Főmenü megnyitása

A csillóshasúak (Gastrotricha) a laposféregszerűek (Platyzoa) közé tartozó állatok.

Infobox info icon.svg
Csillóshasúak
egy csillóshasú mikroszkópos képe.
egy csillóshasú mikroszkópos képe.
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Csoport: Kétoldali szimmetriájú állatok (Bilateria)
Főtörzs: Laposféregszerűek (Platyzoa)
Törzs: Csillóshasúak (Gastrotricha)
Metschnikoff, 1864
Rendek

Macrodasyda
Chaetonotida

Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Csillóshasúak témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csillóshasúak témájú kategóriát.

Általános leírásukSzerkesztés

Kisméretű állatok, testnagyságuk 0,6 - 1,5 mm között váltakozik. Tengerekben és édesvizekben élnek, általában fenéklakók. Gyakoriak a tócsákban, keréknyomok vizében, mocsarakban, útszéli árkok vizében éppúgy, mint a nagyobb tavakban. A tengerekben is sok és érdekes fajuk él. Leginkább áprilistól novemberig találkozunk velük, ha az iszapból, vagy dús növényzetű tórészekből merítünk. Széles elterjedésű csoport, sok kozmopolita faj tartozik ide.

TestfelépítésSzerkesztés

Testalakjuk megnyúlt, henger vagy palack alakú. Hasi oldaluk kissé lapos. Testükön fej, nyak és törzs többnyire jól elkülönült.

Testvégük változatos morfológiájú: lehet lekerekített vagy hegyes, rajta tapadómirigyekkel és az ezek nyílását viselő tapadócsövekkel. Az Euichthydina alrendbe tartozó fajok testvége villás, farkszerű, melyen tapadó mirigyváladék jut a szabadba. Az Apodina alrend fajainak testvége azonban nem villásan végződő, hanem lekerekített vagy beöblösödő.

A fejükön csomókba vagy sorokba rendezett csillók találhatók, amelyek a nyíláshoz sodorják a táplálékot.

Testüket rugalmas kutikula borítja, mely salétromsavban oldódik, de a lúgoknak ellenáll. A kutikula az Ichthydium nem fajain sima, míg a többi génusz esetében tüskékkel, pikkelyekkel borított. A tüskék némely esetben tekintélyes hosszúságot is elérhetnek. Az ún. homloksapka és a test két oldalán található oldalmezők felülete sima.

Izomzatuk hosszanti és körkörös és hát-hasi izmokból áll. A száj csúcsi helyzetű, de lehet a háti és a hasi oldalon is. A garat izmos, a bélcsatorna egyenes.

Az csillóshasúak hasi oldalán két párhuzamos hosszanti sávban csillókból álló szalag van, amelyek a helyváltoztatásban játszanak szerepet.

A kiválasztást egy pár elővesécske végzi (a tengeben élő fajokban hiányzik).

Lehetnek hímnősek, ritkán váltivarúak, gyakran csak a nőstények ismertek. Az édesvízi fajok kétféle petét termelnek: vastag burkú, kedvezőtlen körülmények között ellenálló tartós petét, és vékony burokkal ellátott petét. A peték rendkívül nagyok, olykor a test hosszának a felét is kiteszik. Fejlődésük közvetlen, a petéből kikelő fiatal állat nagyon hasonlít az ivarérettre.

Petéik lerakásához gondosan kiválasztott búvóhelyet használnak: algacsomókat, növényi törmeléket és főleg a kagylósrákok üres héjait. A petéket horgok, horgonyszerű képletek, tüskék borítják.

Az idegrendszerük a garat környéki páros idegdúcból és az innen kiinduló páros idegtörzsből áll. Érzékszerveik közül említést érdemel az elülső testvég két oldalán található csillós bemélyedés, amely valószínűleg a vízáramlást és a környezet kémiai viszonyait érzékeli.

Szerves törmelékkel, baktériumokkal, egysejtűekkel táplálkoznak.

Kárpát-medencei fajaikSzerkesztés

Ismertebb Kárpát-medencei fajaik:

ForrásSzerkesztés

Papp, L. (1997): Zootaxonómia (Egységes jegyzet).- MTM - Dabas-jegyzet pp. 382.