Főmenü megnyitása

Clunyi Szent Odilo (franciául: Odilon de Cluny), (Auvergne, 962. – Souvigny, 1049. január 1.) a cluny apátság ötödik apátja, a clunyi reformok élharcosa.

Clunyi Szent Odilo
Clunyi Szent Odilió bencés apát szobra, Szent Orbán bazilika, Troyes, Franciaország
Clunyi Szent Odilió bencés apát szobra, Szent Orbán bazilika, Troyes, Franciaország
apát
Születése
961/962
Auvergne
Halála
1049. január 1.
Souvigny
Tisztelete
Egyháza Római katolikus egyház
Tisztelik Római katolikus egyház
Szentté avatása1063
Szentté avatta: II. Sándor pápa
Sírhely Souvigny Priory
Ünnepnapja január 1.
Római katolikus egyház
(Korábban május 11.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Clunyi Szent Odilo témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

 
Clunyi Odilo temetése, freskó, Örmény székesegyház, Lviv, Ukrajna

Nemesi családban született, ennek ellenére klerikus lett, majd szerzetesi ruhát öltött magára a Cluny Apátságban, amelynek apátja akkoriban Szent Majolus volt. Az apát 991-ben helyettesévé nevezte ki, majd halála után, 994-ben Odilo lett az apát.

A kortárs írások szerint Odilo nagyon vallásos, bölcs ember volt, kiváló szervező képességgel megáldva. A szerzetesekkel szemben elnéző volt, amit egyszer a szemére is vetettek, amire ő így válaszolt: "Ha el kell kárhoznom, akkor ez történjék inkább az elnézésem, mint a keménységem és kegyetlenségem miatt."

Odilo 1030 körül bevezette kolostorában a halottakról való megemlékezés napját. Ezt vette át az Egyház később, mint a Halottak napját.

Az apát igyekezett jó viszonyban lenni kora fejedelmeivel. II. Henrik német-római császár tisztelete jeléül nagy értékű császári jelvényeket adományozott neki, amelyet ő 1033 körül, egy nagy éhínség idején eladott és az árát az éhezőknek osztotta ki. 1002-től a császár tanácsadója volt. II. Henrik halála után is igyekezett folytatni diplomáciai munkáját. Így többek között közvetítőként működött II. Konrád német-római császár és II. Róbert francia király nézeteltéréseiben. 1041-től csatlakozott a Treuga Dei (Isten békéje) mozgalomhoz.

Apátsága a Cluny Apátság fénykorát jelentette. Több mint félszázados apátsága alatt nagy mértékben meggyarapodtak az Apátság filiái és birtokai. Odilo nagy méretű építkezéseket is folytatott, életrajzírója, Jotsaud szerint: "Clunyben a templomon és a falakon kívül mindent megújított."

IX. Benedek pápa 1033-ban felajánlotta neki a lyoni püspökséget, de Odilo nem fogadta el a megtiszteltetést. Teljes erejét a Cluny Apátság belső szervezetének megreformálására fordította. Ennek érdekében két gyűjteményt is készített: a Consuetudines Antiquiores és a Consuetudines Farfenses-t. Ezenkívül néhány prédikációja, egy levele, valamint egy himnusz maradt tőle az utókorra, amelyet Majolus apát tiszteletére írt. Szent Majolus apátnak az életrajzát is megírta.

1043-tól egyre többet betegeskedett. Halála közelségét érezve elhatározta, hogy végiglátogatja kolostorait. Egyik ilyen látogatása során Souvigny-ben 1049. január 1-én éjjel meghalt. A nagy tiszteletnek örvendő apátot II. Sándor pápa 1063-ban szentté avatta.

Életrajzát 1052-ben Jotsaud clunyi szerzetes írta meg.

ForrásokSzerkesztés

  • Katolikus.hu
  • Sághy Marianne: Az ezredik év clunyi apátja: Szent Odilo, Rubicon 2001/7, pp. 43-46

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés