Coulommiers sajt

francia penészes lágysajt

A coulommiers a Seine-et-Marne megyében található, azonos nevű francia járási székhelyről elnevezett, tehéntejből érlelt penészes lágysajt.[1] Közeli rokona a brie, ami jóval híresebb, pedig a coulommiers-t készítik régebb óta.

Coulommiers sajt
Coulommiers lait cru.jpg
NévadóCoulommiers (francia község)
Nemzet, ország Franciaország
Alapanyagok tehéntej
A Wikimédia Commons tartalmaz Coulommiers sajt témájú médiaállományokat.

Előállítása, jellemzőiSzerkesztés

A coulommiers kisebb, mint a brie; átmérője 12–15 cm. Íze édeskés, mogyorós, enyhén sós. 4-8 hétig érlelik. Fehér, hamvas külsejű, belül sárgás.[2] A nyers tejből előállított sajt kérge enyhén vöröses.

FogyasztásaSzerkesztés

Akár a többi penészes sajtot, ezt is ajánlott fogyasztás előtt kivenni a hűtőből, hogy szobahőmérsékletűre melegedhessen, mert íze ilyenkor a legjobb. Kenyérrel, gyümölccsel és mazsolás kaláccsal pompás reggeli, vacsora lehet. Fondü készítéséhez is használják.

JegyzetekSzerkesztés

  1. „A puhára érlelt sajtot biológiai pácolással kezelik, vagy érlelik, pl. penészgombával, élesztővel vagy egyéb organizmusokkal, amelyek különálló réteget képeznek a sajt felületén. A pácolást, illetve érlelést úgy végzik, hogy a sajt a felületétől a belseje felé látható módon pácolódjon, illetve érlelődjön. A szárazanyag zsírtartalma nem lehet kevesebb 50 %-nál. A zsírmentes szárazanyag alapján kiszámított nedvességtartalma nem lehet kevesebb 65 %-nál. Nem tartoznak a puhára érlelt sajt fogalmába az olyan sajtok, amelyek a felületükön lévő penészgombán, élesztőn vagy egyéb organizmuson kívül a sajt egészén belül szétszórtan is tartalmaznak – akár kék, akár más jellegű – penészt” — Az Európai Bizottság 2968/79/EGK rendelete (1979. december 20.) a tagsággal nem rendelkező országokba importált, különleges elbánásra jogosult, tehéntejből előállított, puhára érlelt sajtok kivitelével kapcsolatos közigazgatási segítségre vonatkozó rendelkezés részletes szabályainak megállapításáról – 2008. november 8-án hatályát vesztette
  2. Culinaris.hu

ForrásokSzerkesztés