Debreczeni Fóris István

Debreczeni Fóris István (Debrecen, ? – Zilah?, 1711. eleje) református esperes.

Élete

Debrecenben tanult, majd 1678-ban Túrkevén lett lelkész. 1679-től a franekeri és az utrechti egyetemen tanult. 1681-ben hazatérve Királydarócon, 1686-tól Szilágysomlyón, 1688-tól Zilahon szolgált. 1694. június 9-én a szilágyi egyházmegye esperesévé, 1699. szeptember 27-én a tiszántúli egyházkerület főjegyzőjévé választották.

Művei

• Isten szent satoranak becsülletben valo tartasa es tartattatasa. Debreczen, 1683. (Prédikáció.)
• Halottak Laistroma. Mellyben Mindenek, kikrűl a szent Iras Canonicus Könyvei; vagy közönsegessen, vagy szemely szerint, vagy egy vagy más tekintet alatt; vagy edgyütt vagy másutt emlékeznek, fel-jegyeztettek, életekbelü oda-tartozó rövid állapottyokkal edgyütt. Debrecen, 1684.
• Gyászverset írt Nógrádi Mátyás (1681) és Szilágyi Tönkő Márton (1700) halála alkalmából.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.  
• Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8