Jean-Baptiste Camille Corot
Jean-Baptiste Camille Corot (Párizs, 1796. július 17. – Párizs, 1875. február 22.) francia festő.
| Jean-Baptiste Camille Corot | |
 | |
| Önarcképe (1835) | |
| Született | 1796. július 17. Párizs |
| Meghalt | 1875. február 22. (78 évesen) Párizs |
| Sírhely |
|
| Nemzetisége | francia |
| Stílusa | romantika |
 | |
| Jean-Baptiste Camille Corot aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Baptiste Camille Corot témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
Gyerekkorát szüleitől távol töltötte, négyéves koráig dajka nevelte, vidéken. Miután visszatért Párizsba pár év múlva egy internátus hallgatója lett, gyengén tanult, ezért átíratták egy másik iskolába. 1807-ben ösztöndíjat kapott, hogy tanulmányait tudja folytatni, a roueni gimnáziumban, de ott sem teljesített jól. Ismét másik iskolába küldték, 1812–1814 közt egy Párizs melletti internátusba került. 1815-ben posztókereskedő tanoncnak állt, de már ekkor is inkább a rajz és festés érdekelte, tanulmányozta a színeket, amiket a posztókészítésnél maguk állítottak elő. 1822-ben befejezte posztókereskedői tanulmányait, és apja tiltakozása ellenére beiratkozott Achille-Etny Michallon (1796–1822) festő műtermébe. Ott más mesterek munkáit másolta. Hamarosan új festő-mesterhez került, ahol főleg a modell után való rajzolást sajátította el. Valamint elhatározta, hogy tájképfestő lesz, Rómába utazott 1825-ben. 1826-ban eltávozott Rómából és falusi tájképeket festett. A képeket elküldte a francia Szalonba, ahol kiállították. 1827-től hosszabb utazásokat tett, járt Tivoliban, Nápolyban, Velencében, majd hazatért Franciaországba, miközben megállás nélkül festett, rajzolt. Többször járt Barbizonban is, 1834-től kezdve rengeteget utazott, újra visszatért Olaszországba. Ekkor már ismert festő volt.
Egyre gyakrabban jelentek meg képei a hivatalos Szalonban. 1840-ben megvásárolta egy képét a francia állam. Új utakat is keresett a tájképfestészeten kívül, kipróbálta tehetségét a vallásos tárgyú képek világában is. 1846-ban megkapta a Becsületrendet. 1853-tól újra nagy utazásokat tett, járt Hollandiában, Belgiumban. Ekkor már a legsikeresebb festők közé tartozott, három műterme volt, vidéken is volt egy. Állami megrendeléseket kapott. 1856-1857-ben Barthélemy Menn genfi festővel a gruyères-i kastély dekorációján dolgozott. Templomoknak is festett, sok segéddel dolgozott, akiknek megengedte, hogy képeit másolják. 1867-ben, a világkiállításon megkapta a másodosztályú érmet. Még ebben az évben a Becsületrend tisztje kitüntetést is megkapta.
Corot a tájképfestészet egyik legnagyobb mestere volt, stílusa költői, képei lírai hangulatúak. Az ő korában bontakoztak ki az új irányzatok, amelyeket nem tudott ugyan elfogadni, de művészetével mégis új utakat mutatott az utána következő nemzedéknek. Nagy szerepe volt abban, hogy a tájképfestészetet kiszabadította a klasszicista kötöttségekből. Gyakran nevezték az impresszionizmus előfutárának is.
Tájképeire a nyugodt tárgyilagosság jellemző, Corot festményei a realizmus kitűnő példái. Tehetsége, a formák egyszerűségében, a színek és árnyalatok erőteljes alkalmazásában rejlik, ugyanakkor, mégis harmóniát sugároznak. Gyakran festett kőépítményeket, mértani formákat. Képeiről sugárzik a fény, szinte látszik a levegő vibrálása.
Főbb művei szerkesztés
Művei múzeumokban szerkesztés
Baltimore, Boston, Chicago, New York, Washington, Koppenhága, Arras, Bordeaux, Metz, Párizs, Toulouse, Lyon, Ottawa, Edinburgh, Oxford, Bréma, Hamburg, Budapest, Firenze, Velence, Moszkva, Genf, Zürich
Források szerkesztés
További információk szerkesztés
- Jean-Baptiste Camille Corot festményei Portail des collections des musées de France
- Artcyclopedia
