Dodona

Dodona (eredetileg görögül Δωδώνη – Dódóné, újgörög kiejtéssel Dodóni) a hajdani Épeiroszban, a molosszoszok földjén álló település volt, keletre a Tamosz-hegységtől, a mai Janinától délnyugatra. Zeusz-templomáról, az egyik legrégibb görög jósszentélyről ismert. A jósszentély jóslatainak kétértelműségéről, homályosságáról volt híres. Innen ered az, hogy a nem egyértelmű beszédet a „dodonai” jelzővel illetik.

Dodona
Közigazgatás
Ország	Görögország
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Elhelyezkedése
é. sz. 39° 32′ 47″, k. h. 20° 47′ 16″39.546389, 20.787778
A Wikimédia Commons tartalmaz Dodona témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Dodona jósszentély elhelyezkedése Görögországban

A szentély

Zeusz Dódónaiosz szentélyének a maradványai

A monda szerint az egyiptomi Thébából repült ide egy fekete galamb, letelepedett egy tölgyfára és emberi nyelven kezdett beszélni. A galamb megparancsolta a helyieknek, hogy építsenek Zeusznak jóshelyet a tölgyfa körül.

A kultusz keletkezése egészen a Kr. e. II. évezredre nyúlik vissza, Hérodotosz is említést tett róla, szerinte a dodonai kultusz Föníciából vagy Egyiptomból származott.

Az aitól és akháj szövetség Makedónia elleni háborúskodása során, a Kr. e. 3. század végén a kultuszhely elpusztult. Később újraépítették, de a rómaiak Kr. e. 168-167-ben felégették, amikor az épeirosziak Perszeusz makedón királyt támogatták. A Kr. e. 1. században trák törzsek fosztották ki, majd császárkorban újra folytatódtak a jóslások egészen a Kr. u. 4. századig. Később a hely érseki székhely volt, majd végleg elpusztult. A szentély romjait 1875-ben fedezte fel egy Mineyko nevű lengyel mérnök, a rákövetkező évben a görög Karapanosz tárta föl az emlékhelyet. A szentély a következő épületekből állt: az akropolisz (fellegvár), a kitűnő karban fennmaradt nagyméretű színház és a szentély. A fallal körülvett szent kerületben vannak Zeusz templomának, a jóslás céljaira szolgáló két épületnek és egy Aphrodité-szentélynek maradványai.

A szentély jósai

A dodonai jósszentély

A szentély jósai Zeusz Dódónaiosz (vagy Pelaszgiosz) és felesége, Dióné nevében adtak jóslatokat.

A szentély papjai (helloi vagy szelloi), a puszta földön aludtak, csak mezítláb jártak és sohasem mosták le a lábukról a föld porát, hogy állandó kapcsolatban legyenek a mindent tápláló Földanyával. Ez arra utal, hogy a többi görög jósdához hasonlóan először itt is a Földistennő adott jóslatokat. A dodonai papnőket a görögök peleiadésznek nevezték, ami a görög peleia (galamb) szóból származik.

A jóslás formái

A szentély egy „szent tölgy” köré épült, a papok az isten szent fájának, a tölgy lombjának susogásából vagy a szent forrás vizének csobogásából jósoltak. Ezt a „szent tölgyet” az első szentély megépüléséig (Kr. e. IV. század) triposzok, azaz háromlábú állványon álló bronzüstök védték. A jóslás úgy történt, hogy az emberek a kérdéseiket vékony ólomlemezbe vésték, átadták a jósda papjainak, a papok a szent tölgy leveleinek a susogásából „kiolvasták”, majd a jósnő írott formában továbbította a jóslatkérőnek a választ. Az ásatásokkor előkerült ólomlemezek csupán a feltett kérdéseket tartalmazzák.

Pürrhosz színháza, Dodonában

Egy másik fajta jóslás az ércmedencéből való jóslás volt: két oszlop állt egymáshoz közel, az egyiken bronzfiú drótból font ostort tartott kezében, a másikon ércmedence volt, amely, mihelyt szellő támadt, az ostorfonadék érintésére hangot adott. De galambok röptéből is magyarázták a jövőt, gyakori a galambábrázolás a dodonai kultuszban használt tárgyakon. Néha pedig a triposzok bronzüstjeit is használták a jóslás eszközéül: megkongatták az edényeket és ezek hangzásából olvasták ki a papok az isten üzenetét.

Irodalom

• Hegyi Dolores: Polis és vallás, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. ISBN 9633894980
• Révai lexikon

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Dodona témájú médiaállományokat.

• A görög jósdák Archiválva 2007. május 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Dodona (kislexikon)