Wikipédia

Domokos Tamás

(1944–) magyar malakológus, muzeológus, tanár

Domokos Tamás (Hódmezővásárhely, 1944. július 31. –) malakológus, muzeológus, tanár.

Domokos Tamás
Életrajzi adatok
Született1944. július 31. (79 éves)
Hódmezővásárhely
Ismeretes mint
IskoláiSzegedi Tudományegyetem

Életpályája

szerkesztés

A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett 1962-ben, majd Szegeden a József Attila Tudományegyetem Természettudományi Karán szerzett diplomát 1967-ben fizika–kémia szakon. 1975-ben a József Attila Tudományegyetemen Organikus közegű kaolin szuszpenziók ülepedésének vizsgálata című disszertációjával, summa cum laude minősítéssel kolloidkémiából doktorrá avatták.

Kutatási területe a szárazföldi, vízi csigák, kagylók gyűjtése, feldolgozása, archeomalakológiai vizsgálat, nemzeti parkok, természetvédelmi területek malakológiai kutatása, fajmegőrzés, fajvédelem. Két új szárazföldi csigafajt gyűjtött, róla nevezték el: Alopia subcosticollis tamasorum (Szekeres 2007), Agardhiella domokosi (SUBAI, 2011 ‒ IUCN Red List).

Harminc évig pedagógusként dolgozott, négy évig a sarkadi Ady Endre Gimnáziumban, 26 évig Békéscsabán a mai Széchenyi István Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskolában.

1978-tól a Munkácsy Mihály Múzeumban természettudományos muzeológusként kezdett dolgozni félállásban; 1997-től 2004-ig, nyugdíjazásáig muzeológus, közel 30 évig a DK-Alföld puhatestűinek kutatásával foglalkozott. Létrehozta Békéscsabán a 15 000 tételes Mollusca-gyűjteményt, amelyben Fekete- és Fehér-Körös környéki, székelyföldi, Erdélyi-szigethegységi területekről, továbbá a Bükki Nemzeti Park kutatása során gyűjtött anyag van, valamint a Harvard 500 000 tételes gyűjteményéből (1992) személyes csere útján kerültek amerikai, afrikai, ázsiai, óceániai tételek. Romániai gyűjtéseken évtizedekig az aradi, a nagyváradi múzeum és a Babeş–Bolyai Egyetem munkatársaival dolgozott együtt.

Világviszonylatban egyedülálló a Munkácsy Mihály Múzeum dobozi pikkelyes csiga (fokozottan védett, eszmei értéke: 100 000 Ft) és bánáti szalagos csiga (eszmei értéke: 10 000 Ft) kollekciója. A Kárpát-medencében (Zempléni-hegység, Erdélyi-szigethegység) őshonos dobozi pikkelyes csigát (Hygromia kovacsi/Kovacsia kovacsi) dr. Kovács Gyula békéscsabai kutató találta meg, s róla nevezték el 1972-ben.

1979-ben érdeklődése a puhatestűek héjdimenziói és a klíma közötti kapcsolat tanulmányozása felé fordult. Első tesztállata a Chondrula tridens, később a Granaria frumentum, majd a szalagos bánáti csiga [Helicigona (Drobacia) banatica] és néhány Clausiliidae.

Magyarországon az ő nevéhez fűződik az első mennyiségi archeomalakológiai vizsgálat, amelyet a bélmegyeri rézkori lelőhely Unio-féléin hajtott végre (Gulyás–Sümegi 2012).

1983-ban a 8. Nemzetközi Malakológiai Kongresszuson (Budapest) ismertette egyetlen csigafaj (sokfogú magcsiga/Granaria frumentum) biometriájára alapozott, hőmérsékletet rekonstruáló módszerét.

Tudománytörténeti tevékenységéhez kapcsolódik a Fekete Könyv sorozat 15. köteteként, 1988-ban megjelent, Adatok Békés megye térképtörténetéhez (a XVI. század elejétől 1918-ig) című, feleségével, Domokosné Megyesi Évával közösen írt könyve.

1980 és 1990 között az MTA szervezte Bükk-kutatásban vett részt. Párhuzamosan dolgozott a Szegedi Akadémiai Bizottság által támogatott, Békés Megye Természeti Képe programban, a Kiskunsági Nemzeti Park szervezésében folyó, a Körös-Maros Nemzeti Park létrehozását segítő előkészítő felmérésekben, a meglévő Tájvédelmi Körzetek és Természetvédelmi Területek malakológiai kutatásában.

1993 óta foglalkozott a puhatestűek védelmének problémájával. 1996-ban javaslatot tett a ma a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatósága működési területéhez tartozó Dénesmajori-Csigás-erdő Természetvédelmi Terület létrehozására. Ez az öthektáros erdő unikális, hiszen hazánkban az egyetlen, egy puhatestű védelme érdekében (1997-ben) létrehozott, kifejezetten az Erdélyi-szigethegységből származó, nagy tudományos értékkel bíró agyagsárga éti csiga, bánáti csiga, kristályos gyöngycsigácska, soklemezes orsócsiga megőrzésére hivatott.

1998-ban ─ az országban egyedüli malakológusként ─ Szentesi Györggyel közösen ‒ a csernobili katasztrófa puhatestűekre kifejtett utóhatását vizsgálta. A kutatásukat a bánáti szalagos csiga [Helicigona (Drobacia) banatica] és a tompa folyamkagyló (Unio crassus) héjainak Sr-90-izotóp-aktivitására alapozták.

2000-ben közreműködött a Száz Magyar Falu Könyvesháza sorozatban megjelenő Doboz és Kétegyháza kötetek megírásában.

A 2000 és 2007 közötti évek legjelentősebb eredménye a dobozi pikkelyescsiga délkelet-alföldi areájának megrajzolása.

2004-ben a KVVM Természetvédelmi Hivatala szakértője, az ország délkeleti részén előforduló dobozi pikkelyes csiga és Gyula-Gyulavári területén élő bánáti csiga fajmegőrzési tervének az elkészítésében. 2004-es nyugdíjazását követő években is folytatta az Erdélyi-szigethegység és Erdély széleskörű malakológiai vizsgálatát.

2007-ben a KVVM támogatásával megjelent Magyarország védett puhatestűi című könyve a Grafon Kiadónál. Társszerző: Pelbárt Jenő.

Domokos Tamás nevéhez két új faj is fűződik. A Cserna-völgyében (Románia) talált szűk elterjedési területen élő orsóscsiga, az Alopia subrosticollis tamasorum, a másik a Zarándi-hegységben (Munții Zărandului) gyűjtött egy újonnan leírt fajt, Péter Subai a csigát róla nevezte el (Agardhiella domokosi SUBAI, 2011 ‒ IUCN Red List).

2018-ban magyar, román és ukrán társszerzőkkel, Páll-Gergely Barna adta közre közel 40 évre kiterjedő, a Drobacia banaticára vonatkozó fosszilis és recens faunisztikai adatait.

2017 óta Budapesten él, Budán és a Balaton déli partján folytatja malakológiai kutatásait.

Tagságai

szerkesztés
  • A Körös–Maros Nemzeti Park tanácsosa
  • A Magyar Malakológiai Társaság (MAMAT) alapítója (2008), tagja
  • A SOOSIANA malakológiai szaklap szerkesztőbizottság tagja 1995-től, 2009–2010-ben főszerkesztője
  • A KVVM Természetvédelmi Hivatala szakértője

Tudományos munkái

szerkesztés

További információk

szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Domokos_Tamás&oldid=27219058”