Főmenü megnyitása

Wikipédia β

A Vichy-kormány vagy Vichy-kormányzat Franciaországban a második világháború alatt 19401944-ig állt fent az ország déli részén.

Francia Állam
Német bábállam
L’État Français
19401944
Vichy-kormány címere
Vichy-kormány címere
 Vichy-kormány zászlaja
Vichy-kormány zászlaja
LocationVichyFrance.png
Mottó: "Travail, famille, patrie"
(francia: Munka, Család, Haza)
Általános adatok
Fővárosa Vichy
Sigmaringen (1944)
Hivatalos nyelvek francia
Vallás római katolikus
Pénznem francia frank
Kormányzat
Államfő Philippe Pétain
(1940–44)
Kormányfő Philippe Pétain
(1940–42)
Pierre Laval
(1942–44)
Elődállam Utódállam
 Franciaország Franciaország 
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Francia Állam
témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

1940. június 17-én Henri Philippe Pétain lett a Harmadik Francia Köztársaság utolsó miniszterelnöke. Öt nappal később fegyverszünetet kötött a németekkel, amelynek értelmében Franciaország déli kétötöde fölött kapott hatalmat. Ezt a területet a Vichy nevű fürdőközpontból kormányozta. A képviselőház, amely bízott Pétainban, és Franciaország megmentőjét látta benne, feloszlatta magát és 1940. július 10-én minden hatalmát átadta Pétainnek és az új „Francia Államnak”.

Pétain teljes mértékben kihasználta teljhatalmát, mivel úgy gondolta, hogy a franciák vereségének oka nem a hadsereg, hanem az előző évtizedek köztársasági rendszere volt. Támogatásával a régi köztársasági jelszót, a „Szabadság, egyenlőség, testvériség”-et felváltotta a „Munka, család, haza”. A köztársaság egyházellenességével szemben most a római katolikus egyháznak kitüntetett szerepet juttattak az erkölcsi megújulás elősegítésében. A hangsúly egy újfajta nemzeti közösségen volt, melyhez hozzátartozott a kívülállónak ítélt csoportokkal szembeni ellenszenv is. Ilyen csoportok voltak a protestánsok, a zsidók, a szabadkőművesek és a köztársaságpártiak is.

A Francia Állam vezetői

A Vichy-kormány antiszemitizmusa annak az antiszemitizmusnak volt a betetőződése, mely a Dreyfus-ügy óta tartott egybe több jobboldali politikai csoportot Franciaországban. Ez a létező antiszemitizmus alapozta meg azt az aktív együttműködést, amellyel a franciák a zsidók összegyűjtésében segédkeztek, és amelynek célja az volt, hogy megnyerjék a németek jóindulatát. Az ország zsidóinak körülbelül egynegyedét (76 000 főt) gyűjtötték össze és szállították a Harmadik Birodalom koncentrációs táboraiba.

Pétain főminiszterei, Laval és Darlan alatt az állam mindinkább alkalmazkodott a német igényekhez, így próbáltak Franciaországnak kedvező szerepet biztosítani a jövendő német világrendben, cserébe mégis kevés kedvezményben részesültek. 1942. november 11-én az amerikaiak partra szálltak Marokkóban azért, hogy részt vegyenek az észak-afrikai hadműveletekben, s ekkor a Vichy kormány francia csapatai még fegyveresen szembeszálltak az amerikaiakkal, amely harcnak viszont hamar vége lett. A német csapatok ekkor szállták meg az országot, hogy biztosítsák azt egy esetleges invázió ellen. Ezzel Pétain és Laval cselekvési szabadsága még inkább korlátozódott. 1944. szeptember 7-én az ország gyakorlatilag megszűnt létezni, ekkor ugyanis a németek arra kényszerítették Pétaint több kormánytaggal együtt, hogy Sigmaringenben, egy dél-német városban állítsa fel a Vichy-állam menekültkormányát.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Boros Zsuzsanna: Rendszerváltozások Franciaországban, L'Harmattan Kiadó, 2011
  • Jan Palmowski: Oxford Dictionary of Contemporary World History, Oxford University Press, 2004