Főmenü megnyitása

Csepregi Lajos (Lápafő, 1818. november 1. (keresztelés)[1]Gödöllő, 1890. február 14.) énekes-színész, színházi titkár, színházvezető, drámafordító.

Csepregi Lajos
Született 1818. november 1.
Lápafő
Elhunyt 1890. február 14.
Gödöllő
Foglalkozása színházi titkár, fordító

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Református szülőktől származott, apja Csepregi Sámuel iskola rektor, anyja Rózsás Eszter. Gazdasági pályára készült, hajlamai azonban a színészetre terelték. Előbb vidéki, de nem szereplő színész lett, majd egyre inkább a színügy munkása. 1938–1839-ben került a Nemzeti Színházhoz, hol mint kardalnok, színész, énekes, ügyelő, gondnok működött. 1843–1846 között a gróf Károlyiaknál gazdasági írnok volt, utána azonban ismét visszatért a színházhoz és régi szenvedélyének élt. 1860-ban Szigligeti Edétől vette át a titkári munkakört. Mikor Zichy Antal 1871-ben intendánsi állásáról leköszönt, a félesztendei interregnum alatt rábízták a színház adminisztratív igazgatását.

Igen kiművelte magát és sok idegen nyelvet jól megtanult. A Nemzeti Színház három első évtizedében ő fordított le legtöbb színdarabot (francia, angol, olasz, német nyelvekről) a játékrend számára. Prózáját a színészek véleménye szerint jól lehetett beszélni a színpadon. A Nemzeti Színház első félszázadának krónikása volt.

Pontos, szorgalmas, érdes modorú ember volt. 1889. január 1.-én nyugdíjaztatott, ekkor koronás arany érdemkeresztet kapott és Gödöllőre költözött, ahol 1890. február 14-én agyonlőtte magát. A Radnótfáy-alapból, melyet ő kezelt, 13 000 aranyforint hiányzott és midőn e miatt a királyi ügyész elé idézték, maga vetett véget életének, mire Podmaniczky Frigyes báró, a Nemzeti Színház volt intendánsa, a hiányt rögtön kifizette.

Csepregi utolsó levelében, melyet 1890. február 12.-én nejéhez írt, ártatlannak vallotta magát és szerencsétlenségének okát a pénztárkezelésben való teljes járatlanságának tulajdonította. A levél még abban az évben a Színészek Lapjában (8. szám) megjelent.

MunkáiSzerkesztés

  • A vindsori vig nők, vig opera 3 felv. Shakespeare után irta Mosenthal, zenéje Nicolai Ottótól. Pest, 1859.
  • Dinorah, vagy a ploermeli búcsu, vig opera 3 felv. Carré Mih. és Barbier után, zenéje Meyerbeertől. U. ott, 1860.
  • Lalla Roukh, vig opera 2 felv. Carré és Battu után. U. ott, 1863.
  • A pártbaj, dr. 5 felv. Ferrari Pál után, olaszból ford. U. ott, 1872. (Nemz. Szinh. Könyvt. 33.)
  • II. Károly Anglia királya, tört. vigj. 5 felv. Giacometti Pál után. Bpest, 1873. (Nemz. Szinház Könyvtára 46.)
  • A mentor, vigj. 3 felv. Fredro J. S. után. U. ott, 1875. (Nemz. Szinház Könyvtára 56. és Arad, 1877.)

Perthes Karolina életrajzát írta a Család Könyvébe (III. 1857.)

Fordított 65 színművet és 7 opera- és operettszöveg-könyvet. Ezek betűrendben a következők:

Apát keres, Scribe és Vanderbuch után;
Antverpi árvák, Bouchardy (Egressy Bénivel);
Attila, opera, zenéje Verditől;
Benoiton család, Sardou;
Bohó Misi de Hájas, Goldschmidt (Aszalaival);
Családi dráma, Carré és Barbier (Egressivel);
Diogenes, Pyat Bódog;
Edda, Weilen;
Egy napi dicsőség, Deligni;
Egy szinésznő élete, Bourgeois;
Elizondói leány, operette, zenéje Offenbachtól;
Evangelium és családélet, Souvestre (Egressyvel);
Fehér és piros rózsa, Shakespeare (Tóth Józseffel);
Férjem kószál, Carmon;
Fiammina, Uchard Mario;
Fortunio dala, operette, Cremieux és Halevy, zenéje Offenbachtól;
A Gyárnok, Souvestre Emil;
Hála Istennek terítve van, Gozlan;
Három mellény, Desnoier;
Házasság pénzért, Scribe;
Herman gróf, Dumas (Egressyvel);
Johanna és Jeanette, Scribe (Nemz. Szinház Zsebkönyve 1848.)
Jól őrzött leány, Labiche;
Kákán csomó, Bornier;
Kápolna, Gozlan;
Kedves, Girardin;
Két anya gyermeke, Soulié;
Két Philibert, Picard;
Királyi csók, Bayard;
Koldus nő, Bourgeois;
Kőműves, Bayard; Lakat, Aldridge;
Lavater, Dumanoir;
Lecouvreur Adrienne, Scribe (Egressyvel);
Londoni arszlánok, Bourcicault;
Marianna, Bourgeois (Egressyvel);
Marquisné vacsorája, Michel;
Marsan herczegnő, D'Ennery;
Márvány hölgyek, Borrier;
Megyek Amerikába, Bayard;
Narancsárusnő, Masson;
Nem mind arany a mi fénylik, Thomas;
Nép és aristokratia, Dumersan és Delaborde (Egressyvel);
Női harcz, Scribe;
Pénz, dicsőség és nők, Cogniard és Delaborde;
Saint-Georges lovag, Mellesville és Roger de Beauvoir;
Sheridan, Langlé Aylié;
Szamártej, Gabriel és Dupenty;
Szerelmes pap, Laurener;
Szökőév, Bukstone;
Titkos ügyvivő, Hackländer;
Tudtán kivül kém, Mellesville és Duveyrier;
Tücsök leánya…;
Válság, Feuillet;
Veronai két nemes, Shakespeare (Tóth Józseffel).

A színházi év-, zsebkönyvek és almanachok, általában egyszerűen az előadott darabok címének felsorolására szorítkoztak, a szerzők nevének megemlítése nélkül. A Nemzeti Színház zsebkönyvét azonban 1868-tól Csepregi a színház titkáraként adta ki 1875-ig.[2][3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Lápafői ref. keresztelési anyakönyv, 1818. év.
  2. Jónás Alfréd: Színházi évkönyvek, zsebkönyvek és almanachok a Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtárában, Magyar Könyvszemle LXIII. év. Harmadik folyam 3. füzet epa.oszk.hu - 1939. Júli.-Szept.
  3. Tóth Lajos: A Nemzeti Színház zsebkönyvei (502-504. oldal), Irodalomtörténeti Közlemények 41. évf. 4. füzet epa.oszk.hu - 1931.

ForrásokSzerkesztés