Coppélia
A Coppélia, avagy zománcszemű lány (franciául Coppélia, ou la Fille aux yeux d'émail) balett két felvonásban, három képben. Zenéjét Léo Delibes (1836–1891) szerezte (1870). Szövegkönyve E. T. A. Hoffmann német romantikus író A homokember című elbeszélése alapján Charles-Louis-Étienne Nuitter munkája. Balettszínpadra Arthur Saint-Léon alkalmazta.
| Coppélia (Coppélia) | |
| balett | |
 | |
| Nicole Rhodes Swanilda szerepében (Svéd Királyi Opera, 2009) | |
| Alapmű | E. T. A. Hoffmann: A homokember |
| Zene | Léo Delibes |
| Szövegkönyv | Charles-Louis-Étienne Nuitter Arthur Saint-Léon |
| Koreográfus |
|
| Főbb bemutatók | 1870. május 25. |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Coppélia témájú médiaállományokat. | |
A darabot először a párizsi Nagyoperában mutatták be, 1870-ben. Később az egész világon népszerűvé válik. A szerző maga Erkel Ferenc meghívására többször járt Magyarországon is (1878, 1881, 1885), hogy művét maga vezényelje. Romance Hongroise zongoradarabja itteni élményeiből táplálkozik. A Coppéliában felhasznált csárdást Aranyváry Emília párizsi éveiben ismerhette meg.
A balettet magyar színpadokon (Magyar Állami Operaház és Erkel Színház) Harangozó Gyula koreográfiájával játszották. Az ő adaptációja rendkívül népszerűvé vált, Coppélius főszerepében magával a művésszel. A díszletek, kosztümök és a tánc nem a titokzatosságra, mint inkább a játékosságra helyezte a hangsúlyt. Ez lehetett az oka a máig tartó hírnévnek.
Cselekmény
szerkesztés- Történik: egy galíciai kisvárosban
I. felvonás
szerkesztés- Szín: A kisváros főtere. Minden ház élénk színekben pompázik, csak Coppélius mester árkádos háza komor.
Harangavatási ünnepségre és táncversenyre készülődnek a polgárok. Swanilda, a harangöntő lánya is részt vesz a versenyben és épp új táncruháját mutogatja barátnőinek. A tér benépesül és megkezdődik a tánc. A legények azonban mással foglalkoznak. Coppelius, az öreg ezermester ablakából gyönyörű lány bámulja az ünneplőket. A fiúk, köztük Swanilda udvarlója is, a kérdéses ablak előtt perdülnek táncra, hogy magukra vonják a figyelmet. A szépség ablakából erre egy zsebkendő hull le, melyet Ferenc, az udvarló kap el. Swanilda ezt látja, és sértetten elrohan. A fiúk kíváncsisága nem lohad. Coppélius hessegetése eredménytelen, ráadásul a kulcsát is elveszti. A kapukulcsot az ünneplő lányok találják meg, akik nemkülönben kíváncsiak, úgyhogy be is lopóznak a házba. Coppelius hazaérve idegesen lép be a nyitott ajtón.
II. felvonás
szerkesztés1. kép
szerkesztés- Szín: Coppélius mester dolgozószobája.
A lányok a legnagyobb izgalomban szimatolnak körül az öreg ezermester dolgozószobájában. Swanilda a vetélytársnőt keresi. Egy ablakmélyedésben lel rá. Közelebb lépve ismeri fel, hogy Coppéliában csak egy bábuval van dolga. A lányok fel is húzzák a járóbabát, aki erre táncba kezd. Coppelius érkezik - haragosan szakítja félbe a mulatságot. Kizavarja a kellemetlen látogatókat és munkához lát kedvencén. Meglepve tapasztalja, hogy a harangöntő lánya rejtőzik az álarc mögött, aki előle bújt a bábu mögé. Coppelius elhatározza, hogy megleckézteti a lányt és udvarlóját. Ferenc a kéményen keresztül lopja be magát a helyszínre. Coppelius rejtekhelyből ijesztgeti őt bábjaival. Végül Coppéliát mutatja be, akinek a fiú hevesen udvarolni kezd. Swanilda magából kikelve tépi le álarcát és elrohan szerelmese elől. Coppelius káröröme teljes. A fiú azonban dühében tör-zúz, megragadja a Coppélia babát és elrohan. Coppelius utána.
2. kép
szerkesztésElkezdődik a harangavatási ünnepség. Ferenc jön a babával. Az ünneplő lányok önelégülten méregetik a teremtést. Ferenc Swanilda bocsánatáért esedezik. Coppelius a polgármesternek panaszkodik elégtételt követelve. A harangöntő fizet, és Coppelius a babával távozik. Az ünneplő sereg az újra egymásra talált jegyespárt- akik egyben a táncverseny győztesei is- boldogan éljenzi.
Források
szerkesztés- Új magyar lexikon (1960-1981), Akadémia kiadó - balett címszó
- Magyar Állami Operaház - darabismertető (1983)
- Balassa Imre, Gál György: Operák könyve (1971)