Debreceni líciumfa

A debreceni líciumfa a debreceni református nagytemplom szomszédságában, az egykor püspöki palotaként funkcionáló épület előtt, a Múzeum utca és a Kálvin tér sarkán álló kis fa, a közönséges ördögcérna (Lycium barbarum, syn.: Lycium halimifolium) növényfaj egy példánya, ami Kálvin téri ördögcérna, Kálvin téri lícium vagy Kálvin téri Lycium néven Debrecenben a helyi jelentőségű védett természeti emlékek egyike; korábban a helyi jelentőségű védett természeti területek közé sorolták.

Debreceni líciumfa
2010 nyarán (Gyula Péter fotója)
Típus	élő
Miről híres	botanikai ritkaság, öreg fa, egyháztörténeti emlék
Taxonnév	közönséges ördögcérna (Lycium barbarum)
Védettség	helyi jelentőségű természeti emlék
Védettség éve	1976
Kora	200-250 éves
Ország	Magyarország
Földrajzi táj	Dél-Nyírség
Település	Debrecen
Hely	Kálvin tér (hrsz. 8327), a Múzeum utca sarkán
Kezelő	Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata
Törzskerület	1,2 m
Debreceni líciumfa Pozíció Debrecen térképén
é. sz. 47° 31′ 56″, k. h. 21° 37′ 25″47.532222222222, 21.623611111111

A 3,5 vagy 4-5 méter magasnak mondott fa a tövéből két vastag ágra osztódik, az elágazás alatt 1,2 méter törzskerületű (másutt csak 0,4 métert írnak), csavarodott törzsű. Habitusa egy 1940-ben készült képeslapon és egy 1965-ben kiadott, Debrecenről szóló útikönyvben található fotón egyaránt eltér a manapság láthatótól.

A debreceni líciumfa több szempontból is különleges és jelentős. Egyrészt botanikai ritkaság, mivel a közönséges ördögcérna példányai általában cserjeméretűvé nőnek meg, és csak nagyon ritkán érik el a fatermetet. Másrészt idős: vannak, akik korát közel 200 évesre becsülik, míg mások szerint már a 18. század közepén elültethették, s eszerint a fa mintegy 250 éves. Harmadrészt egyháztörténeti emléknek számít, valamint legenda is kapcsolódik hozzá. Negyedrészt pedig jelképe a református hit magyarországi meggyökeresedésének, történeti folytonosságának, és a világban szétszórt magyar reformátusságnak.

A líciumfához helyezett szövegtáblán az alábbi olvasható:

„	Ennek a fává nőtt iszalagnak a neve Lycium halimifolium, amint a magyar mondja: "ördögcérna" vagy "semfűsemfa". Ebben a növésben természeti ritkaság. A debreceni hagyomány szerint a reformáció lánglelkű apostola, Bálint pap vitázott egy Ambrosius nevű katolikus pappal. A vita hevében Ambrosius letört egy líciumgallyat, és kacagva leszúrta a földbe, mondva: "Akkor lesz ebből a vallásból valami, amikor ez fává nő!" És csakugyan fa lett belőle. A református vallás is Debrecenben lett a legvirágzóbb. A papi lakás, melynek ablakát beárnyékolta, 1764-ben épült Szilágyi Sámuel püspök számára, a Méliusz által lakott plébánia helyén. Az ablak előtt kiskert volt és abban nőtt a lícium.	”

Története

Debrecenben azt a parókiát, amelyben Méliusz Juhász Péter lakott a 16. században, és amelyben Huszár Gál nyomdája is működött, 1740 körül lebontották. A Méliusz-ház helyére 1764-ben Szilágyi Sámuel püspök számára építették azt a lakást, amelynek kiskertjében nőtt az ördögcérnabokor, és idővel a ház ablakának késő barokk stílusú, Alsómecenzéfett, Ludwig Jakab műhelyében készített vasrácsaira fonódott. A 20. század fordulóján ezt az épületet is lebontották – helyén épült meg 1912-ben a püspöki palota, amit jelenleg lakóépületként használnak –, de a vasrácsot és a ráfonódott líciumfát meghagyták.

1939-ben a fa köré ellipszis alakban 22 cm magas műkőkerítést épített vitéz Poroszlai János szobrász, ennek azonban ma már nincs nyoma.

Az 1956-os forradalom idején, november 4. hajnalán a fiatal Mata János – aki akkor a debreceni egyetem hallgatója volt – és édesanyja szemtanúja volt, hogy az a szovjet harckocsi, amelyik egy sorozatot eresztett a Posta átjáró múzeum felőli oldalára, majdnem kidöntötte a líciumfát: a tank ugyan próbálta kikerülni, de fordulásakor a hátsó sarkával elérte és behorpasztotta az ablakrácsot, a rajta levő zománctáblát, és a fát is kissé elferdítette.

2003-ban geoládát helyeztek el a közelében.

2012-ben „Az év fája” címre jelölték Magyarországon, de a sok fa között nem került a döntőbe.

Legendája

A líciumfához kapcsolódó református legenda és hagyomány először egészében a debreceni Ferenczy családban fogalmazódott meg. A legenda a líciumfa születését a 16. századba, a reformáció korába helyezi, amikor a reformáció tanait követő Bálint pap és a katolikus Ambróziusz (Ambrosius) kanonok a fa helyén folytatott hitvitát egymással. A hitvita előzménye az volt, hogy a Tisza vidékén is megjelenő reformáció hatására sokan áttértek a katolikus hitről az új hitre, s így tett a debreceni prior, Bálint pap is. Ennek eredményeképp a nagyváradi katolikus püspök a Rómát is megjárt Ambróziusz kanonokot küldte Debrecenbe, hogy nyilvános hitvitával az ottani reformáció híveit visszatérítse a katolikus hitre. A hitvita során a gyülekezet tagjai végül Ambróziusz mellé álltak, kivéve Bálint papot. A gyűlést követően a két pap továbbfolytatta a vitát útközben. Amikor a Paptava nevű mocsaras helyre értek, a vita hevében Ambróziusz egy közeli líciumbokorról letört egy vesszőt, s a földbe szúrta azzal, hogy „Akkor lesz a ti hitetekből valami, ha ez a dudva fává nő.” Erre Bálint azt felelte, hogy „Akkor fa lészen belőle.” A vessző aztán bokorrá, majd fává nőtt, s így a reformáció megerősödését és megszilárdulását szimbolizálja. A legendának azonban nincs hiteles történelmi alapja, mivel a fa kora közel 200-250 év, a hitvita pedig a hagyomány szerint a 16. században, azaz mintegy 470 éve zajlott.

A művészetben és a tudományban

Zoltai Lajos 1904-ben Az egyháztéri öreg líciumról címmel cikket írt a Debreceni Ujságba (4. évf., 7. sz.), majd 1914-es festményén ábrázolta a líciumfát is azon ház előtt, amit még 1764-ben építettek Szilágyi Sámuel püspök rezidenciájaként, és aminek a helyére került 1912-ben a püspöki palota.

Rapaics Raymund botanikus írt a fáról és a hozzá fűződő legendáról az Öreg fák, ősi legendák című cikkében (1929, Természettudományi Közlöny, 61. évf., 898. sz., 721-735. o.), valamint A magyarság virágai (1932) és a Magyar kertek (1940) című művében.

A debreceni születésű Szabó Magda is megemlíti A holtig haza: Debrecen című művében:

„	…Vagy apám, vagy anyám állandó magyarázattal kísérte útjainkat, megtanultam a fává növekedett lyciumágacska legendáját, amely a Magyarországon örökre meghonosodó protestantizmust jelképezte, s megjegyeztem, hogy a Füvészkert helyén egykor mocsaras volt a föld, ezért nevezték Pap tavának,…	”
– Szabó Magda: A holtig haza: Debrecen

Fráter Erzsébet biológus a Mesés növények, növényes mesék (2010) című meséskönyvében ugyancsak leírja a fa legendáját.

Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig c. regényének hatodik fejezetében is felbukkan a líciumfa:

„	HATODIK FEJEZET amelyben legnevezetesebb, hogy a kisdiák fölfedezi Debrecen egyetlen évszázados történelmi emlékét, amely nem várrom, nem palota, nem márvány és nem érc, hanem egy háromszáz éves gizgaz bokor egy ház ablaka alatt	”
– Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig