Kalábriaifenyő
A kalábriaifenyő vagy ciprusi fenyő (Pinus brutia) a tűnyalábos fenyő (Pinus) nemzetségébe tartozó fenyőfaj.[2][3]
Kalábriaifenyő | ||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
A kalábriaifenyő lombja és tobozai
| ||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Kalábriaifenyő témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kalábriaifenyő témájú médiaállományokat és Kalábriaifenyő témájú kategóriát. |
Elnevezése
szerkesztésNeve a dél-olaszországi Kalábria területének magyaros nevéből származik, mert onnan írta le a fajt Michele Tenore egy meghonosodott populációból. A keleti aleppói fenyő vagy keleti aleppófenyő[4] magyar név arra utal, hogy korábban az aleppóifenyő (Pinus halepensis) egyik alfajának (P. h. subsp. brutia), illetve változatának (P. h. var. brutia) tekintették. Az angolban „Turkish pine” (magyarra fordítva „törökfenyő”) az elsődleges neve, és eltér a magyar elnevezéstől az angol „East Mediterranean Pine” („kelet-mediterrán fenyő”) vagy „Brutia Pine” („bruttiumi fenyő”) magyarra fordításával kapott elnevezése is.
Elterjedése
szerkesztésA Földközi-tenger térségének (Mediterráneum) keleti részén őshonos. Elterjedési területének nagy része Törökországban van, de nő a Görögországhoz tartozó Kelet-Égei-szigeteken, a Krím-félszigeten, Iránban, Grúziában, Azerbajdzsánban, Irak északi és Szíria nyugati részén, Libanonban és Cipruson is.[5]
Leggyakrabban 600 méteres magassági, de elterjedési területének déli részén akár 1200 méterig is megtalálható.
Jellemzése
szerkesztésKözepes termetű fa. Magassága elérheti a 25–30 métert, törzsének átmérője általában 1 méter, kivételesen 2 méter is lehet. Kérge a törzs alsó részén narancsvörös, vastag és mélyen repedezett, a lombkorona felső részén vékony és pikkelyes. A tűlevelek párban állnak, vékonyak, többnyire 10–16 cm hosszúak, élénkzöld, illetve kissé sárgászöld színűek.
Az eleinte zárt, zöld színű tobozok vaskosak, nehezek és kemények, 6–11 cm hosszúak, alapjuk 4–5 cm széles. Egyéves korukra fényes vörösbarnává válnak, a következő egy-két évben lassan kinyílnak, így alapjuk szélessége 5–8 cm-re nő. A kinyílt tobozban szabadon ülő, 7–8 mm hosszú magoknak 15–20 mm-es szárnya segíti terjedüket.
Rendszerezése
szerkesztésKözeli rokona az aleppói fenyő (Pinus halepensis), a kanári fenyő (Pinus canariensis) és a tengerparti fenyő (Pinus pinaster), ezek sok vonása hasonló. Néhány szerző az aleppói fenyő alfajának tekinti.
Változatai
szerkesztésMérsékelten változatos faj. Változatai::[6][7]
- Pinus brutia var. brutia (típusforma a faj elterjedési területének legnagyobb részén; a téli csapadékmaximumú területekhez alkalmazkodott)
- Pinus brutia var. eldarica (Medw.) Silba (tűlevelei 8–14 cm, tobozai 5–9 cm hosszúak; Azerbajdzsán és Grúzia területén fordul elő; egyes szerzők önálló fajnak (Pinus eldarica) tekintik; a szárazabb éghajlatú, nyári csapadékmaximumú területekhez alkalmazkodott)
- Pinus brutia var. pendulifolia Frankis in Taskin (tűlevei 20–29 cm hosszúak, lelógóak; Törökország délnyugati partvidékén fordul elő)
- Pinus brutia var. pityusa (Steven) Silba (a típusforma megjelenésétől alig különbözik; Grúziában, a vele szomszédos orosz, fekete-tengeri partvidéken és a Krím-félszigeten fordul elő)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e TPL – Pinus brutia Ten.
- ↑ Priszter 1999
- ↑ MNHSz.
- ↑ http://www.nyme.hu
- ↑ Archivált másolat. [2009. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 8.)
- ↑ TPL – P. brutia infraspec.
- ↑ tropicos – P. brutia infraspec.
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Turkish pine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- MNHSz.: A magyar növénynevek helyesírási szabályai. In Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1999. 14–24. o. ISBN 963 9121 22 3
- Priszter 1999: Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1999. 87., 437. o. ISBN 963 9121 22 3
- TPL – P. brutia infraspec.: Pinus brutia. The Plant List (2010). Version 1., www.theplantlist.org. (angolul) Royal Botanic Gardens, Kew and Missouri Botanical Garden (2010) (Hozzáférés: 2013. június 10.) (HTML)
- TPL – Pinus brutia Ten.: Pinus brutia Ten. The Plant List (2010). Version 1., www.theplantlist.org. (angolul) Royal Botanic Gardens, Kew and Missouri Botanical Garden (2010) (Hozzáférés: 2013. június 10.) (HTML)
- tropicos – P. brutia infraspec.: Pinus brutia. www.tropicos.org. (angolul) Missouri Botanical Garden (Hozzáférés: 2013. június 10.) (HTML)
- www.ars-grin.gov: USDA, ARS, National Genetic Resources Program: Pinus brutia Ten. www.ars-grin.gov, Germplasm Resources Information Network - (GRIN) [Online Database]. (angolul) Beltsville, Maryland: National Germplasm Resources Laboratory (2008. szeptember 30.) (Hozzáférés: 2013. június 8.) (HTML) arch
- www.nyme.hu: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Botanikus Kert: Pinus brutia Ten. - keleti aleppófenyő. www.nyme.hu. (magyarul) Sopron: Nyugat-magyarországi Egyetem (2008. augusztus 21.) (Hozzáférés: 2013. június 9.) (PHP)
- Frankis, M. P: Pinus brutia. Curtis's Botanical Magazine, XVI. évf. (1999) 173–184. o.
- Conifer Specialist Group: Pinus brutia. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2012.2. International Union for Conservation of Nature, 1998. (Hozzáférés: 2013. június 8.)
- Pinus brutia Ten. www.tropicos.org. (angolul) Missouri Botanical Garden (Hozzáférés: 2013. június 10.) (HTML)
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2014. április 23.)