törzsek vándorlásához, akik a fríz területeken keresztül vonultak a Brit-szigetek felé. Mások közülük az előbbi törzsek által szabadon hagyott területeken kezdtek terjeszkedni dél felé - a 6. század végére elfoglalták a partvidéket a Weser folyó torkolatáig, majd a 7. században folytatták a terjeszkedést egészen Bruggeig és Flandria nyugati részéig. A frízek által elfoglalt területeket ekkor Magna Frisia néven ismerték.

 
Frízia i. sz. 716 körül

A Római Birodalom bukása után létrejött fríz államot saját királyuk uralta, első említése 618-ból származik. A frízek megtérítésére irányuló kísérletek kezdetben kudarcot vallottak: a saját vallásukhoz hevesen ragaszkodó frízek a hittérítő szerzeteseket (mint pl. Szent Bonifácot) megölték vagy kiutasították. Radbod királyuk 714-ben Martell Károly seregeivel szemben is sikeresen védte meg állama függetlenségét. 20 évvel később azonban Martell Károly elfoglalta és leigázta a Fríz Királyságot és a kereszténység felvételére kényszerítette a frízeket. Utrechtben püspökséget alapított, amelynek feladata a frízek megtérítése és igazgatása volt. Bár a 800-as évekre a frízek ismét kivívták függetlenségüket, a kereszténység mégis elterjedt közöttük. A bencések közé tartozó Szent Willibrordot (kb. 658 – 739), aki Utrecht püspöke volt, tartják a frízek megtérítőjének.

Fríz népvándorlás

szerkesztés

A rómaiak alatt megindult elvándorlás feltehetően a középkorban, az angolok, szászok és más népek mozgalmaival egyidőben folytatódott, akikkel együtt alapították meg Angliát (Angla-londot). A frízek jelentőségére utalnak a nyelvi kutatások: az ófríz legközelebbi rokona volt az óangol nyelvnek;[12] régészeti leletek: Kentben fríz eredetű ruhatűket tártak fel;[13] és genetikai kutatások: Kelet-Anglia, illetve Anglia északi részének lakói közeli rokonságban állnak a frízekkel.[14]

Emellett azt is feltételezik, hogy a frízek betelepültek Skandinávia és Lengyelország területére, a balti térségbe, illetve fríz hajósok letelepedtek Írországban, az Ibériai-félsziget északi partvidékén, illetve egyesek a normannokkal tartottak, amikor azok meghódították Szicília szigetét.

Magna Frisia

szerkesztés

A fríz állam első uralkodói feltehetően legendás személyiségek voltak, míg az utolsó három személy korabeli feljegyzésekben is szerepel. A frank források hercegi rangon említik őket, más források szerint királyok voltak.

A következő évszázadokban a frízek ismét idegen uralom alá kerültek, egy részük az észak és kelet felé terjeszkedő frankok, másrészük az észak és nyugat felé terjeszkedő szászok birodalmának alattvalói lettek.

Napjainkban

szerkesztés
 
Fríz zászló

Híres frízek

szerkesztés

Lásd még

szerkesztés
  1. Interfriesischer Rat / Ynterfryske Rie - Start. [2010. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 16.)
  2. Coon, Carleton S.. XII, section 4, The Races of Europe. New York: Knopf (1962) „The hair is blond to medium brown, especially the latter (Saller-Fischer chart A-O), in over 60 per cent, except for the North Frisian parish of Bökingharde, where it is darker; red hair runs as high as 7 per cent on Spiekeroog. The eyes are pure blue or light-mixed in 70 per cent to 80 per cent of instances. The Frisians are among the blondest people in the world.” 
  3. Verhart, p. 67
  4. Verhart, pp. 81-82
  5. Passarino, Giuseppe, Gianpiero L Cavalleri, Alice A Lin, Luigi Luca Cavalli-Sforza, Anne-Lise Børresen-Dale, Peter A Underhill. „Different genetic components in the Norwegian population revealed by the analysis of mtDNA and Y chromosome polymorphisms”. European Journal of Human Genetics 10, 521–529. o. 
  6. Butler, J.J.. Nederland in de bronstijd (holland nyelven). Van Dishoeck (1969) 
  7. Feltehetően az általuk művel termőföld alapján: az agyagos vidéken gazdálkodó frízek terméshozama jobb volt, jobban tudtak táplálkozni, mint a homokos talajt művelő frízek.
  8. Cohors Primae Frisiavonum. www.Roman-Britain.co.uk 103-249 közé datált felirat: "Cohors Primae Frisiavonum" - "A Frízek Első Cohortja"
  9. Frisian "Tritzum" pottery from Roman times has been found in Zele-Kamershoek, Belgium
  10. Looijenga, Jantina Helena. Runes around the North Sea and on the Continent A.D. 150-700 [archivált változat]. Groningen: SSG (1997). Hozzáférés ideje: 2010. szeptember 16. [archiválás ideje: 2010. április 24.] 
  11. Weale, Michael E., Deborah A. Weiss, Rolf F. Jager, Neil Bradman, Neil Bradman. „Y Chromosome Evidence for Anglo-Saxon Mass Migration”. Molecular Biology and Evolution 19 (7), 1008-1021. o. 
  12. Kortlandt, Frederik: The origin of the Old English dialects revisited. University of Leiden, 1999
  13. Collingwood, R.G.. Roman Britain and the English settlements. Biblo & Tannen Booksellers & Publishers, 349. o. (1998). ISBN 978-0819611604 
  14. Weale, Mike: Anglo-Saxon Mass Migration (Audio-visual presentation). The Centre for Genetic Anthropology