VIII. Lajos francia király
VIII. (Oroszlán) Lajos (Párizs, 1187. szeptember 5. – Montpensier, 1226. november 8.) Franciaország királya (1223. július 14-étől haláláig), II. Fülöp Ágost és Hainaut-i Izabella fia, a későbbi IX. Lajos francia és Anjou Károly szicíliai király édesapja, I. Károly magyar király ükapja volt.
VIII. Lajos | |
![]() | |
Francia király | |
Uralkodási ideje | |
1223. július 14. – 1226. november 8. | |
Koronázása | 1223. augusztus 6., Reims ![]() |
Elődje | II. Fülöp Ágost |
Utódja | IX. Lajos |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Capeting-dinasztia |
Született |
1187. szeptember 5. Párizs |
Elhunyt |
1226. november 8. (39 évesen) Montpensier |
Nyughelye | Saint-Denis-székesegyház |
Édesapja | II. Fülöp Ágost |
Édesanyja | Hainaut-i Izabella |
Házastársa | Kasztíliai Blanka |
Gyermekei |
Fülöp Alphonse János IX. Lajos király Róbert Jean Alfonz Dagobert Izabella Philippe István I. Károly szicíliai király |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz VIII. Lajos témájú médiaállományokat. |
ÉleteSzerkesztés
Oroszlánszívűnek is nevezték, de hogy megkülönböztessék idősebb kortársától, I. Richárd angol királytól, aki ugyanezt a melléknevet viselte, az Oroszlán név ragadt rajta. Már trónörökösként komoly babérokat arathatott le, amikor 1214-ben legyőzte Földnélküli János angol uralkodó csapatait a La Roche-aux-Moines-nél vívott ütközetben. Az eset oly nagy hatást váltott ki, hogy a János ellen harcoló angliai bárók a francia trónörökösnek ajánlották fel a trónt, és ő 1216-ban el is indult a brit partok felé.
Lajos, bár Londont elfoglalta, számításait keresztülhúzta, hogy időközben János elhalálozott, az angol bárók pedig a fiát, III. Henriket választották uralkodójukká. A francia trónkövetelő 1217-ben Lincoln mellett vereséget szenvedett, majd a lambeth-i egyezségben az év szeptemberében szép summa fejében lemondott igényéről. Mihelyt hazatért, arra hivatkozva, hogy az angolok nem tartották be az egyezséget, azonnal a gyermek III. Henrik birtokai ellen vonult. Villámgyors hadjáratban meghódította Aquitániát, Poitou-t, Saintonge-ot, Périgord-t, Angoumois-t és Bordelais egy részét. Lajos egészen a Garrone-ig hatolt, így III. Henriknek mindössze Bordeaux és Gascogne maradt meg Franciaország területén belül birtokai közül. (Igaz, utóbb Lajos fia, IX. Lajos 1259-ben visszaszolgáltatta a birtokok nagy részét.)
Apja halálát követően 1223. augusztus 3-án koronázták meg Reimsben, és mindjárt uralkodása elején szembesülnie kellett a déli Languedoc tartomány lázadásával. A hatalmas toulouse-i gróf, VII. Rajmund ugyanis saját önállóságát az albigensek szektájának támogatásával is próbálta növelni. A katolikus egyház kezdettől fogva követelte, hogy űzze el az eretnekeket birtokairól, majd mivel nem engedett, 1225-ben zsinat ült össze Bourges-ban. A testület úgy határozott, hogy az eretnekség elpusztítása nem tűrhet halasztást, ezért VIII. Lajost keresztes hadjárat vezetésével bízták meg.
1226 húsvétján több ezer (a valószínűleg túlzó források szerint 50 000) lovag gyűlt Bourges-ba, majd megkezdték a vonulást a Rhône felé. Az útjukba eső települések és uraságok mind átálltak hozzájuk, elsőként Avignon tanúsított ellenállást. A folyamparti város Languedoc kulcsa volt, így a keresztes sereg megkezdte az ostromot. Avignon három hónap múltán kapitulált, mire példáját követte Carcassonne, Nîmes, Castres és Albi is. Raymond gróf Toulouse városába szorult vissza, de szerencséjére a sereget megtizedelték az őszi-téli betegségek, amelyek a királyt is a halálba vitték. Toulouse helyzetét csak 1229-ben rendezte VIII. Lajos régensként uralkodó özvegye.
VIII. Lajos és Kasztíliai Blanka koronázása (15. századi ábrázolás)
Házasság és utódokSzerkesztés
Lajos 1200-ban vette feleségül Kasztíliai Blankát, VIII. Alfonz kasztíliai király és Angliai Eleonóra (II. Henrik angol király leánya) lányát. 12 gyermekük közül mindössze nyolcan érték meg az egyéves kort:
- Philippe (1209 – 1218)
- Lajos (1214/1215–1270)
- Róbert (1216–1250), Artois grófja
- Jean (1219 – 1232) Anjou és Maine grófja
- Alphonse (1220–1271) Poitiers és Toulouse grófja
- Philippe Dagobert (1222–1232),
- Isabelle de France (1225–1270), Longchamp apátnője
- Károly (1227–1285. január 5.) a Szicíliai, majd a Nápolyi Királyság ura, Jeruzsálem névleges királya, Provence grófja.
ForrásokSzerkesztés
- Európa ezer éve: A középkor II. Szerk.: Klaniczay Gábor. Budapest, Osiris, 2005. ISBN 963-389-821-8
Előző uralkodó: II. Fülöp Ágost |
|
Következő uralkodó: IX. (Szent) Lajos |