Főmenü megnyitása

A ditirambus (görögösen: dithürambosz, latinosan: dithyrambus) a klasszikus retorikában a bemutató beszéd egyik válfaja. A bemutatandó személyt vagy tárgyat eksztatikusan, felsőfokú jelzőkkel, nagy lelkesedéssel, áthevülten dicsérő beszéd, írás. Például:

"…én szobámba zárkózva gondolkozom a hazáról, melynek nevében jöttem munkálni, és minden bizonnyal – küzdeni. Íme ez a haza, mely gyermekségem álmaiba, mely ifjú- és férfikorom érzelmeibe lángvonásokkal szövé szent képét! Ez a haza, melynek dicsőségeért meghalni oly régi s oly szép gondolata vala lelkemnek; s melynek háromszáz évű sebeit szívem alatt ezerszer érzem megújulni! Ez a haza, mely Plutarch hőseit olvastomban egyetlenegy ideála volt az ifjúnak; melynek nevével összeolvadt keblemben minden, amit hit, és remény, hűség és szerelem, – minden, amit az emberiség legforróbb és tisztább érzelmei nyújthatnak. És e hazáért szenvedett Hunyady hálátlanságot és üldözést; e hazáért rohant Szondi a halálba; e hazáért patakzott a Zrinyiek vére; e hazáért választott sok nemes önkényt számkivetést, szerelemből fosztván meg magát attól, amihez élte minden boldogságát kötötte."

(Kölcsey Ferenc: Országgyűlési Napló, 1832. december 13.)