Ciril Kosmač (1910. szeptember 28, Sveta Lucija közelében (ma: Isonzó-híd) – 1980. január 28., Ljubljana), szlovén regényíró, forgatókönyvíró.

Ciril Kosmač
Ciril Kosmač.jpg
Született 1910. szeptember 28.[1][2]
Slap ob Idrijci
Elhunyt 1980. január 28. (69 évesen)[1][2]
Ljubljana
Állampolgársága
Foglalkozása
Kitüntetései
  • Prešeren-díj
  • Župančič-díj

A Wikimédia Commons tartalmaz Ciril Kosmač témájú médiaállományokat.

ÉletrajzaSzerkesztés

Középiskolai tanulmányait Tolminban és Goriziában végezte. A késő 1920-as években, amikor szülőfaluja olasz fennhatóság alá került, Kosmač csatlakozott a harcos antifasiszta szervezethez (TIGR). 1930-ban letartóztatták az olasz fasiszta hatóságok. Szabadulása után elmenekült a Jugoszláv Királyságból, és Ljubljanában telepedett le.

1938-ban egy, a francia kormány által biztosított ösztöndíjjal Párizsba költözött, ahol a jugoszláv nagykövetségen dolgozott. 1940-ben Londonba menekült, ahol a BBC World Service munkatársa lett. 1943-ban Kairóba utazott, majd 1944-ben, amikor nácik megszállták Jugoszláviát Kosmač csatlakozott a partizán ellenálláshoz.

A második világháború után dolgozott riporterként és forgatókönyvíróként a feltörekvő szlovén filmgyártás számára. Többek között Kosmač jegyzi forgatókönyvíróként az első szlovén nyelvű játékfilmet, a Na svoji zemlji-t. (A saját földünk)

1956-ban Portorožban a tengerparti üdülővárosban telepedett le. 1961-ben tagja lett a Slovenska akademija znanosti in umetnosti-nak, (Szlovén Tudományos Akadémia).

1980-ban halt meg Ljubljanaban, hamvait szülőfalujában helyezték örök nyugalomra. Ugyanebben az évben posztumusz megkapta a Prešeren-díjat, amely a legmagasabb művészeti díj Szlovéniában.

MunkásságaSzerkesztés

Kosmač elsősorban a novelláiról ismert, amelyek gyakran filozófiai mélységekbe bocsátkoznak. 1930-ban kezdett alkotni, novelláit először a Sodobnost irodalmi folyóiratban publikálta, amelyet Josip Vidmar irodalomkritikus szerkesztett.

Kosmač korai művei hasonlóságot mutatnak más kortárs szlovén szerzőkkel is, akik a szocreál műfajban alkottak: Prežihov Voranc, Miško Kranjec, Anton Ingolič, Tone Seliškar, Mile Klopčič, Bratko Kreft, Ivan Potrč.

A második világháború után Kosmač egyre inkább eltávolodott a társadalmi realizmustól, és egyike volt azon szlovén szerzőknek, akik modernista stílusjegyeket csempésztek prózájukba, különös tekintettel a szürrealista jegyekre. Későbbi prózáját – amiről igazán híres lett – az irodalomtudósok gyakran tekintik egyfajta mágikus realizmusnak.

MagyarulSzerkesztés

  • Szép tavaszi nap; ford. Bodrits István; Forum, Novi Sad, 1961
  • Ballada a trombitáról meg a felhőről / Ammega; ford. Gállos Orsolya; Európa, Bp., 1975 (A győzelem könyvtára)

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Brockhaus (német nyelven)
  2. a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)