Franciaország zászlaja

nemzeti jelkép

Franciaország zászlaja Franciaország egyik állami jelképe, a világtörténelem egyik legnagyobb hatású lobogója.

Franciaország zászlaja
Használat nemzeti zászló
Adoptálás 1853. május 17.
A Wikimédia Commons tartalmaz Franciaország zászlaja témájú médiaállományokat.

Leírása szerkesztés

Három egyenlő méretű függőleges sávból áll. Ezek színe balról jobbra rendre kék, fehér és piros. Franciaország zászlaja a világ egyik legismertebb jelképe, amelyet az előző századokban gyakran azonosítottak olyan eszmékkel, mint a szabadság, egyenlőség és testvériség. Ezért több ország is a francia lobogó hatására választotta meg saját állami jelképét. Belgium, Csád, Elefántcsontpart, Írország, Kamerun, Mexikó, Olaszország, Magyarország, Izrael is egyértelműen a forradalmi szellemű lobogó tiszteletére választotta meg saját zászlaját. A francia lobogót hazájában gyakran becézik úgy mint, le drapeau tricolore vagy le drapeau blue-blanc-rouge. A három különböző színű sávból álló lobogókat francia hatásra nevezik azóta is trikolórnak.

A francia lobogó színeinek egyedi jelentése igazán nem volt meghatározó történelme során. Mindig csak a három szín együttes jelentése volt igazán fontos. Pedig a forradalmi színek külön-külön is jelentéssel bírnak. A kék szín a Savariában (ma Szombathely) született Szent Márton szimbóluma, aki a kora középkori Gallia vagy Franciaország területén élt. Martin nemes ember volt, és amikor egy koldus élelemért könyörgött neki, összetörte kék színű címerét, és annak felét a koldusnak adta. Ez akkoriban azt jelentette, hogy minden rangjának és vagyonának felét is a szegényembernek adta. A mítosz fennmaradt, és ma a kék szín a francia lobogóban átvitten a törődés, a könyörület jelképe. Arra utal, hogy a gazdagoknak a szegények gondját kell viselniük. A fehér azon felül, hogy a 17. században az ország királyainak a színe lett, a Szűz Mária metaforája is, akinek kegyeibe ajánlotta országát XIII. Lajos. Azonban a fehér színt legkorábban Jeanne d’Arc-kal azonosították, azzal a szűzzel, aki a 15. században nagy szerepet játszott az angolok legyőzésében. Végül a piros Szent Denis színe, aki a főváros, Párizs védőszentje volt. A történelem során a leggyakrabban ezalatt a szín alatt vonultak a francia seregek.

Története szerkesztés

 
Francia tricolór kokárda, amely Párizs címerének kék-piros színeiből és a királyi ház fehér színének kombinációjából, 1789-ben létrejött nemzeti szimbólum[1]

A nagy hatású lobogó történelme korántsem olyan zaklatott és kalandos, mint az a kor, amelyben először világrajött. A trikolór az 1789-es francia forradalom terméke volt. Az 1789-ben kirobbant forradalomsorozat előtt Franciaország Szent Dénes zászlaját, (oriflamme) használta. Ezt a lobogót maga Nagy Károly kapta annak idején a pápától, és uralkodása után a Karolingok és a Capetingek királyi lobogójává vált. A vörös alapon 2, 3 vagy 5 lándzsát ábrázoló lobogót leginkább háborúk idején használták.
1690-ben a fleurusi csatában jelent meg először a hadi lobogón a fehér szín, amely a francia uralkodók színévé vált a későbbiekben.

 
Félix Philippoteaux: A párizsi városháza előtt álló Lamartine 1848. február 25-én elutasítja a vörös zászlót

A fényes királyi hatalmat azonban az 1789 júliusában kirobbant forradalom elsöpörte, és ezért elsődlegesen persze a forradalomnak, másodsorban pedig magának az országnak is szüksége volt egy új jelképre. Ezt a jelképet a hagyományok szerint La Fayette márki alkotta meg, aki Párizs városának kék-piros címeréhez hozzátoldotta a királyi ház fehér színét, és ebből a trikolórból egy kokárdát alkotott, amit büszkén viselt a háborús időkben. Persze a három szín eredetét sokan sokféleképpen magyarázzák. Egyesek szerint Lafayette az amerikai forradalmároktól vette át a három színt, míg megint mások Európa első trikolórját, a holland zászlót látják a tábornok döntésében.
Akárhogyan legyen is, a kokárda színei hihetetlen népszerűek lettek, és hamarosan zászlóként is debütálhattak, méghozzá 1790-ben a flotta zászlórúdjain. 1794. február 15-én a Nemzeti Konvent hivatalosan is adoptálta a lobogót, hiszen akkorra már az egész országban ezalatt vonultak a forradalmi seregek. A forradalom évei alatt a sereg különböző részei saját ízlésük szerint változtatták meg a lobogót, és annak égisze alatt vonultak fel a harcmezőkön.

I. Napóleon bukása után, 1815-ben a restaurált Bourbon-ház betiltotta a trikolórt, és újra a fehér, liliomvirágos királyi lobogót vezette be az ország hivatalos jelképévé. Amikor 1830-ban egy forradalom ismét elsöpörte a régi uralmat, és a trónra Lajos Fülöp az úgynevezett polgárkirály ülhetett, ismét belekaphatott a szél a mai lobogóba. Majd a második francia köztársaság megalakulásakor, 1848-ban a vörös, szocialista eszméket hirdető lobogó röppent fel rövid időre a trikolór helyére.[2]

 
Az ún. Szabad Franciaország zászlaja 1940 és 1944 között

A trikolór helyreállítása után majd' egy évszázadon keresztül nem változott meg az ország lobogója. A második világháború idején a Vichy Franciaország szintén megtartotta a trikolórt, de mivel ez az állam a Harmadik Birodalom bábállamának számított, a főként Algériába szorult felszabadító mozgalmak más lobogót választottak. A Charles de Gaulle vezette mozgalom megtartotta a történelmi trikolórt, de annak középső, fehér sávjára egy piros lotaringiai keresztet tettek. A harcok elültével ismét a kék-fehér-piros lobogó vált Franciaország állami lobogójává, és azóta változatlan formában hirdeti országát.

Jegyzetek szerkesztés

  1. BLEU, BLANC, ROUGE. L’HISTOIRE DE TROIS COULEURS ET DE CINQ RÉPUBLIQUES. lemonde.fr, 2015. november 26. (Hozzáférés: 2021. február 24.)
  2. Tricolore is symbol of unity. (Hozzáférés: 2021. február 24.)

Források szerkesztés

flagspot.net (angol nyelven)

További információk szerkesztés