Dallos Pál
Dallos Pál (1802. május 18. – Sopron, 1861. december 9.) római katolikus pap.
| Dallos Pál | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Dallos Pál |
| Született | 1802. május 18. |
| Nemzetiség | magyar |
| Elhunyt | 1861. december 9. (59 évesen) Sopron |
| Munkássága | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | római katolikus |
Élete szerkesztés
Dallos György fia volt. Testvéreivel nemességet kapott, amit 1842. november 7-én hirdettek ki.[1] Az esztergomi egyházmegyében tevékenykedett.
Művei szerkesztés
- Egyházi szent beszéd, melyet nagypénteken Krisztus koporsója fölött Szent-Király-Szabadjai templomban tartott. Veszprém, 1853.
- Üdvös emlék a hétszázados bucsú évrül. Sopron, 1857.
- Heilsame Erinnerung der 700-jährg. Jubelfeier am wunderreichen Orte Maria-Zell in Steyer-Mark. Oedenburg, 1867.
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
- Életrajzi Index
További információk szerkesztés
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
