A jogtudományban a diszpozíció vagy rendelkezés írja elő azt a követendő magatartást, amelyet a tényállás elemeinek megvalósulása esetén a jogalanyoknak tanúsítaniuk kell.[1] A büntetőjogban a diszpozíciók általában az egyes bűncselekmények különös részi meghatározásának felelnek meg.[2]

TörténeteSzerkesztés

FajtáiSzerkesztés

A büntetőjogban a diszpozíciók négy fajtáját különböztetjük meg:

Egyszerű diszpozícióSzerkesztés

Az egyszerű diszpozíció a bűncselekményt a nevével határozza meg.[2]

Leíró diszpozícióSzerkesztés

A leíró diszpozíció a bűncselekményt lényeges ismérveinek körülírásával határozza meg. Ilyen például a lopás különös részi tényállása az 1978. IV. tv. szerint.[2]

Hivatkozó diszpozícióSzerkesztés

A hivatkozó vagy utaló diszpozíció a büntetőtörvény egy másik rendelkezésére hivatkozik a bűncselekmény meghatározásakor. Ilyen például a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak különös részi tényállása az 1978. IV. tv. szerint.[3]

KeretdiszpozícióSzerkesztés

A keretdiszpozíció esetén a bűncselekmény meghatározását valamilyen más jogágazathoz tartozó jogszabály, szakmai szabály vagy jogszabály alapján kiadott hatósági rendelkezés tölti ki tartalommal. Ilyenek például a közlekedési bűncselekmények, amelyek elkövetési magatartását a közlekedési szabályok határozzák meg.[3]

HivatkozásokSzerkesztés

  • Pokol Béla: Jogi alaptan, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2000
  • Bíró György, Lenkovics Barnabás: Általános tanok, Novotni Kiadó, Miskolc, 2010
  • Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része, 2. kiadás, HVG-Orac, Budapest, 2010

JegyzetekSzerkesztés

  1. Általános tanok, 123. o.
  2. a b c A magyar büntetőjog általános része, 67. o.
  3. a b A magyar büntetőjog általános része, 68. o.