Csészekóró

növényfaj

A csészekóró vagy óriás szilfium (Silphium perfoliatum) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjában a Heliantheae nemzetségcsoport szilfium (Silphium) nemzetségének faja. Ex situ megőrzés alá tartozó évelő, lágyszárú dísznövény. Nevezik még átnőttlevelű szilfiumnak,[1] rózsagyomnak is.

Csészekóró
Csészekóró Alsó-Szászország tartományban (Németország)
Csészekóró Alsó-Szászország tartományban (Németország)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Nemzetség-
csoport
:
Heliantheae
Nemzetség: Szilfium (Silphium)
Faj: S. perfoliatum
Tudományos név
Silphium perfoliatum
L. 1759
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Csészekóró témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csészekóró témájú médiaállományokat és Csészekóró témájú kategóriát.

Silphium perfoliatum

Jellemzői

szerkesztés

Általában 120–150 cm, de akár 2–3 méteres magasságot is elérhet. Felsőbb, keresztben átellenesen álló, nyél nélküli leveleinek válla összenőtt, s csészeszerűen körülölelik vaskos, négyélű szárát; erről kapta angol nevét („cup plants”) is, melyről a magyart fordították. Sárga virágai júliustól szeptemberig nyílnak, virágzási ideje 60–70 nap. Fészekvirágzatának átmérője 60–100 mm. Kaszat termése megnyúlt-szív alakú.

Tőosztással, ősszel magvetéssel (áttelelő növény) szaporítható. Fagytűrő, hosszú (12–15 év) élettartamú.

Felhasználása

szerkesztés

Hazájában, Észak-Amerikában a préri megújítását, rekonstrukcióját célzó programok fontos faja.

Kedvelt évelőágyi növény, de mivel hosszan virágzik, szoliter dísznövényként is. Gyógynövényként a levél drogját (Silphii perfoliati herba- és radix) megfázás, reuma ellen és nyugtatóként használják.

Méztermelés szempontjából is fontos faj, ugyanis a belőle nyert méz hosszú ideig nem kristályosodik, így a méhek számára az áttelelés időszakában fontos takarmányforrást jelent.

Energianövényként biomassza (biogáz) előállításra is alkalmas. 1957-ben Ukrajnában kezdtek kísérleteket a takarmánynövényként történő hasznosítására.

Elterjedése

szerkesztés

Észak-Amerikában őshonos faj. Európába és Oroszországba a 18. században került át botanikus kertek, parkok díszítőjeként.[2]

  1. Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 240., 505. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  2. Geoffrey Stanford: "Silphium perfoliatum (Cup-Plant) as a New Forage." Archiválva 2014. március 20-i dátummal a Wayback Machine-ben, 33-38. oldal; Proceedings of the Twelfth North American Prairie Conference 1990. (en)