Dennis Oppenheim

amerikai művész, szobrász

Dennis Oppenheim (Electric City, Washington, 1938. szeptember 6.New York, 2011. január 21.) amerikai művész. Oppenheim a body art és land art határterületén mozgott, de voltak klasszikusabb értelemben vett land art művei is. Halálát megelőzően New Yorkban élt és dolgozott. Tanulmányait a School of Arts and Craftsban, (Oakland), Kaliforniában és a Stanford Egyetemen végezte, (Palo Alto, Kalifornia).

Dennis Oppenheim
Oppenheim 2007-ben
Oppenheim 2007-ben
Született 1938. szeptember 6.[1][2][3][4]
Electric City[5]
Elhunyt

New York
Álneve Oppenkhaĭm, Dennis
Állampolgársága amerikai[9][15]
Foglalkozása
  • fotográfus
  • szobrász
  • land artist
  • rajzoló
  • képzőművész
  • performanszművész
  • koncepcionális művész
  • videóművész
  • installációs művész
Iskolái
Kitüntetései Guggenheim-ösztöndíj[16]
Halál okamájtumor

A Wikimédia Commons tartalmaz Dennis Oppenheim témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

MűvészeteSzerkesztés

Vito Acconci mellett a második amerikai, aki a fájdalmat mint kreatív elemet használta Oppenheim volt. Oppenheim teste képezte számos munkájában azt a „helyet”, ahol „land art” műve készült. Ezekben a művekben a test mint „hely” többnyire „talajként” tételezve szolgálja az alkotó elgondolásait, amiket igen hasonlóan jelölnek mindazok a módszerek és fogások, amiket a „land art” (földművészeti) munkákban alkalmaz.

  • Az 1970-es Sérülés 1-ben: gyógyuló bőréről a vart egy kis darab földre ültette át.
  • A Kar és aszfalt című, 1969-es filmben alkarját éles aszfaltdarabokba hengergette.

Egy nagyobb földtömeg ábrázolásában látható suvadások természetes inspirációt jelentettek a művész számára tájléptékben elkészíteni programjait, és ezek a nagy formátumú földmozgásábrák vezették vissza akcióit az emberi testen végbemenő mozgásokhoz és alakváltozásokhoz. Nem meglepő, hogy Oppenheim testtel kapcsolatos alkotói izgalmai a nagy földdarabokkal történő állandó fizikai érintkezés közben megjelentek. A táj és természet organikus egyetemességének képletét illetően a művészettörténeti múlt számos esetben idéz fel ember-táj, táj-emberi test azonosságokat.

  • Olvasópozíció másodfokú égés szenvedéséhez: (1970) Oppenheim úgy találta, hogy a földdel végzett munka „visszajelzéseket követel a művész testétől”, éppúgy mint a tájat és a természetet formáló paraszttól is Ezt az áttételesen érzékeltetett visszhangot figyelhetjük meg ebben a munkájában. Oppenheim egy long-islandi strandon napozott. Nagy, bőrkötéses – Taktikák című –, könyvet helyezett a mellére. Két, erről a cselekményről készült színes fénykép egyike a művészt a napozás megkezdésekor mutatja a strandon fekve, míg a második már leégve, a könyv nélkül. Ott, ahol a könyv volt a mellén, egy sértetlen, téglalap alakú bőrfelület volt.
 
„Bajelhárító” (Vancouver)

Ehhez kapcsolódik a Hajdarab (1970) is, amelyben Oppenheim „skalpjának” részeit egy videokamera rögzítette.

A szintén 1970-es Anyagi kicserélődés sorozatban Oppenheim teste és a környezet közötti kicsiny jelentőségű kapcsolatokkal foglalkozott. A mű négy fényképből áll, kettő ezekből a művészt ábrázolja, amint a padlóba ujjának körmét ékeli be, a másik kettő ugyanezt az ujjat mutatja, amelybe ezúttal egy hosszú szálka fúródik ugyanabból a padlódeszkából.

  • Megbélyegzett hegy: (1969) A gabona körök átmenetet képeznek az amerikai és az európai land art között.
  • Az Év végi köröket az észak-amerikai Dennis Oppenheim 1968 decemberében vágta a Saint-John folyó jegébe, amely az Egyesült Államokat Kanadától elválasztja.

JegyzetekSzerkesztés

  1. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  5. dennis-oppenheim, https://zkm.de/en/person/dennis-oppenheim, 2022. június 30.
  6. http://www.nytimes.com/2011/01/27/arts/design/27oppenheim.html
  7. Dennis Oppenheim (holland nyelven)
  8. Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  9. a b Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  10. Frick Art Reference Library Photoarchive
  11. NUKAT
  12. CONOR.BG
  13. Catalogue of the Unione Romana Biblioteche Scientifiche
  14. Library of Congress Authorities (angol nyelven). Kongresszusi Könyvtár. (Hozzáférés: 2020. június 21.)
  15. 60867, https://rkd.nl/nl/explore/artists/60867, 2021. szeptember 9.
  16. Guggenheim Fellows database, dennis-oppenheim

További információkSzerkesztés