DSZ–1

szovjet technológia műhold

A DSZ–1 (oroszul: ДС – Днепропетровский спутник [Dnyepropetrovszkij szputnyik], magyarul: dnyepropetrovszki műhold) szovjet technológiai műhold, melyet az OKB–586 tervezőiroda fejlesztett ki az 1960-as évek elején a 63SZ1 hordozórakéták teszteléséhez. A műholdból két példány készült, mindkét indítás a hordozórakéta hibája miatt sikertelen volt. Ez volt a dnyepropetrovszki DSZ műholdsorozat első tagja, valamint a Juzsnoje tervezőiroda által tervezett első műholdtípus is.

DSZ–1
Ország  Szovjetunió
Gyártó OKB–586
Típus technológiai műhold
Küldetés
Indítás dátuma 1961
Indítás helye Kapusztyin Jar
Hordozórakéta 63SZ1
Tömeg 165 kg
Energiaellátás kémiai

FeladataSzerkesztés

A műholdat a 63SZ1 hordozórakéta kifejlesztése során a tesztindításokhoz hozták létre. Feladata volt a rakéta repülése során a túlterhelés, a hőterhelés, a vibráció mérése, a rakétáról leválva az önálló pálya adatainak mérése, a sugárterhelés mérése, a telemetriai adatok továbbítása a földi állomásra, valamint a rádiókapcsolat és a rakéta Majak–2 földi indító rendszerének tesztelése. A kozmikus sugárzás méréséért a Szovjet Tudományos Akadémia Alkalmazott Geofizikai Intézete volt a felelős.

A műholdtípussal két indítást végeztek 1961 végén. Az első indításra 1961. október 27-én került sor Kapusztyin Jarból. A műhold a rakétával együtt az indításnál megsemmisült. A második indítást 1961. december 21-én hajtották végre. A hordozórakéta a repülés 353,8. másodpercében műszaki hiba miatt megsemmisült. Így a DSZ–1 műholdak 63SZ1 rakétákkal végrehajtott mindkét repülése sikertelen volt. Ezután a hordozórakétán és a vezérlőrendszeren több módosítást hajtottak végre. A rakéta későbbi teszteléséhez már a DSZ–2 műholdakat használták.

JellemzőiSzerkesztés

A 165 kg össztömegű műhold teste hengeres felépítésű volt, melynek két végét félgömb zárta le. A műszertartályt nitrogénnel töltötték fel, ez normál légköri nyomást biztosított a műszereknek. A műhold felületén 20 peremes tartót alakítottak ki, ezekhez rögzítették az antennákat és az egyes műszerek érzékelőit. Energiaellátását kémiai akkumulátorok biztosították. A rádióparancsok alapján működő vezérlőberendezését az NII–648 kutatóintézet készítette. A műholdba egy Tral–MSZD típusú rádió-telemetriai egységet, egy Rubin–1D típusú rádiós pályaellenőrző rendszert, valamint egy kis teljesítményű MBP–1 típusú rádióadót építettek. A műhold elülső félgömbjén helyezték el a napsugárzás jeladóit, amely a műhold Nap felé történő orientációjáról gondoskodott. A kozmikus sugárzás mérésére egy LZ–7 típusú sugárdetektorral szerelték fel.

A DSZ–1 műhold konstrukciója alapul szolgált a DSZ sorozat több későbbi műholdjához.

ForrásokSzerkesztés

  • Raketi i koszmicseszkije apparati konsztruktorszkovo bjuro Juzsnoje (szerk.: Sz. N. Konyuhov), Dnyipropetrovszk, 2000, ISBN 966 7482 00 6, p. 111.