Diakónus Leó (ógörögül: Λέων ὀ Διάκονος, latinul: Leo Diaconus), (950 körül – 992 után) középkori bizánci történetíró.

Diakónus Leó
Életrajzi adatok
Született950 körül
Elhunyt992 után
Ismeretes mint
Nemzetiség görög
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Kutatási terület egyetemes történelem
Jelentős munkái Történelem

Leóról mindössze annyit lehet tudni, hogy a bizánci császári udvarhoz tartozott, és elkísérte II. Baszileiosz bizánci császárt a bolgárok elleni egyik hadjáratába, és ekkor ki híján a bolgárok fogságába került.

Történeti műve a 959-től 975-ig terjedő rövid időt dolgozza fel részletesen. Leó tudatosan kapcsolódik a kora bizánci kor monográfiáihoz; beszédeket, leveleket illeszt beszámolójába, állhatatosan törekszik az objektivitásra. Nem befolyásolja uralkodóinak szempontjaː nyíltan meri bírálni Baszileiosz édesapját II. Rómanoszt, és elismeréssel ír az utána uralkodó – nem a Makedón-dinasztiába tartozó – Niképhorosz Póhaszról, illetve az ugyancsak külső családból jött, Baszileiosz kiskorúsága idején erőszakosan uralomra jutott Jóannész Tzimiszkészről.

Leó művének nyelvezetében is a korai bizánci írókat, Agathiasz és Theophülaktosz Szimokattész túldíszített, költői szavakban bővelkedő stílusát igyekezett utánozni – nem sok sikerrel. Nyelvezete inkább a Szentírás egyszerűbb stílusában való jártasságra vall. Mindamellett krónikájának egy-két csúcsponti helyén (pl. Niképhorosz meggyilkolásának leírásakor) képes a drámai feszültség teremtésére, megrendítő hatású leírásokra.

ForrásokSzerkesztés

  • Kapitánffy István – Caruha Vangelió – Szabó Kálmán: A bizánci és az újgörög irodalom története, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1989, ISBN 963-282-093-2, 106 p

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés