Mazsola

aszalt szőlő

A mazsola legfeljebb egymagvú,de leginkább magtalan szőlőfajták aszalt, illetve megaszalódott bogyója. Nedvességtartalma a friss gyümölcsének körülbelül a negyede. Az 1930-as évekbeli Magyarországon a mazsolakereskedés monopóliuma a „Lenz Testvérek” gyarmatáru nagykereskedő cég kezében volt, amelyet Lenz József (18971965) kereskedelmi tanácsos, földbirtokos fejlesztett. Ez a cég (több más mellett) már 1896 óta foglalkozott a mazsola behozatalával.[1]

Előállítása szerkesztés

Legolcsóbb módja a késői szüret, ami előtt a szőlőszemek már a tőkén összetöppednek, de a bogyókat gyakran — részben vagy teljesen — különféle aszaló berendezésekben szárítják ki. A szőlőt óvatosan szüretelik és válogatják, hogy a szemeken lehetőleg ne maradjanak kocsánycsonkok. Ezután hideg vízzel mossák, majd szárítják és osztályozzák. Nedvességtartalmát gőzöléssel állítják be. A terméket préselve csomagolják.

A hagyományos begyűjtésnek köszönhetően kiváló minőségéről híres az afgán mazsola. A szovjet–afgán háború kitörése előtt, az 1970-es évek végén Afganisztán a világ mazsolapiacának hatvan százalékát adta. A konfliktus évei jelentősen csökkentették a mezőgazdasági termelést.[2] Ma Afganisztánban az élelmiszerellátás bizonytalan, világpiaci részesedése jelentéktelen.

A világ mazsolatermelése 1995-ben 1,1 millió tonna volt. A legnagyobb termelők:

Magyar iratokban először a 16. században említették.

Felhasználása szerkesztés

Közvetlenül is ehető, csemegének illetve bor- avagy sörkorcsolyának gyakran (sózott) olajos magvakkal keverik. Gyakorta használják különböző cukrászati készítményekben (süteményekben, tortákban, fagylaltokban stb.) és csemegeborok készítéséhez is.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Magyar Közélet, 1935 (7. évfolyam, 1-24. szám)1935-01-21 / 2. szám
  2. [1]

Források szerkesztés