Főmenü megnyitása

A Crenarchaeota (más néven Crenarchaea vagy eociták) az Archaea domén egyik törzse. Az archeák – ősbaktériumok – egysejtű, sejtmag nélküli prokarióta szervezetek.[2][3][4] Kezdetben kénfüggő extremofileknek gondolták őket, de a legújabb vizsgálatok szerint lehet hogy a leggyakoribb archeák a tengeri környezetben.[5] Az rRNS-szekvenciák alapján elkülönítették őket a többi ősbaktériumtól, és más élettani jellemzők, például a hisztonok hiánya is támogatta ezt a felosztást, bár néhány fajban találtak hisztonokat.[6] Egészen a közelmúltig minden tenyésztett Crenarchaea termofil vagy hipertermofil organizmus volt.[7] Gram-negatívak és morfológiailag változatosak, a sejtjei lehetnek például pálcika vagy gömb alakúak.[8]

Infobox info icon.svg
Crenarchaeota
STSV-1 vírussal fertőzött Sulfolobus.
STSV-1 vírussal fertőzött Sulfolobus.
Rendszertani besorolás
Domén: Archaea
Ország: "Crenarchaeota"[1]
Törzs: "Crenarchaeota"
Szinonimák
  • Eocyta
  • Eocytes
  • Crenarchaeota Garrity and Holt 2002
  • not Crenarchaeota Cavalier-Smith 2002
osztályok
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Crenarchaeota témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Crenarchaeota témájú kategóriát.

SulfolobusSzerkesztés

A törzs egyik legjobban jellemzett tagja a Sulfolobus solfataricus. Eredetileg egy olaszországi geotermikus hőforrásból izolálták, és 80 °C-on és 2–4 pH-nál is képes növekedni.[9] Felfedezése óta a nem számos faját megtalálták az egész világon. Ellentétben a tenyésztett termofilek túlnyomó többségével aerob módon nő és kemoorganotróf (az energiát szerves forrásokból például cukrokból nyeri). Ezek a tényezőknek köszönhetően sokkal egyszerűbb tenyészteni laboratóriumi körülmények között, mint az anaerob baktériumokat, és a Sulfolobus modellszervezetté vált a hipertermofilek tanulmányozásában. Különböző vírusainak nagy csoportját is felfedezték.

Tengeri fajokSzerkesztés

DNS szekvenciáit megtalálták a talajban és édesvizekben, ami arra utal hogy ez a törzs jelen van a legtöbb környezetben. 2005-ben publikálták, hogy sikerült “alacsony hőmérsékletű Crenarchaeota” tenyészteni. A Nitrosopumilus maritimus egy ammóniaoxidáló szervezet, tengeri akvárium tartályából izolálták, és már 28 °C-on is képes növekedni.[10]

 
Eocyte-elmélet[11]

Eocita-elméletSzerkesztés

Az eocita-elmélet azt sugallja hogy az eukarióták a prokarióta eocitáből fejlődött ki.[12] Az egyik lehetséges része a bizonyítéknak a közeli kapcsolat a Crenarchaea és az eukarióták között az RNS-polimeráz Rbp-8 alegység homológ jelenléte a Crenarcheaban, de nincs a Euryarchaeotában.[13]

ForrásokSzerkesztés

  1. Woese CR, Kandler O, Wheelis ML (1990). „Towards a natural system of organisms: proposal for the domains Archaea, Bacteria, and Eucarya”. Proc Natl Acad Sci U S A 87 (12), 4576–9. o. DOI:10.1073/pnas.87.12.4576. PMID 2112744.  
  2. See the NCBI webpage on Crenarchaeota
  3. C.Michael Hogan. 2010. Archaea. eds. E.Monosson & C.Cleveland, Encyclopedia of Earth. National Council for Science and the Environment, Washington DC.
  4. Data extracted from the NCBI taxonomy resources. National Center for Biotechnology Information. (Hozzáférés: 2007. március 19.)
  5. Madigan M; Martinko J (editors).. Brock Biology of Microorganisms, 11th, Prentice Hall (2005). ISBN 0-13-144329-1 
  6. Cubonova L, Sandman K, Hallam SJ, Delong EF, Reeve JN (2005). „Histones in Crenarchaea”. Journal of Bacteriology 187 (15), 5482–5485. o. DOI:10.1128/JB.187.15.5482-5485.2005. PMID 16030242.  
  7. Blochl E, Rachel R, Burggraf S, Hafenbradl D, Jannasch HW, Stetter KO (1997). „Pyrolobus fumarii, gen. and sp. nov., represents a novel group of archaea, extending the upper temperature limit for life to 113 °C”. Extremophiles 1 (1), 14–21. o. DOI:10.1007/s007920050010. PMID 9680332.  
  8. Garrity GM, Boone DR (editors). Bergey's Manual of Systematic Bacteriology Volume 1: The Archaea and the Deeply Branching and Phototrophic Bacteria, 2nd, Springer (2001). ISBN 0-387-98771-1 
  9. Zillig W, Stetter KO, Wunderl S, Schulz W, Priess H, Scholz I (1980). „The Sulfolobus-"Caldariellard" group: Taxonomy on the basis of the structure of DNA-dependent RNA polymerases”. Arch. Microbiol. 125 (3), 259–269. o. DOI:10.1007/BF00446886.  
  10. Könneke M, Bernhard AE, de la Torre JR, Walker CB, Waterbury JB, Stahl DA (2005). „Isolation of an autotrophic ammonia-oxidizing marine archaeon”. Nature 437 (7058), 543–6. o. DOI:10.1038/nature03911. PMID 16177789.  
  11. Cox, C. J., Foster, P. G., Hirt, R. P., Harris, S. R., Embley, T. M. (2008). „The archaebacterial origin of eukaryotes”. Proc Natl Acad Sci USA 105 (51), 20356–61. o. DOI:10.1073/pnas.0810647105. PMID 19073919.  
  12. (UCLA) The origin of the nucleus and the tree of life. [2003. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 4.)
  13. (2008) „Early evolution of eukaryotic DNA-dependent RNA polymerases”. Trends Genet. 24, 211–5. o. DOI:10.1016/j.tig.2008.02.002. PMID 18384908.