Csidey József
Csidey József István (Dés, 1920. március 19. – Marosvásárhely, 2000. július 17.)[1] marosvásárhelyi gyermekgyógyász, kutató főorvos, előadótanár.
| Csidey József | |
| Született | 1920. március 19. Dés |
| Elhunyt | 2000. július 17. (80 évesen) Marosvásárhely |
| Állampolgársága | román |
| Foglalkozása | gyermekgyógyász |
| Iskolái | Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
1920-ban született Désen, ahol apja szintén orvos volt. Kezdetben zenei pályát tervezett, és sikeresen felvételizett is a Zeneakadémiára, azonban végül az orvosi karrier mellett döntött és 1938-as érettségije után beiratkozott a Ferenc József Tudományegyetemre, ahol 1944-ben orvosi diplomát szerzett. Egy évig gyakornok volt a Haynal Imre által vezetett kolozsvári Belgyógyászati Klinikán, majd a marosvásárhelyi Gyermekklinikán dolgozott, 1945-től gyakornokként, 1949-től tanársegédként, 1954-től adjunktusként, majd 1957-től főorvosként. 1974-ben egy évet dolgozott Koreában. 1993-ban vonult nyugdíjba, de továbbra is rendelt gyermekkardiológusként. 2000 januárjában egészségi állapota súlyosbodott, és még abban az évben elhunyt.[1][2] Sírja a marosvásárhelyi római katolikus temetőben van.[3]
Klasszikus zene iránti rajongása egész életét végigkísérte, gyakori koncertlátogató volt.[3] Marosvásárhely díszpolgára (1997)[4] és a Pápai Páriz Ferenc Alapítvány díjazottja (2000).[5]
Munkássága szerkesztés
Széleskörű tájékozottsága folytán több fontos szakterülettel foglalkozott a gyermekgyógyászat keretében (reumatológia, vérképzőrendszeri és daganatos megbetegedések, veleszületett fejlődési rendellenességek, különösen a szívfejlődési rendellenességek). Nagy gyakorlati tapasztalatának és józan ítélőképességének köszönhetően igen pontos diagnózisokat állított fel, és mindig voltak javaslatai új diagnosztikai módszerek és új gyógyszerek alkalmazására.[2]
Pap Zoltán méltatása szerint Csidey „egész élete az orvostudomány elmélyült szolgálatában telt, a betegek gyógyításában kamatoztatta nagy tudását és kiváló képességeit. Állandóan a segítségére szorulókra fordította figyelmét és emellett a fiatal orvosok képzését tartotta szem előtt. (...) Példája arra tanít, hogy hittel és alázattal szolgáljuk a beteget, akit szeretettel és együttérzéssel vett körül akkor is, amikor az orvosi tudomány és hatalmunk már véget ért.”[2]
Művei szerkesztés
- Gyermekgyógyászati jegyzet (Marosvásárhely, 1955); társszerző[1]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c Todea et al.. Oameni de știință mureșeni [archivált változat]. Marosvásárhely: Biblioteca Județeană Mureș, 109. o. (2004). ISBN 9730037620. Hozzáférés ideje: 2021. október 2. [archiválás ideje: 2021. május 6.]
- ↑ a b c szerk. Balla, Pelok. A székelyudvarhelyi Pápai Páriz Ferenc Alapítvány Díjazottai – 2000–2019 [archivált változat]. Székelyudvarhely: Top Invest, 15–17. o. (2019). ISBN 9786068775456. Hozzáférés ideje: 2021. október 2. [archiválás ideje: 2021. október 2.]
- ↑ a b Legendás gyógyítók. Népújság, 2020. október 18. (Hozzáférés: 2021. október 2.)
- ↑ Emlékdíj. Pápai Páriz Ferenc Alapítvány. [2021. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. október 2.)
- ↑ Cetățeni de onoare. tirgumures.ro. (Hozzáférés: 2021. október 2.)
További információk szerkesztés
- Bakos et al.. A marosvásárhelyi magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés 50 éve. Budapest: Teleki Alapítvány (1995). ISBN 9630461765
- Péterffy et al.. Orvosaink emlékezete 2. – A marosvásárhelyi római katolikus temető orvos-sírjai. Marosvásárhely: Studium (2020)