Claudio Abbado

(1933–2014) olasz karmester, zongoraművész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 20. 1 változtatás vár ellenőrzésre.

Claudio Abbado (Milánó, 1933. június 26.Bologna, 2014. január 20.[12]) olasz karmester, zongoraművész.

Claudio Abbado
Életrajzi adatok
Született1933. június 26.[1][2][3][4][5]
Milánó[6][7]
Elhunyt2014. január 20. (80 évesen)[1][8][2][9][10]
Bologna[11][7]
SírhelyCemetery of the Fex-Crasta chapel
HázastársaGiovanna Cavazzoni (1956–1968, válás, 2, 1)
GyermekeiDaniele Abbado
SzüleiMichelangelo Abbado
Iskolái
Pályafutás
Műfajok
Hangszerzongora
Díjak
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja (1984. december 7.)
  • a francia Becsületrend nagykeresztje
  • Bécs Városának Becsületgyűrűje
  • Nagy Aranymedál az Osztrák Köztársaság Szolgálatáért
  • Ernst Reuter-emlékérem (2004)
  • Praemium Imperiale (2003)
  • Gramophone-életműdíj (2012)
  • Gramophone Award for Recording of the Year (2015)
  • Royal Philharmonic Society Gold Medal (2003)
  • Grammy-díj
  • a Cambridge-i Egyetem díszdoktora
  • honorary doctor of the University of Aberdeen
  • Ernst von Siemens Music Prize (1994)
  • Hans von Bülow Medal
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal (2002)
  • Gold Medal of the Italian Order of Merit for Culture and Art
  • honorary doctor of the University of Ferrara
  • honorary doctor of the University of Basilicata (2003)
  • Német Szövetségi Köztársaság Érdemrendje
  • Osztrák Köztársaság Érdemjele
Tevékenységkarmester, zenész
KiadókDeutsche Grammophon
A Wikimédia Commons tartalmaz Claudio Abbado témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája

szerkesztés
 
1965, a világkarrier kezdetén

Apja az ismert hegedűművész, Michelangelo Abbado volt. Tanulmányait a Milánói Konzervatóriumban és a Bécsi Zeneakadémián végezte. 1968-tól 1986-ig a Milánói Scala [1] karmestere, 1971-től pedig művészeti igazgatója volt. Nemzetközi ismertségre akkor tett szert, amikor 1963-ban megnyerte a Dimitri Mitropulosz emlékére rendezett karmesterversenyt: lehetőséget kapott, hogy 5 hónapig a New York-i Filharmonikusokkal dolgozzon. Hamarosan elismert zenekarok zeneigazgatójaként tevékenykedett: a Londoni Szimfonikus Zenekarban, az Európai Közösségek Ifjúsági Zenekarában, a Bécsi Állami Operában, a Bécsi Filharmonikusoknál [2] illetve a Berlini Filharmonikus Zenekarban [3]. Operákat kísérő zenekarból önálló nemzetközi együttessé nevelte ki a Scala Filharmonikus Zenekarát. Őt választották a muzsikusok Herbert von Karajan utódjaként a Berlini Filharmonikusok élére, majd átvette a Salzburgi Ünnepi Játékok vezetését is.

Lemezfelvételeivel a legnagyobb díjakat nyerte el, s nem egy közülük etalonnak számít a zeneoktatásban ma is. Az ifjúság sorsát kezdettől szívén viselte, ő alapította az Európai Unió Ifjúsági Zenekarát és a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekart, de a felnövekvő generációk zenei nevelését is fontos célként tűzte ki, zenét népszerűsítő könyvet is írt.

Fiatalokhoz fűződő viszonyát számtalan fórumon méltatták. 1978-ban ő alapította meg az Európai Unió Ifjúsági Zenekarát és 1985-ben a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekart.[13] 2013 augusztusában Giorgio Napolitano olasz köztársasági elnök örökös szenátorrá nevezte ki, s az ezzel járó honoráriumból is fiatal zenészek számára alapított ösztöndíjat. Ő alapította a luzerni Fesztiválzenekart is. Budapesten is sok emlékezetes koncertet dirigált, legutolsó magyarországi fellépésén pedig legfiatalabb zenekarával, a bolognai székhelyű Mozart Zenekarral láthattuk a Budapesti Tavaszi Fesztiválon (Művészetek Palotája).

81. életévében, családja körében hunyt el, bolognai otthonában.[12] Halála után egy héttel a Scala előtti téren emlékkoncert keretében nyolcezer tisztelője búcsúzott tőle.

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  8. Addio al grande maestro Claudio AbbadoIl morto a 80 ann. Corriere della Sera. (Hozzáférés: 2014. január 20.)
  9. Meghalt Claudio Abbado - figaro (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 21.)
  10. Meghalt Claudio Abbado (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2014. június 21.)
  11. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  12. a b Meghalt Claudio Abbado. figaro.postr.hu, 2014. január 20. (Hozzáférés: 2014. június 21.)
  13. Britannica Hungarica, 2012

További információk

szerkesztés