Dido és Aeneas
A Dido és Aeneas Henry Purcell háromfelvonásos operája.
| Dido és Aeneas | |
| opera | |
| Eredeti nyelv | angol |
| Alapmű | Aeneis |
| Zene | Henry Purcell |
| Szövegkönyv | Nahum Tate |
| Felvonások száma | 3 felvonás |
| Főbb bemutatók | 1688 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dido és Aeneas témájú médiaállományokat. | |
Az opera keletkezése szerkesztés
Az opera egy előkelő londoni leánynevelő-intézet számára készült 1689-ben. Szövegét Nahum Tate írta Vergilius Aenis című eposza alapján. Bemutatója 1689 decemberében volt a chelsea-i Leányiskolában.
Szereplők szerkesztés
| Szereplő | Hangfekvés |
|---|---|
| Dido | szoprán vagy mezzoszoprán |
| Belinda | szoprán |
| Udvarhölgy | szoprán |
| Két boszorkány | szoprán, mezzoszoprán |
| Varázslónő | mezzoszoprán |
| Aeneas | tenor vagy bariton |
| Tengerész | tenor |
| Szellem | mezzoszoprán vagy kontratenor |
- Történik: Karthágóban, a trójai háború után.
- Zenekar: kis együttes.
Cselekmény szerkesztés
A trójai háború után Aeneas Karthágóba menekül, ahol a hős és a város királynője egymásba szeret. Gonosz alvilági szellemek azonban szervezkedésbe kezdenek a kapcsolat meghiúsítására. Egy vadászat közben a boszorkányok nagy vihart keltenek, és a párt elválasztják egymástól, Aenasszal pedig közlik: Jupiter parancsára Itáliába kell hajóznia. Dido nem hisz az isteni parancsban, és amint Aeneas és harcosai elhajóznak, véget vet életének.
A zene szerkesztés
A történet kiváló lehetőségeket kínált Purcell számára, hogy jellem- és helyzetábrázoló tehetségét bemutassa. Az egész mű bővelkedik szebbnél szebb részletekben. Ezek sorából is kiemelkedik Dido búcsúéneke. A darab az olasz lamentók stílusát követve egy ötütemes, lefelé hajló, kromatikus indítású ostinato-basszus fölött teljesedik ki. A basszus téma összesen kilencszer jelenik meg. Az angolok ezt a passacagliára, illetve a chaconne-ra utaló eljárást „ground”-nak nevezték. Az opera előadói apparátusa szerény. A hangszeres kíséretet két hegedű és a mélyhegedű, valamint a continuót játszó hangszerek adják, és hiányoznak a basszus szerepek. A Dido és Aeneas Purcell egyetlen olyan színpadi darabja, amelyben nincsenek prózai részek.
Források szerkesztés
- Kertész Iván: Operakalauz. Budapest: Saxum. 2005. ISBN 9637168257
- Matthew Boyden: Az opera kézikönyve. Budapest: Park Könyvkiadó. 2009. 29–31. o. ISBN 9789635308545
