A Claudia gens két előkelő római nemzetséget jelölt a köztársasági időkben, egy patriciust és egy plebejust. A szabin eredetű patríciusokat i. e. 504-ben vették fel a római arisztokrácia soraiba. Az alábbi cognomenek voltak jellemzőek a nemzetségre: Caecus, Caudex, Centho, Crassus, Nero, Pulcher, Regillensis és Sabinus, ezek azonban nem jelöltek külön családokat. A családba egyetlen alkalommal adoptáltak új tagot, mégpedig Claudius császár tette ezt az ifjú Lucius Domitius Ahenobarbusszal, a későbbi Nero császárral.

A plebejus Claudiusok az alábbi mellékneveket viselték: Asellus, Canina, Centumalus, Cicero, Flamen, Marcellus.

A patrícius Claudiusok

szerkesztés

A Centho-ág

szerkesztés

A Pulcher-ág

szerkesztés
  • Publius Claudius Pulcher, Appius Caecus fia Kr. e. 249-ben volt consul. Sikertelenül harcolt a punok ellen, később hazaárulással vádolták meg.
  • Appius Claudius Pulcher, Publius Pulcher fia, consul Kr. e. 212-ben. A Hannibal elleni második pun háborúban halt meg.
  • Appius Claudius Pulcher, az előbbi fia, consul volt Kr. e. 185-ben. részt vett a második római–makedón háborúban és a III. Antiokhosz ellen vívott harcokban.
  • Publius Claudius Pulcher, az előbbi fivére Kr. e. 189-ben aedilis curulis, Kr. e. 188-ban praetor, Kr. e. 184-ben consul volt. Kr. e. 181-ben részt vett a graviscae-i colonia alapításával megbízott hármas bizottságban.
  • Caius Claudius Pulcher, az előbbiek fivére Kr. e. 177-ben volt consul és Kr. e. 169-ben censor.
  • Appius Claudius Pulcher, Kr. e. 185 hasonló nevű consuljának fia, Kr. e. 143 egyik consulja, Tiberius Gracchus támogatója volt.
  • Caius Claudius Pulcher, a hasonló nevű Kr. e. 177. évi consul fia, Kr. e. 130-ban volt consul.
  • Appius Claudius Pulcher, az előbbi fia.
  • Caius Claudius Pulcher, az előbbi fivére.
  • Appius Claudius Pulcher, a hasonló nevű Kr. e. 143. évi consul fia. Állítólag tréfás természetű volt, egyébként apjához hasonlóan ifjabb Scipio ellenfelének számított.
  • Caius Claudius Pulcher Kr. e. 130 consuljának Appius nevű fiától származó unokája. Kr. e. 100-ban fegyvert fogott Saturninus ellen; Kr. e. 99-ben aedilis curulisként először vonultatott fel elefántokat a játékokon. Kr. e. 95-ben Szardíniát igazgatta praetorként, amely minőségben a halesinusok senatusának megválasztását szabályozta, a mamertinusok pedig pártfogójukká választották. Kr. e. 92-ben consul volt.
  • Appius Claudius Pulcher, az előbbi fivére Sulla oldalán vett részt a Marius elleni harcokban, noha Kr. e. 87-ben beengedte az ellenséges csapatokat a rábízott Ianuculumi-kapun. Kr. e. 77-ben nagy szerepe volt Marcus Aemilius Lepidus felkelésének leverésében.
  • Appius Claudius Pulcher, az előbbiek unokatestvére, Kr. e. 130 consuljának Caius nevű fiától származó unokája. Kr. e. 79-ben consul volt, noha korábban nem választották aedilisszé. Tartománya Macedonia lett, ennek élén hunyt el Kr. e. 76 előtt.
  • Appius Claudius Pulcher, Kr. e. 143 consuljának unokája Appius nevű fiától. Aedilisként megünnepelte a megalesiai játékokat. Kr. e. 89-ben praetor volt, majd propraetori minőségben Kr. e. 87-ben vereséget szenvedett Cinnától, mire egy tribunus vádat emelt ellene, és megvonták tőle a parancsnokságot. Kr. e. 86-ban unokaöccse, Lucius Marcius Philippus censor törölte a senatorok közül. Kr. e. 82-ben Sulla oldalán Róma ellen vonult, a harcban esett el.
  • Caius Claudius Pulcher, az előbbi fivére, aedilisként szintén megtartotta a megalesiai játékokat. Kr. e. 73-ban praetor volt, serege vereséget szenvedett Spartacustól a Vezúvnál.
  • Appius Claudius Pulcher, az előbbi unokaöccse, Kr. e. 89 praetorának fia. Consul Kr. e. 54-ben, censor Kr. e. 50-ben.
  • Caius Claudius Pulcher, az előbbi fivére, Kr. e. 58-ban Caesar legatusa, Kr. e. 56-ban praetor, majd két évig Asia helytartója. Hazatérve Marcus Servilius vádat emelt ellene, de lefizette vádlóját és elmenekült. Kr. e. 52-ben már nem élt.
  • Publius Clodius Pulcher, az előbbiek fivére, Cicero nagy ellenfele, Kr. e. 58-ban néptribunus, Kr. e. 56-ban aedilis.
  • Appius Claudius Pulcher és Appius Claudius Pulcher, az előbbi unokaöccsei Caius nevű öccsétől. Egyiküket, akit eredetileg Caiusnak hívtak, a fiúgyermek nélkül maradt Appius nagybátyjuk valószínűleg örökbe fogadta, innen a névazonosság. Mindketten részt vettek Clodius nagybátyjuk halála után Milo megvádolásában. A fiatalabbik Kr. e. 51-ben megvádolta Serviliust, hogy hagyta magát időközben elhunyt apjától megvesztegetni, ám végül ő került a vádlottak padjára visszaélések miatt, míg Servilius elmenekült. Az idősebbik Kr. e. 50-ben hazavezette Galliából Caesar Pompeiustól kölcsönkapott legióit. Kr. e. 38-ban egyikük consulságra jutott, de nem lehet eldönteni, hogy melyikük.
  • Publius Clodius Pulcher, az előbbiek unokatestvére, Clodius fia. Kicsi volt még, amikor apja meghalt, és Milo állítólag őt is meg akarta gyilkolni. Ifjúkorát kicsapongásokkal töltötte, amitől egészsége megrendült, és fiatalon meghalt.

A Nero-ág

szerkesztés
  • Tiberius Claudius Nero, Appius Caecus fia.
  • Caius Claudius Nero, consul Kr. e. 207-ben, censor Kr. e. 204-ben. Rokonsági viszonyai nem tisztázottak.
  • Caius Claudius Nero, valószínűleg az előbbi fia, Kr. e. 181-ben praetor Szicíliában.
  • Appius Claudius Nero, Kr. e. 195-ben praetor Hispania Ulterior élén, Kr. e. 189-ben a Kis-Ázsiába küldött tíztagú bizottság tagja volt.
  • Tiberius Claudius Nero, Kr. e. 204-ben praetor Szardínia élén, Kr. e. 202-ben consul. Africába kellett volna mennie Scipiónak segíteni, ám a flottáját vihar támadta meg. Populoniába vetődött, ahonnan Elba szigetén át Korzikára hajózott, majd nagy nehézségek árán átment Szardíniára. Végül itt volt kénytelen telelni, így hivatali éve eredménytelenül végződött.
  • Tiberius Claudius Nero, praetor Kr. e. 178-ban és Kr. e. 165-ben. Első hivatali évében praetor peregrinus volt, ám a toborozni küldött Marcus Junius consul helyett Pisaebe kellett mennie. Második hivatali évében Szicília helytartója volt. Közben Kr. e. 172-ben egy kis-ázsiai követségnek is tagja volt.
  • Tiberius Claudius Nero, Pompeius tisztje Kr. e. 66-ban, a kalózok elleni háborúban. Valószínűleg ő javasolta a Catilina-felkelés résztvevőinek.
  • Tiberius Claudius Nero, valószínűleg az előbbi fia, Tiberius császár apja.
  • Tiberius Claudius Nero, az előbbi fia, Tiberius néven császár. Augustus adoptálta a Iuliusok közé.
  • Nero Claudius Drusus (eredetileg Decimus), az előbbi fivére, consul Kr. e. 9-ben.
  • Drusus Iulius Caesar (eredetileg Nero Claudius Drusus), Tiberius fia, aki apja adopciójakor maga is Iuliusszá vált.
  • Germanicus Iulius Caesar (eredetileg Nero Claudius Drusus vagy Tiberius Claudius Nero), az előbbi unokatestvére, Tiberius unokaöccse, Drusus fia. Tiberius adoptálta, így Iuliusszá vált, ahogy gyermekei is, köztük Caligula.
  • Tiberius Claudius Drusus, később Tiberius Claudius Nero az előbbi fivére, Claudius néven császár.
  • Lucius Domitius Ahenobarbus, Nero néven császár. Anyai ágon claudiusi származású volt, Claudius császár adoptálta.

A plebejus Claudiusok

szerkesztés

A Claudius Asellusok

szerkesztés

A Claudius Caninák

szerkesztés

A Claudius Centumalusok

szerkesztés

A Claudius Cicerók

szerkesztés
  • Caius Claudius Cicero, néptribunus Kr. e. 454-ben

A Claudius Flamenek

szerkesztés

A Claudius Marcellusok

szerkesztés

A Cornelius Lentulusok közé adoptált Claudius Marcellusok és az Aeserninus-ág

szerkesztés
  • Marcus Claudius Marcellus, Marius tisztje i. e. 102-ben, Aeserninus-ág őse
  • Publius Cornelius Lentulus Marcellinus, az előző fia, i. e. 67-ben Pompeius tisztje a kalózok elleni háborúban. Nem tudni, hogy ki adoptálta a Cornelius Lentulusok közül.
  • Cnaeus Cornelius Lentulus Marcellinus, az előbbi fia, consul i. e. 56-ban
  • Cornelius Lentulus Marcellinus, praenomenje talán Publius, feltehetően az előbbi fia. i. e. 48-ban Caesar quaestora Dyrrachium környékén. Pompeius súlyos veszteségeket okozott neki a rábízott védvonalaknál, és csak Marcus Antonius segítsége mentette meg.
  • Publius Cornelius Lentulus Marcellinus, talán az előző fia, de lehet, hogy a névazonnság ellenére fivére. Consul volt i. e. 18-ban.
  • Marcus Claudius Marcellus Aeserninus, Marius tisztjének fia, a Corneliusok közé adoptált Publius fivére. Fiatalemberként tanúskodott Verres perében (i. e. 70)
  • Marcus Claudius Marcellus Aeserninus, quaestor Hispania provinciában i. e. 48-ban, a cordubai lázadók vezére, Caesar párthíve. Quintus Cassius Longinus helytartóval kerülte az összecsapást, majd hadait átadta Marcus Aemilius Lepidusnak, az új proconsulnak. Talán az előző fia, de egyesek szerint azonos vele.
  • Marcus Claudius Marcellus Aeserninus, consul i. e. 22-ben, talán az előzővel azonos. Caius Asinius Pollio lányát, Asiniát vette feleségül.

Ismeretlen származású Claudius Marcellusok

szerkesztés
  • Marcus Claudius Marcellus, aedilis plebis Kr. e. 216-ban
  • Marcus Claudius Marcellus, praetor Kr. e. 188-ban, aki kiadott két római nemest a karthágóiaknak azok követeinek megsértése miatt. Egyesek szerint őt választották meg Kr. e. 183-ban consulnak, nem pedig Kr. e. 185 praetorát
  • Marcus Claudius Marcellus, néptribunus Kr. e. 171-ben
  • Marcus Claudius Marcellus, praetor Kr. e. 137-ben
  • Marcus Claudius Marcellus, Catilina barátja és társa az összeesküvésben. Miután fény derült cselszövésükre, lázadást akart szítani a peligniaiak között, azonban Lucius Bibulus praetor gyorsan lecsapott a felkelőkre, vezérüket pedig kivégeztette.
  • Caius Claudius Marcellus, az előbbi fia, aki mindenben osztotta nézeteit, és maga is részt vett az összeesküvésben. A leleplezésük után Capuába menekült, hogy fellázítsa a rabszolgákat és a gladiátorokat, azonban Publius Sestius kiverte innen. Bruttiumba menekült, ahol kivégezték.