Czégi József

magyar gépészmérnök, egyetemi tanár

dr. Czégi József (Kaposszekcső, 1922. május 1.Budapest, 1983. április 8.[2]) magyar gépészmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok kandidátusa (1954). A Magyar Tudományos Akadémia Gépszerkezettani Bizottságának, a Gépipari Tudományos Egyesület Tribológiai Főbizottságának és az Igazságügyi Műszaki Szakértői Bizottságnak tagja volt.

Czégi József
Született 1922. május 1.[1]
Kaposszekcső
Elhunyt 1983. április 8. (60 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása gépészmérnök
Tisztség egyetemi tanár
Iskolái Magyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (1940–1944)
Sírhely Farkasréti temető (21/2-9-52)

ÉletpályájaSzerkesztés

A dombóvári gimnáziumban érettségizett. 1940–1944 között Budapesten a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen gépészmérnöki tanulmányokat folytatott; oklevelét – a második világháború miatt – 1945-ben kapta meg. 1942-től a II. gépszerkezettani tanszéken volt gyakornok. 1943-ban kisegítő tanársegéd, 1944-ben díjas gyakornok, 1945-től tanársegéd, 1949-től adjunktus volt. 1945-ben a MÁV dombóvári műhelyében üzemmérnök volt. 1946–1947 között a LAMPART Művek Rt. alkalmazta. 1947–1948 között a Szivattyúgép Rt. telephelyén dolgozott. 1949–1951 között az Állami Műszaki Főiskolán tanított. 1950–1952 között tagozatvezető volt az esti épületgépész tagozatnál. 1952–1953 között a Szolnoki Közlekedési Műszaki Egyetemen mint megbízott tanszékvezető előadásokat tartott. 1959-ben a gépelemek tanszék docense lett. 1963–1966 között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Karának tudományos dékánhelyettese volt.

MunkásságaSzerkesztés

Az üzemi munkák során figyelme az ágyazástechnika felé fordult. Az egyetemi tanszék laboratóriumában felállított csapágyvizsgáló gépen önálló kutatásokat végzett, felhasználta a kenéstechnika hazai és nemzetközi irodalmát is. Eredményeit a gépészmérnökképzésben, a gépelemek tantárgy korszerűsítésében és az ipari gyakorlat számára írt kézikönyveiben hasznosította. Tudományos kutatómunkája során az OMFB megbízásából a színesfém csapágyanyagok és a műanyagok felhasználásának 20 éves fejlesztési tervének kidolgozásában is részt vett. A kenéstechnika és a siklócsapágyak szakértője volt. Eredményei közül kiemelhető a hengeres hidrodinamikus csapágyak állandósult terhelés melletti határteherbírása és a hidrosztatikus csapágyak optimalizációja témákban végzett munkája.

Temetésére a Farkasréti temetőben került sor (21/2-9-52).[2][3]

MűveiSzerkesztés

  • Irányelvek a siklóscsapágyak korszerű tervezésére (Budapest, 1951)
  • Technikai fizika (Budapest, 1951)
  • Szerszámgépek főorsócsapágyai (Budapest, 1952)
  • Motor siklócsapágyak (Budapest, 1953)
  • Siklócsapágy kézikönyv (szerkesztő, I.-II. Budapest, 1953-1954)
  • Siklócsapágyak elméletének és kialakításának újabb szempontjai (Budapest, 1955)
  • Műanyagok a gépiparban (Makádi Józseffel, Budapest, 1961)
  • Siklócsapágyazások (Budapest, 1962)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés