Colensói csata

A colensói csatát a második búr háború elején, 1899. december 15-én vívta Colenso városnál brit csapatok (Redvers Buller parancsnoksága alatt) valamint két búr állam, a Transvaal Köztársaság és a Oranje Szabadállam csapatai (Louis Botha tábornok vezetésével).

Colensói csata
A harctér, a fontosabb elemek megszámozva. Az egyes számnál Louis Botha búr tábornok van, a hármas Colenso község, a kilences a brit tábort és a tízes a Tugela folyót jelöli.
Konfliktus	Második búr háború
Időpont	1899. december 15.
Helyszín	Colenso, a mai Dél-afrikai Köztársaság
Eredmény	Búr győzelem
Szemben álló felek
Egyesült Királyság Transvaal Köztársaság Oranje Szabadállam
Parancsnokok
Redvers Buller Louis Botha
Szemben álló erők
14 000 gyalogos 2700 lovas 44 ágyú 4500 katona
Veszteségek
143 halott 755 sebesült 240 eltűnt 220 fogoly 10 ágyú Kb.: 50 sebesült és halott, de pontos adat nincs.
Térkép
Colensói csata Pozíció a Dél-afrikai Köztársaság térképén
d. sz. 28° 44′ 03″, k. h. 29° 49′ 21″-28.73416667, 29.8225
A Wikimédia Commons tartalmaz Colensói csata témájú médiaállományokat.

Előzmények

Október 1-jén a britek hadat üzentek a búroknak, ami nagy visszhangot váltott ki világszerte. Az európai országok döntő része a búrok pártján állt és folyamatosan ostorozták a támadásért az Egyesült Királyságot. A britek többszörös túlerőben voltak, így a búroknak nem sok esélyük volt ellenük.

Az előkészületek és a csata

A Colensoi csata térképe

Redvers Buller 18 000 emberrel december elején indult el Natal tartományból, az ország belsejébe, a búrok ellen. A búrok, mivel sokkal kevesebb harcra fogható emberük volt, cselhez folyamodtak, és kihasználták a terepválasztás előnyét. Colensó közelében a Tugela folyónál ásták be magukat, erődítményeket építettek és azt remekül álcázták. A britek elkövették azt a hatalmas hibát, hogy mindenféle felderítés és biztosítás nélkül meneteltek a búrok feltételezett pozíciója felé.

A csata napján az egyik dombra kisebb erőket küldtek, de mikor azok lövésire nem jött válasz azt gondolták nincs ott ellenség. A csapatban maradt ezredek lementek a folyó völgyébe és megpróbáltak átgázolni rajta. A biztos fedezékben lévő búrok ekkor nyitottak tüzet. Iszonyú vérfürdő kezdődött ekkor, a britek hullottak a folyóba aminek a végén a félelemtől fejvesztve szétfutottak, magukkal rántva az átkelésre készülő csapatokat is. A túl közel került brit lövegek nem voltak képesek rendesen manőverezi és így súlyos veszteségeket szenvedtek. Gyakorlatilag az összes tüzér és lövegkezelő meghalt vagy súlyosan megsebesült. Emiatt a hadianyag egy jelentős része a búrok kezébe került. A messzebb állomásozó angol katonák a csapdába szorult ezredeknek ugyan segítséget nyújtottak, de rövid harc után azok is visszavonultak. Délelőtt tizenegy órára már véget is ért a csata. A britek vesztesége több mint 1300 főre rúgott a foglyokkal együtt (Frederick Roberts angol tábornok fia is elesett a csatában). A búrok ezzel szemben csekély veszteséget szenvedtek, körülbelül 51 halottat és sebesültet.

Következmények

Redvers Buller főparancsnoki helyzete megingott, de az egy hónappal később bekövetkezett Spion Kop-i csata idején elszenvedett hatalmas vereség miatt már komolyabb fenyegetéseket kapott. Ezek miatt kénytelen volt lemondani és helyére Herbert Kitchener, egy rátermett és magabiztos tábornok került aki végül lassan, de legyőzte a búrokat.

Források

• Oscar Welden: Csaták Könyve, Alexandra Könyvkiadó, ISBN 963-367-833-1

Kpacsolódó szócikkek

• Második búr háború
• Első búr háború