Denis Mukengere Mukwege (Bukavu, Belga Kongó, 1955. március 1. –) kongói orvos, nőgyógyász, aki a háborús bűncselekmények során tömeges nemi erőszak áldozatává vált nők kezelésére specializálta magát. 1999-ben alapította meg szülővárosában a Panzi Kórházat, ahol azóta kezeli nemi erőszakos cselekmények áldozatait. 2018-ban Nadiye Muraddal közösen Nobel-békedíjban részesült.

Denis Mukwege
(Denis Mukengere Mukwege)
Denis Mukwege par Claude Truong-Ngoc novembre 2014.jpg
Született Denis Mukengere Mukwege
1955. március 1. (65 éves)[1][2]
Bukavu[3]
Állampolgársága kongói demokratikus köztársasági
Foglalkozása nőgyógyász
Iskolái
  • Free University of Brussels (doktorátus, 2015. szeptember 24., Etiologie, classification et traitement des fistules traumatiques uro-génitales et génito-digestives basses dans l’est de la RDC.)
  • University of Angers
  • University of Burundi
  • University of Kinshasa
Kitüntetései
  • honorary doctor of the Catholic University of Louvain
  • Honorary doctor of the University of Liège
  • a Pennsylvaniai Egyetem díszdoktora
  • a Montréali Egyetem díszdoktora
  • prix des droits de l'homme de la République française (2007)
  • ENSZ emberi jogi díj (2008)[4]
  • Olof Palme-díj (2008)
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja (2009)
  • az Umeåi Egyetem díszdoktora (2010)[5]
  • Wallenberg-érem (2010)[6]
  • Right Livelihood Award (2013)[7]
  • Civil Courage Prize (2013)
  • Szaharov-díj (2014)[8]
  • Harvard egyetem díszdoktora (2015)[9]
  • Nobel-békedíj (2018)[10]
A Wikimédia Commons tartalmaz Denis Mukwege témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Egy pünkösdista lelkész harmadik gyerekeként született. Édesapja munkássága késztette orvosi pályára, mivel meg akarta gyógyítani azokat az embereket, akikért apja imádkozott. Másik motivációt a terhességgel, illetve szüléssel kapcsolatos komplikációk észlelése jelentette, amit a megfelelő egészségügyi ellátás hiánya is okozott. Egyetemi tanulmányait a Burundi Egyetemen végezte, ahol 1983-ban szerzett orvosi diplomát, ezt követően egy Bukavu melletti kórházban dolgozott gyermekorvosként. Praktizálása során a nőgyógyászathoz, illetve a szülészet felé fordult, a franciaországi Angers-i Egyetemen szerezett szakorvosi képesítéseket 1989-ben. Hazatérése után folytatta munkáját, egészen az első kongói háború kitöréséig, amikor visszatért Bukavuba és a második kongói háború alatt megalapította saját kórházát, a Panzi Kórházat. A kórház a fegyveres konfliktus során megerőszakolt nők kezelésére szakosodott. Ekkor érzékelte, hogy az elsődleges női nemi szerveken okozott sérüléseket háborús eszköznek használják, és a rekonstrukciós jellegű műtétek elvégzésére is összpontosított, majd az orvosi segítségen kívül később gazdasági és jogi segítségnyújtással bővítette ki tevékenységét.

Tevékenységét nagy nemzetközi figyelem kíséri, 2012 szeptemberében beszédet tartott az ENSZ-nél, ahol elítélte a Kongói Demokratikus Köztársaságban elkövetett tömeges erőszakolásokat és bírálta a kormányzatot, hogy nem tesz eleget ennek megállításáért. Egy hónapra rá, október 25-én támadás érte az otthonát. Lányát túszul ejtették és megvárták, amíg Mukwege hazatér, hogy merényletet követhessenek el ellene. Visszatérésekor testőre közbelépett, akit a támadók lelőttek, Mukwege meg a földre dobta magát, így túlélvén a támadást. Ezt követően elmenekült Franciaországba, ahonnan három hónap múlva, 2013. január 14-én tért haza, miután betegei pénzt gyűjtöttek össze, hogy a repülőútját finanszírozzák. Ekkor a kórházba költözött. 2015-ben védte meg PhD-értekezését az Université libre de Bruxelles-en.

Rendszeresen szólal fel nemzetközi fórumokon a háborúk során megerőszakolt nők érdekében, cselekvésre szólítva fel a nemzetközi közösséget. Tevékenységét számos díjjal jutalmazták: többek között 2014-ben az Európai Parlament Szaharov-díjjal, 2018-ban pedig Nadiye Muraddal közösen Nobel-békedíjjal tüntették ki. Ezenkívül számos egyetem díszdoktori címet adományozott neki.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés