Főmenü megnyitása

A delfinológia a politikai textológia területére tartozó irodalmi-társadalmi fogalom. Irodalmi szövegeknek meghatározott célközönség számára létrehozott változataival foglalkozik. A kifejezést Szörényi László találta ki, használata először.[1]

A név eredeteSzerkesztés

A delfinológia szó nem a tengeri emlősre utal, hanem a latin nyelvű „ad usum Delphini” (magyarul a trónörökös használatára) kifejezésből, amellyel a XIV. Lajos francia király fiának készített (azaz csonkított vagy átírt) szöveget jelölték meg. Eredetileg tehát gyermekeknek szánt, módosított változatokról volt szó, jellemzően erkölcsvédelmi célzattal.

MagyarországonSzerkesztés

A delfinesítés Magyarországon már a 19. században is jelen volt, ám igazán a szocializmus korában kapcsolódott össze a politikai cenzúrával. A Haynau alatti cenzúra idején még egyszerűen üres fehér helyek maradtak a kihúzott részek helyén – ezzel szemben a második világháborút követő időszak delfinesítési tevékenysége olyan szövegmódosításokat hozott létre, ahol a szöveg integritását megkísérelték helyreállítani. Ily módon a gyanútlan olvasó nem nagyon vehette észre, hogy csonkítások érték a szöveget, annál is kevésbé, mert kritikai kiadások is készültek olyan módon, ami elfedte a valódi szövegváltozatokat.

A Magyarországon 1948 után megjelent szövegek közül nagyrészt a Trianon utáni időben születettekre leselkedett a csonkítás vagy átírás veszélye – a régi/új határok problematikájával foglalkozó részek rendszerint áldozatul estek, és a „szomszédos/testvéri szocialista népek érzékenységére való tekintettel” egészen egyszerűen eltűntek számos új kiadásból. A korábbi keletkezésű szövegekből pedig minden oroszellenes, vagy bármely testvéri nép „gúnynevét” használó utalás el kellett hogy tűnjön, még akkor is, ha az eredeti szövegben stilisztikailag egyáltalán nem volt gúnyos.[2]

A "delfinesített" szövegekben tehát a szerkesztők jellemzően átírták a klerikális, a szovjet- vagy oroszellenes, a baráti szocialista népeknek kényelmetlen, valamint a revizionista részeket – az eredeti szövegek ismeretében az ilyen változtatások felismerhetők az újraolvasás során. Talán nehezebben nyomon követhető, amikor a moralizáló részeket egy egyébként eseménydús hosszabb szövegből egyszerűen kihagyták, mint ahogy történt ez a Nagy Indiánkönyv szocialista fordításával, ami James Fenimore Cooper panteista nézetei nélkül jelent meg.

A delfintelenítés az eredeti szöveg visszaállítása. Ennek demonstratív esete történt például azon a Ferdinandy György-esten a szegedi Móra Kollégiumban az 1990-es években, amikor a beszélgetést vezető, a delfinológiát a modern magyar filológiába bevezető Szörényi László irodalomtörténész az estet a novelláskötetből kihúzott félmondatokkal kezdte, a jelen lévő olvasók pedig javíthatták saját példányaikat.

PéldákSzerkesztés

József Attila Nem, nem, soha! című, 1922-es (17 éves korában írott) irredenta verse a szocializmus idején a rendszerváltásig nem jelenhetett meg. Jobb esetben a szöveggondozók utószóban jelezhették, hogy a kiadásból azért maradt ki, mert sérti a szomszéd népek nemzeti érzületeit. Lévén "a kultúrpolitika igyekezett szőnyeg alá söpörni a szocialista táborba tartozó országokkal szembeni konfliktusainkat."[3]

Szabó Lőrinc Esik a hó című gyermekverse 1932-ben íródott. A szovjet-magyar barátság idején a muszka szó azonban már tabunak minősült, és a névtelen delfinológus-cenzornak mindössze a rímképlet megtartását biztosító semleges szóra kellett találni. Így lett az évtizedekig szavalt változat a „fehér már az utca, / fehér már a puszta, / pepita a néger”. Ma már újra lehetne használni a muszkát, mára viszont a néger szó használata számít politikailag nem korrektnek.[4]

Móra Ferenc Zengő ABC című könyvén generációk tanultak olvasni. A rendszerváltás utáni kiadásokban ismét Isten a jó, nem az anya („Jó az Isten, / jót akar”), viszont az illusztráció maradt az „eredeti” (a delfinesített szöveg illusztrációja), így a visszaállított eredeti szöveggel nincsen összhangban.

Kosztolányi Dezső Csáth Gézához című verséből teljesen kimaradt a következő versszak:

Ah, jól siess. Szived még egyszer megszakad tán,
ha hosszan bolygasz a cirilbetüs Szabadkán,
s nem értenek.

1932

ForrásokSzerkesztés

  • Szörényi László. Delfinárium. Filológiai groteszkek. Miskolc: Felsőmagyarország Kiadó (1998) 
  • N. Pál Józsefː Tankönyv – amnéziában szenvedőknek. Szörényi Lászlóː Delfinárium[5]
  • Czigány Lórántː A politikai textológia; inː Kortárs, 2001/5.
  • Végh Balázs Béla. Kis magyar delfinológia. Látó (15. évf. 7. sz., 2004. július) [6]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Czigány Lóránt cikke
  2. Például a tót mint népnév
  3. Nem a sín tette naggyá. Interjú Tverdota György József Attila-kutatóval; inː Index, 2007. dec. 3.
  4. Azaz nem semleges, hanem értékítéletet tükröz.
  5. Kortárs, 1998/10.[1]
  6. http://epa.oszk.hu/00300/00384/00018/22.html

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés