Chilei villásszarvas
A chilei villásszarvas (Hippocamelus bisulcus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és az őzformák (Capreolinae) alcsaládjába tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Chilei villásszarvas a természetes élőhelyén
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Veszélyeztetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hippocamelus bisulcus (Molina, 1782) | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Chilei villásszarvas témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Chilei villásszarvas témájú médiaállományokat és Chilei villásszarvas témájú kategóriát. |
Az andoki kondorral együtt Chile címerállata.[1]
Előfordulása szerkesztés
A chilei villásszarvas Chile és Argentína hegységeinek az őslakos szarvasféléje. Az állat az Andok magasabb hegyeit és hűvös völgyeit választotta élőhelyül. A tudósok próbálják tanulmányozni ezt a ritka állatot, de a chilei vilásszarvasoknak a kis létszáma igen aggasztja őket.
Az állat számos elérhetetlen vagy alig elérhető élőhelyen él. A havasalji cserjésektől a meredek sziklafalakig. A magashegyi erdőket és erdőszéleket kedveli.[2] A fjordokban tett megfigyelésekből, megtudták, hogy a felnőtt bikák és a fiatal állatok a havasalji legelőkön, míg a suták és borjaik kizárólag a sziklafalakon élnek. Az állat fő tápláléka az óriáslapu-virágúak (Gunnerales) rendjébe tartozó növények.[3]
Habár korábban Dél-Amerika délnyugati részén széles körben el volt terjedve, manapság veszélyeztetett állat. 2005-ben, Argentínában már csak 350-600 chilei villásszarvas élt, ezek is kis csordákban.[4] Az argentin nemzeti hivatalokat megkritizálták amiért a chilei villásszarvasok állapotát elfogadhatónak nyilvánították; annak ellenére, hogy a tudósok bebizonyították, hogy ezeknek a száma erősen vissza csökkent. A kutatók további élőhely tanulmányozásokat és védelmi központokat szeretnének végrehajtani, illetve létesíteni.[4]
A chilei villásszarvast a gazdasági tevékenységek és az inváziós fajok is veszélyeztetik. Az argentínai Nahuel Huapi Nemzeti Parkban tett megfigyelés során, rájöttek, hogy az állat legalább 32 különféle növénnyel táplálkozik, köztük a Nothofagus pumilióval is, amelyet a betelepített gímszarvas is igen kedvel. Így a gímszarvas eleszi a chilei villásszarvastól a táplálékot.[5] Az argentínai állományok azért is veszélyeztetettek, mivel a szaporulatuk igen kicsi, és az elhalálozás pedig igen nagy. Argentínában a chilei villásszarvasnak a legfőbb ellensége a puma.[6]
Megjelenése szerkesztés
Az állat jól alkalmazkodott a sziklás élőhelyéhez, ezt tömzsi, rövid lábai is mutatják. Bundája barna vagy szürkésbarna, a test alsó része és torka fehér. A hidegtől és nedvességtől hosszú és göndör szőre védi meg. A legnagyobb suták testtömege 70-80 kilogramm és marmagassága 80 centiméter. A legnagyobb bikák testtömege 90 kilogramm és marmagassága 90 centiméter.[2] Nem mindegyik állat éri el ezeket a méreteket.[7] Az újszülött borjak nemüktől függetlenül egyforma méretűek és testtömegűek, és nincs rajtuk petty.[2]
A nemi kétalakúság a felnőttek között szembetűnő. Csak a bikáknak van agancsa, amelyet minden évben a tél végén elhullatnak. A bikák homlokán fekete „álarc” van, ez elnyújtott szív alakú és körbefog egy barna részt.[2] Eltérően más szarvasféléktől a chilei vilásszarvasok vegyes csordákban is megtalálhatók, vagyis mindkét nem együtt élhet, sőt minél nagyobb a csorda, annál többet tart az együtt lét. A völgyekben nagyobb csordák élnek, mint a sziklákon, ami arra hagy következtetni, hogy a nyílt terepen valószínűbb, hogy egy ragadozó megtámadja őket (több szem, többet lát).[8]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Descubre Chile (spanyol nyelven). red chilena.com. (Hozzáférés: 2010. augusztus 6.)
- ↑ a b c d Van Widen, Jasper. Diet and habitat of the huemul (Hippocamelus bisulcus) in Bernardo O’ Higgins National Park, Chile (2006). THESIS, Department of Science, Technology and Society, University of Utrecht. (PDF Archiválva 2008. április 10-i dátummal a Wayback Machine-ben) Elérés: 2007. június 7.
- ↑ Frid, A. (1994). „Observations on habitat use and social organization of a huemul Hippocamelus bisulcus coastal population in Chile”. Biological Conservation 67 (1), 13–19. o. [2011. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1016/0006-3207(94)90003-5. (Hozzáférés: 2007. június 7.)
- ↑ a b Flueck, W.T., J. M. Smith-Flueck (2005. June). „Predicaments of endangered huemul deer, Hippocamelus bisulcus, in Argentina: a review”. European Journal of Wildlife Research 52 (2), 69–80. o. DOI:10.1007/s10344-005-0020-4. (Hozzáférés: 2007. június 6.) [halott link]
- ↑ Gladys, Galende, Ramilo, Eduardo; Beati, Alejandro (2005. April). „Diet of Huemul deer ( Hippocamelus bisulcus ) in Nahuel Huapi National Park, Argentina”. Studies on Neotropical Fauna and Environment 40 (1), 1–5. o. DOI:10.1080/01650520400000822. (Hozzáférés: 2007. június 7.)
- ↑ Smith-Flueck, Jo Anne M., W. T. Flueck (2001. September). „Natural mortality patterns in a population of southern argentina huemul(Hippocamelus bisulcus), an endangered andean cervid”. Zeitschrift für Jagdwissenschaft 47 (3), 178–188. o. DOI:10.1007/BF02241548. (Hozzáférés: 2007. június 7.) [halott link]
- ↑ Walker, Mark: South Andean Deer Hippocamelus bisulcus'. World Deer. Biology Department, Siegen University, 2005. [2007. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. június 7.)
- ↑ Frid, Alejandro (1999). „Huemul (Hippocamelus bisulcus) sociality at a periglacial site: sexual aggregation and habitat effects on group size”. Canadian Journal of Zoology 77 (7), 1083–1091. o. DOI:10.1139/cjz-77-7-1083. (Hozzáférés: 2007. június 6.)
