Főmenü megnyitása

Claudio Caniggia, teljes nevén Claudio Paul Caniggia (Henderson, 1967. január 9. –) argentin válogatott labdarúgó.

Claudio Caniggia
Caniggia atalanta.jpg
Személyes adatok
Teljes név Claudio Paul Caniggia
Születési dátum 1967január 9. (52 éves)
Születési helyHenderson, Argentína
Állampolgárság argentin
Magasság175 cm
Testtömeg68 kg
Becenév Cani, Pájaro, Bebé
Poszt csatár/szélső
Klubadatok
Mezszám -
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
19851988Argentína River Plate53 0(8)
19881989olasz Hellas Verona21 0(3)
19891992Olaszország Atalanta85 (26)
19921994Olaszország Roma15 0(4)
19941995 portugál Benfica23 0(8)
19951998argentin Boca Juniors74 (32)
19992000olasz Atalanta17 0(1)
20002001skót Dundee21 0(7)
20012003skót Rangers50 (12)
20032004Katar Qatar15 0(5)
2012angol Wembley00 0(0)
Válogatottság
19872002Argentína Argentína50 (16)
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma
A Wikimédia Commons tartalmaz Claudio Caniggia témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

PályafutásaSzerkesztés

KlubcsapatokbanSzerkesztés

Az olasz származású Caniggia karrierjét az egyik legsikeresebb argentin csapatban, a River Plate-ben kezdte. Három év alatt ismert játékossá nőtte ki magát, és már 1988-ban külföldre szerződött, az olasz Hellas Veronához igazolt. Innen egy év után továbbállt, majd pályafutása egyik legsikeresebb időszaka következett az Atalantánál.

A bergamóiaknál három évig játszott, ezalatt huszonhat bajnoki gólt szerzett. 1992-ben az AS Roma szerződtette, azonban egy évvel később tizenhárom hónapra elítélték, ugyanis kokaint fogyasztott. Eltiltása letelte után egy évre kölcsönbe a portugál Benficához került.[1]

1995 nyarán az argentin médiamogul, Eduardo Eurnekian hazacsábította őt és Diego Maradonát, és mindketten a Boca Juniorshoz kerültek. Több problémája volt feleségével, aki nem akart hazaköltözni Argentínába, és amíg ez a helyzet nem tisztázódott, több angol csapattal is hírbe hozták.[2] 1996 szeptemberében édesanyja öngyilkosságot követett el, amikor kiugrott ötödik emeleti lakásából, emiatt Caniggia kihagyta a teljes 1996-97-es idényt.[3] Bár 1997 őszén visszatért, nem kapott rendszeres játéklehetőséget, emiatt lemaradt az 1998-as világbajnokságról.

Az elszórt játéklehetőségek miatt 1998-ban ismét áttette székhelyét Európába, visszatért az akkor éppen másodosztályban szereplő Atalantához. Itt mindössze egy szezont tudott maradni, ugyanis év közben összeveszett az edző Giovanni Vavassorival. Pályafutása érdemi része Skóciában zárult le. 2000-től egy évig a Dundee-t erősítette, majd ezt követően a legsikeresebb skót csapatnál, a Rangersnél töltött két évet. Itt gyorsan a szurkolók kedvence lett, ugyanis rögtön az első Celtic elleni derbin betalált az ősi riválisnak. 2003-ban még játszott egy évet a Qatar SC-ben.

Hosszú inaktivitás után 2012-ben rövid időre visszatért, amikor a nagy terveket szövögető Wembley FC őt és több hasonlóan nagy nevű, de hasonlóan idős játékost szerződtetett a klub FA-kupa-szereplése idejére. Az alsóbb osztályú gárdát olyan játékosok alkották, mint Ray Parlour, Martin Keown, Graeme Le Saux, Jaime Moreno, Danny Dichio vagy Brian McBride, az edzői stábban pedig David Seaman és Terry Venables nevével találkozhattunk.[4] Ebben a kalandban Caniggia egy gólt szerzett, a Langford ellen 3–2-re megnyert meccsen.[5]

A válogatottbanSzerkesztés

Caniggia az argentin válogatott kulcsfigurája volt mind az 1990-es, mind az 1994-es világbajnokságon, azonban a szórványosan lejátszott meccsek miatt az 1998-as vb-re Daniel Passarella szövetségi kapitány nem válogatta be a tornára utazó argentin keretbe. Bár a 2002-es világbajnokságra már ismét kiutazott, Marcelo Bielsa szövetségi kapitány egyetlen percre sem állította már be.

Ha részletesebben megnézzük Caniggia vb-n nyújtott teljesítményét, láthatjuk, hogy az 1990-es tornán több meccsen is kiváló formában játszott. Az argentinok nyitómeccsén, Kamerun ellen többször is durva szabálytalanságot követtek el ellene, az utolsó, Benjamin Massing által elkövetett fault egyből piros lapot ért. Ennek ellenére az argentinoknak nem sikerült nyerniük, ez a meccs 1-0-s kameruni győzelemmel zárult. Miután a legjobb csoportharmadikként meglett az argentinok továbbjutása, a nyolcaddöntőben rögtön az egyik legnagyobb esélyessel, a brazilokkal kerültek össze. Ez a meccs sokáig úgy nézett ki, hogy hosszabbításba torkollik, azonban a nyolcvanadik percben Caniggia belőtte a győztes gólt. Az elődöntőben, Olaszország ellen neki sikerült egyenlítenie, amikor a 67. percben Salvatore Schillaci góljára tudott válaszolni. Innen végül tizenegyesekkel Argentína jutott a döntőbe.

1994-ben először ismét egy afrikai csapat ellen játszott igazán jól, Nigériát az ő két góljának köszönhetően sikerült legyőzni 2-1-re. Az argentinok ezúttal is legjobb csoportharmadikként jutottak tovább, azonban ekkor nem sikerült döntőbe jutniuk, ugyanis a nyolcaddöntőben a fénykorát élő Románia túl erős ellenfélnek bizonyult, és 3-2-re nyerni tudott. Caniggia ezen a tornán is két gólt szerzett.

Sokáig egyáltalán nem szerepelt a válogatottban, hol rossz forma, hol pedig a nehéz személyisége miatt, ugyanis nem volt hajlandó elfogadni Passarella egyik szabályát, ami szerint le kellett volna vágatnia félhosszú haját. 2002-ben, bár kerettag volt, egyetlen percet sem játszott.

Sikerei, díjaiSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. „Darkness descends on the Stadium of Light”, The Scotsman, 1997. június 22. (Hozzáférés ideje: 2009. április 4.) 
  2. Martin Thorpe. „SOCCER: ARGENTINA'S CANIGGIA FREE FOR THE TAKING”, The Guardian, 1996. szeptember 21. (Hozzáférés ideje: 2010. június 18.) 
  3. Martin Thorpe. „Ends in tears”, The Times, 1996. szeptember 28. (Hozzáférés ideje: 2010. június 18.) 
  4. Terry Venables' Wembley FC recruit former stars for FA Cup. BBC Sport, 2012. június 21. (Hozzáférés: 2002. június 22.)
  5. Claudio Caniggia rolls back the years and scores for Wembley FC in FA Cup”, 2012. augusztus 12. (Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 27.) 

Külső hivatkozásokSzerkesztés