A csíralemezek az egyedfejlődés során helyi differenciálódással létrejövő sejthalmazok, amik lemezekként léteznek az embrionális fejlődés elején.[1] Ezek későbbi fejlődés során a test különböző részeivé fognak válni. A három csíralemez az ektoderma, a mezoderma és az entoderma. Ezek közül nevük szerint az első van legkívül és az utolsó van legbelül. Az ektoderma amnioblasztokból, a mezoderma és entoderma embrioblasztokból jönnek létre. Ezek a fajta sejtek majd különféle funkciókat tudnak ellátni, így különféle szöveteket és szerveket fognak alkotni:

Ektoderma – A legkülső csíralemez. Két fő származéka a bőr hámja és az idegrendszer. Ide tartozik még a fogzománc, a fogcement, a dentin, a nyelőcső hámja, a szemlencse, a szaglóhám és az ízlelőbimbók.

Mezoderma – A középső csíralemez. Fő származéka a keringési és a vázrendszer pár kivételen kívül. Ide tartozik még a vesék nagy része és a testen belül nagyon sok kötőszöveti elem.

Endoderma – A legbelső csíralemez. Fő származékai az emésztő és légző szervrendszer hámjai. Ide tartozik még a garat, a pajzsmirigy, a húgyhólyag és a vagina hámja.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. The Epidermis and the Origin of Cutaneous Structures. In Scott F. Gilbert: Developmental Biology. (angolul) 6. kiadás. Sunderland (Massachusetts): Sinauer Associates. 2003. Hozzáférés: 2022. ápr. 2.  
  2. A csíralemezek származékai. Semmelweis Egyetem. (Hozzáférés: 2022. április 2.)