Főmenü megnyitása

A Choiseul-szigeteki csatában, a Bougainville-i invázió keretében, az amerikaiak és a japánok harcoltak a második világháborúban, 1943. október 27-étől november 4-éig a Csendes-óceánon. Az amerikaiak célja a japánok összezavarása volt diverzáns akciókkal.

Choiseul-szigeteki csata
Légitámadás a sziget ellen
Légitámadás a sziget ellen

Konfliktus Második világháború
Időpont 1943. október 27.1943. november 4.
Helyszín Salamon-szigetek
Eredmény Szövetséges győzelem
Szemben álló felek
Flag of the United States (1912-1959).svg
Egyesült Államok
Flag of Japan.svg
Japán Birodalom
Parancsnokok
Victor H. Krulak
Szaszaki Minoru
Szemben álló erők
750
3000-7000
Veszteségek
9 halott
143 halott
Térkép
Choiseul-szigeteki csata (Salamon-szigetek)
Choiseul-szigeteki csata
Choiseul-szigeteki csata
Pozíció a Salamon-szigetek térképén
d. sz. 6° 53′, k. h. 156° 37′Koordináták: d. sz. 6° 53′, k. h. 156° 37′

ElőzményekSzerkesztés

 
Amerikai gépek a sziget felett

A szövetségesek 1943 tavaszán kidolgozták a Cartwheel hadműveletet. Az akciót, amely több összehangolt hadműveletet irányzott elő, 1943. június 30-án indította meg Douglas MacArthur amerikai táboronok.[1] A cél az volt, hogy áttörjék a japán védelmi rendszert, amelyet a Bismarck-szigetcsoport tagjain hoztak létre, keletre Új-Guineától, a Salamon-tengeren. A japán bázisok védték a birodalom korábbi hódításait a Holland Kelet-Indiákon és a Fülöp-szigeteken,[1] valamint kiinduló pontjai lehettek egy Ausztrália és Új-Zéland elleni akciónak. A hadművelet csak azután indulhatott, hogy a szövetségesek Guadalcanal és a Pápua-félsziget megtisztításával megnyitották az utat az új-britanniai Rabaul, a nagy japán támaszpont felé.[2]

A terv fontos eleme volt egy Bougainville-i repülőtér elfoglalása vagy építése. A tervezők úgy döntöttek, hogy a bougeinville-i fő akcióval párhuzamosan az új-zélandiak elfoglalják a közeli Treasury-szigetet, egy másik elterelő hadműveletben pedig tengerészgyalogosok szállnak partra a Choiseul-szigeten.[3] Choiseul Bougeinville keleti, a Treasury-sziget pedig nyugati partja mentén fekszik, ezért a tervezők azzal számoltak, hogy az előbbiről Kieta, az utóbbiról az Auguszta császárné-öböl felé nyomulhatnak szükség esetén. [4]

AkciókSzerkesztés

 
Victor H. Krulak már tábornokként

A Blissful hadjárat (Operation Blissful), vagyis a Choiseul-szigeti rajtaütést az amerikai 2. estőernyős zászlóalj hajtotta végre Victor H. Krulak alezredes vezetésével. A katonákat rombolók szállították a helyszínre. Még a fő akció előtt felderítők érkeztek a szigetre, ahol ezer katonát találtak Kakaséban, a déli parton, és 300-at a Choiseul-öbölben, a sziget nyugati csücskén. A kettő között, Sagiaginál egy kikötő működött.[5]

Október 27-én éjszaka az ejtőernyősök megkezdték a partraszállást Vozánál, félúton a Choiseul-öböl és Sagigai között. A megbeszélések szerint egy fényjelnek kellett volna kigyulladnia a parton, ha ott nincsenek japán katonák, de az csak a partraszállás utolsó szakaszában villant fel, így a tengerészgyalogosok ellenállásra számítva rohanták meg a szigetet. Hajnalban a japán légierő bombázta a partot, de addigra az amerikaiak már behúzódtak a sziget belsejébe.[5]

Október 28-án a tengerészgyalogosok bázist hoztak létre az egyik fennsíkon, északnyugatra Vozától, valamint őrszemek figyelték a partot. Másnap járőrök indultak a parton felfelé és lefelé, hogy felderítsék a japán pozíciók megközelíthetőségét. A délkeleti irányba tartó felderítőket maga Victor H. Krulak alezredes vezette, és rábukkantak tíz japánra, miközben azok egy bárkát pakoltak ki. Megtámadták őket, és ezzel megkezdődött a rajtaütés aktív szakasza.[5]

Október 30-án Krulak nagyobb támadást indított Sagigai ellen, amelyet légicsapás segített. Az alezredes úgy tervezte, hogy két századdal bekeríti a japán bázist: az egyik csapat a partról támad, miközben a másik megkerüli a japán állást, és a másik irányból indít offenzívát. A második század azonban nem tudott átevickélni az őserdőn, így még a sűrűben haladtak, amikor a parti szakasz megindította akcióját 14 órakor. A japánok azonban nem vállalták a harcot, és megfutamodtak a faluból, és erős védelmi pozíciókba vonultak vissza, de ezzel a másik század elé tévedtek, és egyórás csata kezdődött. Az amerikaiak közül négy, a japánok közül 72 esett el.[5]

Október 31-ére a tengerészgyalogosok visszatértek Vozába, ahol felkészültek a várható japán ellentámadásra, és őrjáratokat küldtek ki. November 1-jén őrjáratot küldtek északnyugatra a parton, hogy vizsgálják meg a Warrior-folyónál található japán bázist. Éjszaka összetűztek a japánokkal, de sikerült elszakadniuk tőlük. Lőtték a Guppy-szigeti japán bázist, majd két kétéltű jármű felvette őket. Az egyik jármű parancsnoka a későbbi amerikai elnök, John Fitzgerald Kennedy volt.[5]

EvakuálásSzerkesztés

Ekkorra a japánok már nagyjából tudták, hány katonával állnak szemben és hol találják őket. November 3-án helyi felderítők jelentették, hogy 800-1000 japán gyülekezik Sagigainál. Krulak közölte feletteseivel, hogy teljesítették a kitűzött terveket, így készek a visszavonulásra. A 3-áról 4-ére virradó éjszaka három kétéltű szállítójármű érkezett, és visszavitte a katonákat Vella Lavellára. Néhány óra múlva a japánok elérték Vozát, de a tábort üresen találták. A rövid hadjáratban kilenc amerikai elesett, 12-15 megsebesült. A japán veszteség 143 halott, két bárka, 180 tonna ellátmány és nagy mennyiségű üzemanyag volt.[5]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés