Erkel Színház
Az Erkel Színház Budapesten, a VIII. kerületi II. János Pál pápa téren található. 1911-ben épült Népopera néven, 1951-ig önálló intézmény volt, ekkor a felduzzasztott közönségigényt kielégíteni nem képes Magyar Állami Operaházhoz csatolták. 1961–1962 között átépítették, negyvenöt évvel később azonban műszaki okok miatt bezárták. 2013. március 1. óta ismét működik mint az Operaház kamaraszínháza. 1819 ülőhelyével Magyarország legnagyobb állandó kőszínháza.
| Erkel Színház | |
 | |
| Ország | Magyarország |
| Település | Budapest VIII. kerülete |
| Névadó | Erkel Ferenc (ember) |
| Megnyitás | 1911 |
| Típus |
|
| Elhelyezkedése | |
 Erkel Színház
Pozíció Budapest térképén
| |
 é. sz. 47° 29′ 49″, k. h. 19° 04′ 36″47.496944°N 19.076667°EKoordináták: é. sz. 47° 29′ 49″, k. h. 19° 04′ 36″47.496944°N 19.076667°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Erkel Színház témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Névváltozatok | |||||||||||
| |||||||||||
Története
szerkesztésAz épület
szerkesztésAz akkori Tisza Kálmán téren 1911. december 8-án adták át, kezdetben 3167, később 2400 fővel az ország legnagyobb befogadóképességű színházépületét Népopera néven.
A Népopera Részvénytársaság megbízásából a terveket Jakab Dezső, Komor Marcell és Márkus Géza készítették. A telket a székesfőváros, szigorú tartalmi elvárásokkal, ötven évre ingyenesen adta a részvénytársaságnak. A megállapodás része volt többek között:
- állandó magyar színtársulat szerződtetése
- az előadások nyelve csak a magyar lehetett
- meghatározták a külföldi vendégjátékok számát és jellegét is
- külön figyelmet kellett fordítani magyar szerzők műveinek bemutatására
A színház rövid idő (9 hónap) alatt készült el. A színpad 14 m széles és 8,5 m magas volt, tágas hátsó térrel és a kor legmodernebb színpadtechnikai eszközeivel ellátva. A színpadtér orgonával is rendelkezett.
A színházba belépő előbb a tágas fogadótérbe (40×10 méter) jutott. A puritán nézőteret csak Pór Bertalan nagyméretű freskója díszítette, a világítás 40 000 gyertyafény erősségű volt.
- A nézőtéri ülőhelyek megoszlása a megnyitó időpontjában
- Földszint: 1644
- Emeleti karzat: 1303
- A 44 páholyban 220
Az intézmény gazdaságos működtetése az első négy évtizedben komoly problémát jelentett. Sűrűn változtak a bérlők, az eredeti művészi koncepciót a főváros többször, rövidebb-hosszabb időre feladni kényszerült.[1]
A Népopera
szerkesztésAz első igazgató, Márkus Dezső (Márkus Géza fivére) igényes szolgáltatást ígért az óriási nézőtérre jegyet váltóknak. A belépők ára töredéke volt a Andrássy úti intézményének: a legjobb helyekre 3 koronáért, az első emeleti erkély utolsó soraiba 50 krajcárért lehetett jegyet váltani.[2] Három éven belül a társaság a jegyárakat nem emelhette.
A nyitó előadáson először az igazgató vezényelte Erkel Ferenc Hunyadi László operájának nyitányát. Ezt követte az első bemutató, Jean Nouguès Quo vadis című operája. Az évadban többek között még három Verdi-opera (A trubadúr, Rigoletto, Traviata), Rossini: A sevillai borbély és Robert Planquette operettje: A corneville-i harangok szerepelt műsoron.
Rangos társulatok vendégszereplése színesítette a teátrum gazdag repertoárját. Az első évadban fellépett az Orosz Balett és a Theater an der Wien is. Ez utóbbi együttes karmesterei Lehár Ferenc és Stella Oszkár voltak.
Az évadot egy megismételhetetlen sorozat, szinte a teljes Wagner-életmű bemutatásával zárták. Neves Wagner-énekesek és a dessaui Hoftheater zenekarának közreműködésével a Ring ciklus, valamint a Lohengrin, a Tannhäuser, A bolygó hollandi, a Trisztán és Izolda és A nürnbergi mesterdalnokok is színre került.
A második évadban is elsősorban népszerű operák voltak műsoron. Az operettek közül az Aranyesőt játszották a legnagyobb sikerrel, Zerkovitz Béla első darabját. A több mint 3000 nézőt befogadó teátrumban 70 előadást ért meg a darab.
A harmadik évad legnagyobb eseménye Wagner: Parsifal (1914. január 1.)[3] című grandiózus operájának bemutatója volt. A zenekart és a kórust Reiner Frigyes vezényelte. a betanításban az igazgató Márkus Dezső volt segítségére. A rendező Mérei Adolf, a címszereplő Anthes György volt.
Az első három évadban a színház több tucat bemutatót tartott, több külföldi társulatot is vendégül látott. Huszonöt előadásból álló hangversenysorozatán a Filharmóniai Társaság zenekarát Kerner István vezényelte.
Az első világháború kitörése megszakította a színház fejlődését, 1915. május 15-én a Népopera megszűnt létezni. Egy fél évvel később a főváros élt a jogával, és átvette a színházat. Az új igazgató Márkus Jenő lett. A repertoár nem sokban különbözött a korábbiaktól. Önálló társulat hiányában azonban csak vendégjátékokra építhettek. Rendszeresen fellépett a Vígszínház és Sebestyén Géza társulata.
A népopera eszménye megvalósíthatatlannak bizonyult. Azóta sem próbálkoztak hasonló koncepcióval. Bőséges anyagi támogatás mellett is utópisztikusnak tűnik közel háromezer személyes nézőtéren – Wagnerrel – telt házakat produkálni.
1916/1917-es szezonban Beöthy László bérelte ki a színházat. Elsősorban operettek, daljátékok voltak műsoron. Ebben az évadban volt Oscar Strauss Londonban már nagy sikerrel játszott Csokoládékatona című darabjának magyarországi ősbemutatója.
Megemlítendő, hogy 1917-ben Vágó László tervei alapján belső átépítésekre került sor, amely a nézőteret és a színpadot érintette.[4]
A Városi Színház
szerkesztés
1917 őszétől Faludi Gábor lett a bérlő. A színházat korszerűsítette, a nézőteret 2400 személyesre csökkentette. Az intézmény most már a nevében sem vállalta a népopera eszményét, az új név Városi Színház lett. Változatos évek következtek. 1921-től három éven át Ábrányi Emil vezetésével saját társulattal, az Operaház fiókintézménye, amely ifjúsági előadásokat is szervezett. 1924-től Sebestyén Géza a bérlő, aki néhány évvel később bérletrendszert is bevezetett. Néhány opera mellett főleg operettek és népszínművek voltak műsoron. Itt játszották tovább az 1937-ben lebontott Budai Színkör nyári előadásait.
1931-től, alig egy évig Ferenczy Károly volt a bérlő. Tőle egy színészekből álló grémium vette át a vezetést.
1932-től Bernardo Labriola bérelte az épületet, a nevet Labriola Varietére változtatva.
1933-ban a főváros alkalmi előadásokat rendezett az épületben. 1934-től hat szezonon át Föld Aurél lett a bérlő. Önálló társulata nem volt, befogadó jelleggel működtette, de 1940-ben fizetésképtelenné vált, és bérleményét kénytelen volt visszaadni a fővárosnak.
A Magyar Művelődés Háza
szerkesztés
.jpg)
1940 és 1945 között a főváros kezelésében mint népművelődési intézmény működött. Előadás-sorozatokat tartott itt az Operaház és a Nemzeti Színház, de rendeztek irodalmi esteket és hangversenyeket is.
1946-tól két éven át filmszínházként hasznosították.
Az Operaház részeként
szerkesztés1948-tól ismét színházi előadásokat, köztük számos operát játszottak az épületben.
1951-ben került az Operaház felügyelete alá. Az Erkel Színház nevet 1953-ban vette fel. 1980 és 1984 között, az Operaház rekonstrukciója idején csak itt tartottak operaelőadásokat.
Az Erkel Színház néhány emlékezetes bemutatója:
- Nádasdy Kálmán–Oláh Gusztáv: Hovanscsina (1955); Don Giovanni (1956)
- Lamberto Gardelli: Ory grófja (1960), Macbeth (1961); A lombardok (1974)
- Ljubimov: Don Giovanni
- Ferencsik János–Mikó András: Parsifal
- Kovalik Balázs: Turandot
Bezárás és újranyitás
szerkesztésA bezárás előtt, a 2007. június 7-i búcsúkoncerten telt meg utoljára az épület. Ezt követően majd hat évig zárva tartott. Szó volt a lebontásáról is, azonban végül a felújítás mellett döntöttek, amely két lépcsőben történt meg. Az első „kis” nyitóelőadása 2013. március 1-jén a Magyar Nemzeti Balett, a Győri Balett és a Pécsi Balett közös Pas de Trois13 című előadása volt. A tavaszi szezon során még több mint 80 előadáson telt meg a nézőtér, majd nyáron újra bezárta kapuit az intézmény. 2013. november 7-én, a magyar opera napján, a névadó Erkel Ferenc születésének kétszázharmadik évfordulóján négynapos programsorozattal adták át az felújított színházat, amely az Operaház teljes jogú és értékű testvérszínházaként, színházként és közösségi térként folytatja működését.[5]
Nevezetes események
szerkesztés- 1912 márciusában itt lépett színpadra Magyarországon először a Gyagilev által vezetett Orosz Balett. Az együttes tagja volt többek között: Vaclav Nyizsinszkij, Adolf Bolm, Mihail Fokin, Anna Pavlova, Tamara Karsavina és Ida Rubinstein.
- Jasha Heifetz első budapesti vendégjátéka a Népoperában
- Az épületben fellépett:
- A Magyar Állami Népi Együttes első bemutatóját, 1951. május 14-én a Városi Színházban tartotta. Az Erkel Színház további tizenhárom premier helyszíne volt.
- Mojszejev együttes (2002)
- 2013 óta a Primavera Fesztivál keretében évente bemutatkozik a magyarországi és határon túli magyar operatársulatok egy-egy produkciója.[6]
- A könnyűzene világsztárjai az Erkel Színházban:
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ [1][halott link] A Népopera. Tanulmány
- ↑ Az Operában ugyanebben az időben a földszinti zsöllye első sorai 12, a harmadik emeleti zártszékek 1 koronába kerültek.
- ↑ Barcelonában és Budapesten a harmincéves moratórium lejárta után egy időben mutatták be. Állítólag éjfél után 1 perccel intett be a karmester.
- ↑ https://caruso.blog.hu/2016/12/07/erkel_105_az_atepitesek_tortenete_avagy_kuzdelem_a_goliattal
- ↑ ERKEL NYITÁS! (magyar nyelven). opera.hu. Magyar Állami Operaház, 2013. november 2. [2013. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 6.)
- ↑ http://www.fesztivalportal.hu/kulturalis-fesztival/primavera-fesztival-budapest
- ↑ http://www.jazzma.hu/regi-musoraim/vilagsztarok-magyarorszagon/2011/04/09/vilagsztarok-magyarorszagon-ella-fitzgerald-elso-budapesti-koncertje-az-erkel-szinhazban-1968-februar-29-en
Források és ajánlott irodalom
szerkesztés
|
|
További információk
szerkesztés- Borbás Tamás, Hingyi Gábor: Az Erkel Színház felújítása – Zoboki Gábor (video) Magyar Művészeti Akadémia (MMA) 2014. február 21.
- Molnár Klára: A Népopera – Városi Színház, 1911–1951; OSZMI, Budapest, 1998 (Skenotheke)
