Corallochytrium limacisporum

(Corallochytrium szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. szeptember 25.

A Corallochytrium limacisporum a Corallochytrea egyetlen nemzetségének, a Corallochytriumnak egyetlen ismert faja.[1][2] Az arab-tengeri korall-lagúnákban fedezte fel Raghu-Kumar 1987-ben.[3] Eleinte a Thraustochytrida csoportba sorolták, de ostor- és szagenogenetoszóma-hiánya alapján kiderült, hogy nem oda tartozik. Az állatok és a gombák fejlődése kutatásában fontos, mivel mindkét csoportra jellemző enzimeket tartalmaz (C-14-reduktáz, illetve α-AAR).

Corallochytrium limacisporum
Rendszertani besorolás
Domén: Eukarióták (Eukaryota)
Csoport: Amorphea
Csoport: Obazoa
Csoport: Opisthokonta
Csoport: Holozoa
Csoport: Pluriformea
Csoport: Corallochytrea
Csoport: Corallochytriida
Csoport: Corallochytridae
Nemzetség: Corallochytrium
Faj: Corallochytrium limacisporum
Tudományos név
Corallochytrium limacisporum
Raghu-Kumar 1987

Etimológia

szerkesztés

A nemzetség felfedezése helyéből (korallzátony-lagúnák) és a Chytrium szóból származik. A faj neve a sejt által termelt limax alakú spórákból származik.[3]

Történet

szerkesztés

1987-ben fedezte fel Raghu-Kumar az arab-tengeri Agatti, Kavaratti és Bangaram lagúnáiban. Eredetileg a gombaszerű élőlényekből álló, és fonalakkal tápanyagokat felvevő Thraustochytridába sorolták.[3] Azonban Cavalier-Smith és Allsopp 1996-ban kimutatta, hogy ez téves, mert nem rendelkezik a Thraustochytrida jellemzőivel. Filogenetikai elemzések is kimutatták, hogy a Corallochytrium nem a Thraustochytrida tagja, hanem a Choanozoa közeli rokona.[4] Cavalier-Smith új rendet és osztályt hozott létre számára, ezek a Corallochytrida, illetve a Corallochytrea.[4] Torruella et al. 2015-ben kimutatták, hogy testvércsoportja az Ichthyosporea, és egyesítették ezeket az egysejtűekből korán kialakult Teretosporeában.[5]

Az állatok és gombák elkülönülése és az Opisthokonta fejlődése vizsgálatában fontos faj. Az Ichthyosporeával együtt feltehetően a legkorábban kialakult Holozoa-kládok (állatok és minden gombákkal nem közös ősük) közé tartozhat.[5] Azonban 2006-ban a Corallochytriumot a gombákhoz közelebb helyező fák is megjelentek. Az α-AAR-génen alapuló filogenetikai fák a gombák testvércsoportjaként helyezik el, más géneket, például a C-14-reduktázt használó fák nem döntötték el az állatok és gombák közti helyzetét.[6]

2022-ben megjelent tanulmányában Thomas Cavalier-Smith az általa használt definíció szerinti Choanozoába tartozó Choanofilába sorolt Ichthyosporeába helyezte a Corallochytridát, és a Corallochytrium testvércsoportjaként a Syssomonast.[7] Ez értelemben a Pluriformea szinonimája volt a Corallochytrida.[7]

Morfológia

szerkesztés

4,5ؘ–20 μm-es gömbölyű,[8] nem fotoszintetikus egysejtű.[5][4] Ostora és szagenogenetoszómája nincs, a gombákéra nem hasonlító vékony kitin[8] sejtfala és egyszerűsödött ostorszerkezete[5] van. A gombákhoz és a galléros ostorosokhoz hasonlóan lapos cristái vannak.[9]

Sejtfala fejlődésekor veszthette el az Opisthokontára kezdetben jellemző filopódiumokat.[10]

Élőhely és ökológia

szerkesztés

Nincs sok ismeret az ökológiai jellemzőiről, de táplálkozása az állatok és a gombák fejlődése megértéséhez fontos. Arab-tengeri korallzátonyokban élő tengeri egysejtű.[3] Ragadozó, nagy eukariótákat eszik.[11] Rendelkezik a gombákra jellemző α-aminoadipát-reduktázzal (α-AAR), mely az α-aminoadipát- (AAA) útban fontos, mely szervetlen nitrogénvegyületekből állít elő aminosavakat gombákban.[6] Az α-AAR állandósult enzim a gombákban, ennek jelenléte alapján a gombák testvércsoportjának is tekintették. A gombákhoz hasonlóan szaprotróf.[4] A Corallochytrium ezenkívül az állati és gombaszterolutakban is fontos szterol-C-14-reduktázzal is rendelkezik.[6] Korábbi feltételezések szerint az ergoszterol volt a fő szterolja, azonban ezt vad típusú és Δerg3 mutáns UV-abszorpciós spektruma alapján mutatták ki.[12]

Ozmotróf, szaprotróf sejt.[8]

Életciklus

szerkesztés

Életciklusa kevéssé ismert, azonban ismert, hogy palintómiás kettéosztódással kolóniákat alkot,[3] és az Ichthyosporeához hasonló szkizontákat alkot.[8] Az életciklus végén limax alakú spórákat bocsát ki.[3]

Magi genomját 2017-ben szekvenálták, hossza 24,1 Mbp, 7535 gént és kevés ismétlődő szakaszt (1,8%) és transzpozont (3,8%) tartalmaz.[13] A koordinált cisz-szabályzás az Ichthyosporeáétól eltérően valósul meg, de a Chromosphaeráéhoz kissé hasonló. Egy α/β-integrin-párja van. Bár az Ichthyosporea rokona, közös intronjai mintája jelentősen eltér: szekunder egyszerűsödés történt bennük.[13]

NMD-fehérjecsoportja és SR splicingfaktorai egy részét elvesztette – a 4 EJC-komponensből 3-at elvesztett, és csak 1 kanonikus SR-génje van.[13]

A korábban a nem TALE családba tartozó állatspecifikus LIM csoporttal asszociált homeobox génjei vannak, melyek bona fide LIM-HD-homológok 1–2 LIM doménnel.[13]

C-src tirozinkináza (Csk) széles szubsztrátkörű, és aktivitásfüggetlenül tudja inhibeálni az Src-t.[14]

8 A csoportbeli TK- (ebből 5 RTK-kban), 7 PTP-, 18 SH2- és 1 PTB-doménje van RNS-szekvencia-adatok alapján.[15] Több RTK-családja van, mint CTK-családja, RTK-i nem homológok állati, gallérosostoros- vagy Filasterea-RTK-családokkal, az Ichthyosporea RTK4-e és a Corallochytrium RTK2-je homológiája feltehetően konvergens evolúcióval alakult ki. PTP-diverzitása kisebb az állatokénál, azonban egyes PTP-k homológok állati PTP-kkel. Egyes fehérjékben az SH2- és a TK- vagy PTP-domének együtt vannak jelen.[15]

PTB-tartalmú fehérjéi nem tartalmaznak más domént, például PTP-t vagy TK-t más kládokkal, például a Filozoával szemben, ahol az ilyen fehérjék összetettebbek.[15]

2 nitrátasszimilációs fehérje (NAP) található benne.[16]

Filogenetika

szerkesztés

Két ribocsoport ismert, melyekbe tartozhat, ezek a Teretosporea Torruella et al. 2015 és a Pluriformea Hehenberger et al. 2017,[8] azonban a Tunicaraptor unikontum felfedezése alapján a Teretosporea monofíliája valószínűtlen.[17]

  1. Corallochytrium limacisporum - MULTICELLGENOME LAB. multicellgenome.com . [2019. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva].
  2. Torruella, Guifré (2015. szeptember 21.). „Phylogenomics Reveals Convergent Evolution of Lifestyles in Close Relatives of Animals and Fungi” (angol nyelven). Current Biology 25 (18), 2404–2410. o. DOI:10.1016/j.cub.2015.07.053. ISSN 0960-9822. PMID 26365255. 
  3. a b c d e f Raghu-Kumar S. „Occurrence of the Thraustochytrid, Corallochytrium limacisporum gen. et sp. nov. in the coral reef lagoons of the Lakshadweep Islands in the Arabian Sea”. Bot Mar 30, 83–89. o. DOI:10.1515/botm.1987.30.1.83. 
  4. a b c d Cavalier-Smith T, Allsopp P (1996). „Corallochytrium, an enigmatic non-flagellate protozoan related to choanoflagellates”. Protistology 32 (3), 306–310. o. DOI:10.1016/S0932-4739(96)80053-8. 
  5. a b c d Torruella G, de Mendoza A, Grau-Bové X, Antó M, Chaplin MA, del Campo J, Eme L, Pérez-Cordón G, Whipps CM, Nichols KM, Paley R, Roger AJ, Sitjà-Bobadilla A, Donachie S, Ruiz-Trillo I (2015). „Phylogenomics reveal convergent evolution of lifestyles in close relatives of animals and fungi”. Curr Biol 25 (18), 2404–2410. o. DOI:10.1016/j.cub.2015.07.053. 
  6. a b c Sumathi JC, Raghukumar S, Kasbekar DP, Raghukumar C (2006. augusztus 8.). „Molecular evidence of fungal signatures in the marine protist Corallochytrium limacisporum and its implications in the evolution of animals and fungi”. Protist 157 (4), 363–376. o. DOI:10.1016/j.protis.2006.05.003. PMID 16899404. 
  7. a b Cavalier-Smith T (2022. május). „Ciliary transition zone evolution and the root of the eukaryote tree: implications for opisthokont origin and classification of kingdoms Protozoa, Plantae, and Fungi”. Protoplasma 259 (3), 487–593. o. DOI:10.1007/s00709-021-01665-7. PMID 34940909. PMC 9010356. 
  8. a b c d e Adl SM, Bass D, Lane CE, Lukeš J, Schoch CL, Smirnov A, Agatha S, Berney C, Brown MW, Burki F, Cárdenas P, Čepička I, Chistyakova L, Del Campo J, Dunthorn M, Edvardsen B, Eglit Y, Guillou L, Hampl V, Heiss AA, Hoppenrath M, James TY, Karnkowska A, Karpov S, Kim E, Kolisko M, Kudryavtsev A, Lahr DJG, Lara E, Le Gall L, Lynn DH, Mann DG, Massana R, Mitchell EAD, Morrow C, Park JS, Pawlowski JW, Powell MJ, Richter DJ, Rueckert S, Shadwick L, Shimano S, Spiegel FW, Torruella G, Youssef N, Zlatogursky V, Zhang Q (2019. január 19.). „Revisions to the Classification, Nomenclature, and Diversity of Eukaryotes”. J Eukaryot Microbiol 66 (1), 4–119. o. DOI:10.1111/jeu.12691. PMID 30257078. PMC 6492006. 
  9. Cavalier-Smith T. What are Fungi, The Mycota, 3–30. o. (2001) 
  10. Shalchian-Tabrizi K, Minge MA, Espelund M, Orr R, Ruden T, Jakobsen KS, Cavalier-Smith T (2008. május 7.). „Multigene phylogeny of choanozoa and the origin of animals”. PLoS One 3 (5), e2098. o. DOI:10.1371/journal.pone.0002098. PMID 18461162. PMC 2346548. 
  11. Hehenberger E, Tikhonenkov DV, Kolisko M, Del Campo J, Esaulov AS, Mylnikov AP, Keeling PJ (2017. július 10.). „Novel predators reshape holozoan phylogeny and reveal the presence of a two-component signaling system in the ancestor of animals”. Curr Biol 27, 2043–2050. o. DOI:10.1016/j.cub.2017.06.006. 
  12. Najle SR, Molina MC, Ruiz-Trillo I, Uttaro AD (2016. július 6.). „Sterol metabolism in the filasterean Capsaspora owczarzaki has features that resemble both fungi and animals”. Open Biol 6 (7), 160029. o. DOI:10.1098/rsob.160029. PMID 27383626. PMC 4967820. 
  13. a b c d Grau-Bové X, Torruella G, Donachie S, Suga H, Leonard G, Richards TA, Ruiz-Trillo I (2017. július 20.). „Dynamics of genomic innovation in the unicellular ancestry of animals”. eLife 6, e26036. o. DOI:10.7554/eLife.26036. PMID 28726632. PMC 5560861. 
  14. Taskinen B, Ferrada E, Fowler DM (2017. november 10.). „Early emergence of negative regulation of the tyrosine kinase Src by the C-terminal Src kinase”. J Biol Chem 292 (45), 18518–18529. o. DOI:10.1074/jbc.M117.811174. PMID 28939764. PMC 5682962. 
  15. a b c Suga H, Torruella G, Burger G, Brown MW, Ruiz-Trillo I (2013. december 3.). „Earliest Holozoan expansion of phosphotyrosine signaling”. Mol Biol Evol 31 (3), 517–528. o. DOI:10.1093/molbev/mst241. PMID 24307687. PMC 4342544. 
  16. Ocaña-Pallarès E, Najle SR, Scazzocchio C, Ruiz-Trillo I (2019. február 21.). „Reticulate evolution in eukaryotes: Origin and evolution of the nitrate assimilation pathway”. PLoS Genet 15 (2), e1007986. o. DOI:10.1371/journal.pgen.1007986. PMID 30789903. PMC 6400420. 
  17. Tikhonenkov DV, Mikhailov KV, Hehenberger E, Mylnikov AP, Aleoshin VV, Keeling PJ et al. (2020). „New Lineage of Microbial Predators Adds Complexity to Reconstructing the Evolutionary Origin of Animals”. Current Biology 30 (22), 4500–4509. o. DOI:10.1016/j.cub.2020.08.061. PMID 32976804. 

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Corallochytrium című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

szerkesztés