Palais des Beaux-Arts de Lille

Lille szépművészeti múzeuma
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 2.

A Palais des Beaux-Arts de Lille az észak-franciaországi Lille városának szépművészeti múzeuma. A világ legnagyobb múzeumai közé tartozik, Franciaországban Párizson kívül itt őrzik és mutatják be a legnagyobb képzőművészeti gyűjteményt. A 2010-es években látogatóinak száma évi negyedmillió körül mozgott.

Palais des Beaux-Arts de Lille
ElhelyezkedésLille
Franciaország
Alapítva1809
Megnyílt1892. március 6.
TulajdonosCity of Lille
Építész(ek)
  • Fernand Delmas
  • Édouard Bérard
Elhelyezkedése
Palais des Beaux-Arts de Lille (Franciaország)
Palais des Beaux-Arts de Lille
Palais des Beaux-Arts de Lille
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 50° 37′ 49″, k. h. 3° 03′ 46″50.630333°N 3.062889°EKoordináták: é. sz. 50° 37′ 49″, k. h. 3° 03′ 46″50.630333°N 3.062889°E
Térkép
A Palais des Beaux-Arts de Lille weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Palais des Beaux-Arts de Lille témájú médiaállományokat.

Története

szerkesztés

Az 1789-es francia forradalom után, 1792-ben alapították Louis Joseph Watteau festő, Jean-Antoine Watteau unokaöccse kezdeményezésére. Kezdeti gyűjteménye a forradalom elől menekülő kivándorlóktól illetve a város vallási intézményeitől elkobzott művekből, köztük Rubens, Anthony van Dyck és Jordaens festményeiből állt, majd az állam által adományozott alkotásokkal gazdagodott. 1809-ben nyílt meg a nagyközönség előtt. A további állami támogatás mellett mindenekelőtt a polgárok hagyatékai és adományai adják a jelenlegi gyűjtemény gerincét. 1881-re a festmények gyűjteménye már úgy megnövekedett, hogy Géry Legrand, Lille akkori polgármestere új képzőművészeti palotát építtetett a számára. Az új épület 1892-ben nyílt meg, lehetőséget teremtve arra, hogy számos addig szétszórt festménygyűjteményt, valamint szobrokat, rajzokat, és más műalkotásokat helyezzenek el ott. A város maga is lendületesen tovább növelte a gyűjteményt egészen az első világháború előestéjéig. Közéjük tartozik néhány jelentősebb mű, David, Goya, Delacroix, Courbet, Corot vagy Puvis de Chavannes alkotásai. Ennek nyomán alakult ki az a gyűjtemény, aminek fő része a festészet egyetemes történetét meghatározó, de mindenekelőtt regionális és helyi művészek által alkotott művekből áll. A tudatos gyűjtőmunka eredménye a mai kollekció, amelyben előkelő helyet foglalnak el a 15–17. századok flamand és holland darabjai, valamint a 19. századi francia alkotások.

1991 és 1997 között a múzeumot teljesen felújították és új szárnyépülettel egészítették ki.[1]

Kiállításai

szerkesztés

A több mint hetvenezer alkotásból álló kollekcióból az állandó kiállítás közel kétezer darabot mutat be. Közöttük van kétszáz szobor, festmény és más műalkotás a középkori és reneszánsz Európából, több mint ötszáz festmény a 16-iktól a 20. századig terjedő időszakból, mintegy százharmincöt szobor a 19. századból, kerámiagyűjtemény a 16. századtól a 20. század elejéig és tizenöt 1:600 méretarányú, látványos domborműtérkép a Vauban által megerősített városokról. A múzeumban van még egy hatezer-ötszáz ív anyagot tartalmazó rajz- és nyomattár a 15–20. századból, valamint egy több ezer darabból álló numizmatikai gyűjtemény, valamint kétszázötven pecsét a 13–19. századokból. Az 1991 és 1997 között felújított múzeumban időszaki kiállítóterem, előadóterem, könyvtár és oktatási műhelyek is helyet kaptak.

Maga a palota 1975-ben bekerült a francia történelmi műemlékek jegyzékébe.

  1. Olivier Ducuing: Le palais des Beaux-Arts de Lille s'apprête à rouvrir ses portes. Les Échos (Hozzáférés: 2015. május 3.).

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Palais des Beaux-Arts de Lille című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Édouard Reynart, Notice des tableaux, bas-reliefs et statues exposés dans les galeries du musée des Tableaux de Lille, Lille, Imprimerie Lefebvre-Ducrocq, 1862, 310 p.
  • Jules Lenglart, Catalogue des tableaux du musée de Lille, Lille, Imprimerie Lefebvre-Ducrocq, 1893, 424 p.
  • Albert Châtelet, « Histoire du musée de Lille : cent chefs-d'œuvre du musée de Lille », Bulletin de la Société des amis des musées de Lille, imp. Crouan et Roques, no spécial, 1970.
  • Hervé Oursel, Le Musée des Beaux-Arts de Lille, éditions Dessain et Tolra, 1984, 231 p. (ISBN 978-2-249-27664-4).
  • Arnauld Brejon de Lavergnée et Alain Gérard, « La commission administrative du musée de Peinture de Lille : structures et activités de 1848 à 1926 », Revue du Nord, vol. 74, nos 297-298, juillet-décembre 1992, p. 463-476.
  • Musée des Beaux-Arts, Lille et The Metropolitan Museum of Art, Masterworks from the Musée des Beaux-Arts, Lille, New York, The Metropolitan Museum of Art, 1992, 324 p. (ISBN 0-87099-649-5, lire en ligne [archive]).
  • Palais des Beaux-Arts (Lille), Guide des collections, Paris, éditions Réunion des musées nationaux, 1997, 245 p. (ISBN 2-7118-3516-2).
  • Barbara Brejon de Lavergnée et Frédérique Lemerle, Catalogue des dessins italiens : collection du palais des Beaux-Arts de Lille, Paris/Lille, éditions Réunion des musées nationaux, 1997, 483 p. (ISBN 2-7118-3392-5).
  • Arnauld Brejon de Lavergnée et Annie Scottez-de Wambrechies, Catalogue sommaire illustré des peintures : Tome I : écoles étrangères, Paris/Lille, éditions Réunion des musées nationaux, 1999, 189 p. (ISBN 2-7118-3853-6).
  • Arnauld Brejon de Lavergnée et Annie Scottez-de Wambrechies, Catalogue sommaire illustré des peintures : Tome II : école française, Paris/Lille, éditions Réunion des musées nationaux, 2001, 293 p. (ISBN 2-7118-4128-6).
  • Barbara Brejon de Lavergnée et Michèle Moyne, Catalogue des dessins français du xixe siècle, collection du palais des Beaux-Arts de Lille, éditions Réunion des musées nationaux, 2004, 382 p. (ISBN 978-2-7118-4735-8).
  • Alain Tapié et Arnauld Brejon de Lavergnée, Maniéristes du Nord dans les collections du palais des Beaux-Arts de Lille, Somogy éditions d’art, 2005, 95 p. (ISBN 978-2-85056-837-4)
  • Alain Tapié, Marie-Françoise Bouttemy, Annie Castier et Dominique Delgrange, Le Palais des Beaux-Arts de Lille, Paris/Lille, éditions Réunion des musées nationaux, 2006, 135 p. (ISBN 2-7118-5222-9).
  • Isabelle Warmoes, Les Plans en relief des places fortes du Nord dans les collections du palais des Beaux-Arts de Lille, Paris/Lille, Somogy éditions d’art, 2006, 95 p. (ISBN 2-85056-838-4).
  • Annie Castier, Catalogue des céramiques du palais des Beaux-Arts de Lille, I.A.C., 2008, 514 p. (ISBN 978-2-916373-08-9 et 2-916373-08-X).
  • Michèle Moyne, Palais des Beaux-Arts de Lille : catalogue sommaire des sculptures, médaillons, moulages des xviiie et xixe siècles, Paris/Lille, éditions Réunion des musées nationaux, 2009, 381 p. (ISBN 978-2-7118-5576-6).
  • Véra Dupuis, Lille, palais des Beaux-Arts : l'esprit du lieu, Paris, Nouvelles éditions Scala, 2014, 64 p. (ISBN 978-2-35988-115-8).