Főmenü megnyitása
Pasas.JPG

A mazsola leginkább magtalan – vagy legfeljebb egymagvú – szőlőfajták aszalt, illetve megaszalódott bogyója. Nedvességtartalma a friss gyümölcsének körülbelül a negyede. Az 1930-as évekbeli Magyarországon a mazsola kereskedés monopóliuma a "Lenz Testvérek" gyarmatárú nagykereskedő cég kezében volt, amelyet Lenz József (18971965) kereskedelmi tanácsos, földbirtokos fejlesztett; ez a cég, több más mellett is, már 1896 óta foglalkozott a mazsola behozatalával.[1]

ElőállításaSzerkesztés

Legolcsóbb módja a késői szüret, ami előtt a szőlőszemek már a tőkén összetöppednek, de a bogyókat gyakran – részben vagy teljesen – különféle aszaló berendezésekben szárítják ki. A szőlőt óvatosan szüretelik és válogatják, hogy a szemeken lehetőleg ne maradjanak kocsánycsonkok. A gyümölcsöt hideg vízzel mossák, majd szárítják és osztályozzák. A nedvességtartalmát gőzöléssel állítják be. A terméket préselik, és úgy csomagolják.

A világ mazsolatermelése 1995-ben 1,1 millió tonna volt. A legnagyobb termelők:

Magyar iratokban először a 16. században említették.

FelhasználásaSzerkesztés

Közvetlenül is ehető, csemegének illetve bor- avagy sörkorcsolyának gyakran (sózott) olajos magvakkal keverik. Gyakorta használják különböző cukrászati készítményekben (süteményekben, tortákban, fagylaltokban stb.) és csemegeborok készítéséhez is.

ForrásokSzerkesztés

  1. Magyar Közélet, 1935 (7. évfolyam, 1-24. szám)1935-01-21 / 2. szám