Csendkút

2007-ben bemutatott magyar filmdráma
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. július 19.

A Csendkút 2006-ban gyártott és 2007. október 4-én bemutatott történelmi filmdráma, melyet Pozsgai Zsolt saját forgatókönyvéből rendezett,[1] és az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójára készült és Gérecz Attila költőnek, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjának állít emléket.[3] A mű a rendező első filmrendezői munkája.[4]

Csendkút
2007-es magyar film

RendezőPozsgai Zsolt[1]
ProducerMihályfy Sándor[2]
Műfajtörténelmi, dráma
ForgatókönyvíróPozsgai Zsolt[1]
Főszerepben
ZeneDohnányi Ernő[1]
OperatőrLukács Lóránt[1]
VágóTősér Ádám[1]
HangmérnökRozgonyi Gábor[1]
Várhegyi Rudolf[1]
JelmeztervezőWieber Marianne[1]
DíszlettervezőB. Kiss László[1]
GyártásvezetőSzabó Gábor[1]
Gyártás
GyártóBorbálafilm Kft.[1]
OrszágMagyarország
Nyelvmagyar
Forgatási helyszínVác, Budapest
Játékidő90 perc
Forgalmazás
Bemutató2007. október 4.[1]
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Csendkút témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Cselekmény

szerkesztés

Gérecz Attila fiatal öttusázó bajnok és társai ellen eljárás indul szervezkedésért, a vádlottak közül négyet halálra ítélnek, hármat kivégeznek. Gérecz Attila életfogytiglant kap. A tárgyalóterem folyosóján tud elbúcsúzni édesanyjától és menyasszonyától. A váci börtönben előkelő társaságba kerül, ismert költők fogadják be maguk közé. A fiatalember ámulva hallgatja a költőket, majd maga is megpróbálkozik versírással. A hivatásos költők nagy tehetséget látnak benne, Attila ontja a verseket, leginkább édesanyjáról és a menyasszonyáról szólnak ezek a művek. Édesanyja azonban nem adja át a verseket Attila szerelmesének, mert a nő időközben férjhez ment egy magas beosztású pártbeosztotthoz. Attila mély barátságot köt a börtönben a költőkkel, majd az egyikőjük halála után, kihasználva az alkalmat, megszökik. A rendőrség hajtóvadászatot indít, a sportoló Váctól egészen Budapestig úszik, ahol egykori sporttársánál, az atlétikában jeleskedő fiatal nőnél próbál elbújni, ez azonban lehetetlen. Üzen Margitnak, egykori szerelmének, hogy találkozni akar vele, a nő el is megy a találkozóra, majd magukhoz hívja estére Attilát azzal, hogy a magas beosztású férfi tud segíteni abban, hogy Nyugatra szökhessen. Attila el is megy a lakáshoz, ám csapdába esik, a rendőrök elfogják, Margit elárulta őt. A Kozma Utcai Börtönbe viszik, ahol a börtönök telítettsége miatt nők is vannak, szigorúan elkülönítve. Attila a sétán megpillant egy lányt, akibe szerelmes lesz, és verseket ír, azokat juttatja el hozzá. Ez a kapcsolat tartja életben a két fiatalban az életösztönt. Szerelmük beteljesülhet, amikor az 1956-os forradalmárok egy csoportja kiszabadítja a rabokat. Attila és szerelmese együtt vesznek részt az utcai harcokban, és próbálnak megmenteni egy sebesült kamaszfiút. A mentési kísérlet közben egy szovjet tankról lövést kap Gérecz Attila, és kedvesét átölelve hal meg.

Szereposztás

szerkesztés
és Ágnessel, volt sportolótársával
Gérecz az egyik költővel
 
Pozsgai Zsolt és Iglódi István rendezés közben
 
Lux Ádám, Pozsgai Zsolt és Őze Áron rendezés közben

A film története az 1950-ben, koholt vádak alapján történt letartóztatásától haláláig követi nyomon a híres élsportolóból költővé lett fiatalember életeseményeit, börtönéveit, szerelmeit. Szökése a váci börtönből, az ezt követő bujdosások, majd újra a börtön, ahonnan a felkelők szabadították ki. Ezt követően Gérecz Attila egy utcai harcban kapott halálos sebet. Költői film képiségében és dramaturgiájában egyaránt, a filmben elhangzanak a legszebb Gérecz-versek. A fiatal sportoló nem készült költőnek, ám a váci fegyházban egy cellába került a Kárpáti Kamill nevével fémjelzett költői csoporttal, akik szintén koncepciós pereket követően kerültek börtönbe. Ők tanítgatták Gérecz Attilát, aki már az első próbálkozásaival is meggyőzte őket költői tehetségéről. A börtönből édesanyján keresztül akarta eljuttatni szerelmének írt verseket, ám mivel a fiatal nő nem várta meg a férfi kiszabadulását, és férjhez ment – az anya nem adta oda ezeket a verseket. Gérecz Attila híres szökése – Váctól Budapestig leúszott a Dunán – után kénytelen volt szembesülni a helyzettel. hamarosan egy árulás folytán újra elkapták, a Kozma utcai börtönben ismerhette meg új szerelmét. /A kommunista rezsim olyan nagy számban küldte lakat alá ellenségeit, hogy helyhiány miatt ebben a börtönben is női és férfi rabok egyaránt voltak./ Kiszabadulása után azonnal a forradalmárokhoz csatlakozott szerelmével együtt.

Eredetileg Mihályfy Sándor rendezte volna a filmet, de úgy érezte, hogy a forgatókönyvet megíró Pozsgai Zsolt annyira szuverén művet alkotott, hogy átadta neki a rendezést. Mihályfy Sándor a film produceri feladatait vállalta, lehetőséget adva ezzel Pozsgai Zsoltnak arra, hogy élete első nagyjátékfilmjét elkészíthesse.

Fogadtatás

szerkesztés
 
Kakasy Dóra és Hayth Zoltán

Szabolcs Imre Csendkút című írása részben dicséri a filmet, köztük a film azon részeit amelyek a kommunista diktatúra működéséről szólnak, valamit a Szakácsi Sándor tolmácsolásában előadott versrészleteket, amelyekről leírja, hogy „Hallhatunk viszont a tehetséget valóban igazoló, hol metaforikus tömörségű, József Attilát idéző, hol Szabó Lőrinc-i módon epizáló Gérecz-verseket, Szakácsi Sándor fölkavaró tolmácsolásában.” részben pedig negatív kritikával illeti azt, hogy felemásra sikeredett a költő jelentőségének bemutatása, valamit „hosszan időz a rendező a művésszé válás folyamatának bemutatásánál”, továbbá, hogy a fájdalom szüli a költőt tételt bemutató képsorok színpadiasra sikerültek.[6]

Gulya István a film dramaturgiáját kritizálva kijelentette, hogy vásznon megjelenő képzelt korabeli kihallgatási jegyzőkönyvek lapjai, zavarják a némafilmszerűen pergő képeket, miközben a Szakácsi által hallható versek túl jók ahhoz, hogy a rendező képpel illusztrálhassa. Gulya írása a színészeket is górcső alá veszi, kijelentve, hogy „...az anya karakterét érezhetően nem találó Kubik Anna játéka bántóan halvány, néha kifejezetten idegesítő (ez nem az ő hibája), az álomjelleggel fel-felbukkanó halott apa (Dörner György) pedig túlontúl komikus (szintén). Bár a rutinos öreg rókák (Sinkó László, Iglódi István, Józsa Imre) egy-egy megvillanásukkal gondoskodnak a tartalmas filmjátékról, a fiatal főhősök (Hayth és Kakasy) sokszor csak erőlködnek, mert hiányzik a figurájuk mélysége.” A film javára írja, hogy Gérecz portréját igyekszik megrajzolni, azonban kritikai felhanggal azt kifogásolja, hogy nem sikerült bátorító példaképet vagy igazi hőst ábrázolnia az „1956 Petőfijének” is nevezett költőből.[7]

A Magyar Narancs 2007. október 11-i számában megjelent kritikában a szerző pozitívan kijelenti, hogy a film a teljesség igényével készült, miközben „alkotói szabadsága gondos őrizete mellett, szolidan ragaszkodva az életút tényeihez; nincs is miért számon kérni rajta az elvárható alázatot.”, azonban írását azzal zárja, hogy a film legnagyobb hibáját abban látja, hogy nincs benne feszültség, viszont eléggé kiszámíthatóak az események.[8]

  1. a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa Csendkút – Well of Silence (Memory of Attila Gérecz). Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. [2021. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 19.)
  2. Muray Gábor: Szemvillanásnyi félelem. Magyar Nemzet, LXIX. évf. 289. sz. (2006. október 21.) 42. o.
  3. Varsányi Gyula: Kilenc történet szabadságról, bukásról: A bőség zavara az ’56-os játékfilmek kínálatában - Kérdés, nyitott-e a közönség ennyi alkotás befogadására? Népszabadság, LXIV. évf. 214. sz. (2006. szeptember 19.) 10. o.
  4. Varsányi Gyula: Sokarcú 56. Magyar Demokrata, X. évf. 19. sz. (2006. május 11.) 58–59. o.
  5. a b Dr. Petővári Ágnes: Csendkút: (Pozsgai Zsolt filmje). Magyar Fórum, XIX. évf. 46. sz. (2007) 11. o.
  6. Szabolcs Imre: Csendkút. Heti Válasz, 2007. október 18. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. március 19.)
  7. Gulya István: Csendkút. PORT.hu, 2007. október 4. (Hozzáférés: 2021. március 19.)
  8. TS: Költők – Pozsgai Zsolt: Csendkút (film). Magyar Narancs, 2007. október 11. (Hozzáférés: 2021. március 19.)

További információk

szerkesztés