Főmenü megnyitása

A Club Juan Aurich (röviden: Juan Aurich) Peru egyik legnagyobb múltú labdarúgócsapata. A piros–fehér színekkel rendelkező együttes otthona Lambayeque megye székhelye, Chiclayo, hazai pályája az Estadio Elías Aguirre. A csapat eddig egyszer, 2011-ben nyerte meg a perui bajnokságot.

Juan Aurich
Aurich - Chiclayo.png
Csapatadatok
Teljes csapatnév Club Juan Aurich S. A.
Becenév El Ciclón del Norte („Az észak ciklonja”)
SzékhelyChiclayo, Lambayeque megye,  Peru
Alapítva1922. szeptember 3.
Klubszínek piros–fehér
Stadion Estadio Elías Aguirre
Vezetőedző Peru Wilmar Valencia
Elnök César Alva Azula
Nemzeti sikerek
Perui Bajnok1 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Hivatalos honlap
Juan Aurich honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Juan Aurich témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

 
Juan Aurich, a névadó

A klubot 1922. szeptember 3-án alapította a ma Ferreñafe tartományhoz tartozó Batagrande hacienda néhány munkása, akik a csapatot az hacienda birtokosáról, a spanyol és német ősökkel rendelkező[1] Juan Aurich Pastorról nevezték el. 1933-ban az uruguayi Jorge Domenech edző vezetésével megnyerték a chiclayói városi bajnokságot.[2]

1953. július 5-én a csapat busza egy trujillói barátságos mérkőzésről tartott hazafelé, amikor egy vasúti kereszteződésben ütköztek a vonattal: a 22 halálos áldozat között labdarúgók, családtagjaik és szurkolók is voltak.[2]

1967-ben a Copa Perú harmadik helyének megszerzése után következő évben már az első osztályú bajnokságban szerepelhettek, ahol mindjárt ezüstérmet is nyertek, ezzel pedig (a perui labdarúgás történetében első vidéki csapatként) kivívták a jogot a Libertadores-kupában való indulásra is. Itt a csoportkörben mind a négy csapat azonos pontszámmal végzett, de a Juan Aurich nem jutott tovább. 1983-ban búcsúzni kényszerültek az első osztálytól, majd 1988 és 1991 között különböző regionális ligákban szerepeltek, de ott nem értek el kimagasló eredményeket, sőt, a klub hamarosan meg is szűnt.[2]

2004 novemberének végén a chiclayói helyi bajnokság első osztályában szereplő Club Social Deportivo Mariscal Nieto nevű klub nehézségei miatt Juan Merino és barátai úgy döntöttek, a csapatot „átalakítva” újjászervezik a Juan Aurichot, amely hamarosan, a Sport Águila büntetőkkel történő 5–3-as legyőzésével ismét feljutott az első osztályba. Az elnökséget Edwin Oviedo vállalkozó vette át, aki modern arculatot és professzionális működési hátteret biztosított a klubnak. 2010-ben ismét indulhattak a Libertadores-kupában, ahol idegenben 1–2 arányban legyőzték a mexikói CD Estudiantes Tecos csapatát, ezzel pedig az első perui klubbá váltak, akik tétmérkőzésen Mexikóban győzni tudtak.[2] Első legnagyobb hazai sikerüket 2011-ben érték el, amikor sikerült megnyerniük a perui bajnokságot.[3]

StadionSzerkesztés

A Juan Aurich stadionja az 1970-ben felavatott, 22 000 férőhelyes Estadio Elías Aguirre. 2005-ben felújították, hogy otthont adhasson az U17-es világbajnokság mérkőzéseinek; ezen felújítás során műfüves talajt is kapott.[2]

ForrásokSzerkesztés

  1. José Maeda Ascencio: Don Juan Aurich Pastor: entre la historia y la leyenda (spanyol nyelven). Monografías. (Hozzáférés: 2017. március 13.)
  2. a b c d e Juan Aurich (spanyol nyelven). Asociación Deportiva de Fútbol Profesional (ADFP). [2017. március 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 13.)
  3. ¡Celebra Chiclayo! Juan Aurich campeón del fútbol peruano (spanyol nyelven). La República, 2011. december 15. [2017. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 13.)