Diocotron instabilitás

A diocotron instabilitás (más néven „csúszóáramlásos plazma instabilitás”) egyike a mindenhol előforduló instabilitásoknak a kis sűrűségű, nem semleges plazma áramlásakor, amiben a sebesség nyírása kialakul. Elektronörvényeket hoz létre, amik a folyadékmechanikában ismert Kelvin–Helmholtz-instabilitásra hasonlítanak. Akkor fordul elő, ha a töltések semlegessége helyileg nem tartható fenn.

Diocotron instabilitás sematikus ábrázolása a már leszakadt, önálló örvényekkel

A kifejezés görög szóval „üldözést” jelent.

A plazma-instabilitás elektromos töltések egymás melletti elcsúszásakor keletkezik. A két réteg között energiaátadás jön létre felületi hullámok formájában, amik egymással ellentétes irányban mozognak. A diocotron instabilitás rövid ideig tart, mivel a plazmatöltések nem maradnak fenn sokáig.

Előfordulása

• A sarki fénynél örvények és áramlások formájában figyelhető meg, aminek mechanizmusára Hannes Alfvén 1950-ben adott magyarázatot.

Források

• diocotron instabilities

További információk

• Knauer, W. (1966. February). „Diocotron Instability in Plasmas and Gas Discharges”. Journal of Applied Physics 37 (2), 602–611. o. DOI:10.1063/1.1708223.  

Kapcsolódó szócikkek

• Birkeland-áramok