Donald Slayton

amerikai űrhajós

Donald "Deke" Slayton (Sparta, Wisconsin, 1924. március 1.League City, Texas, 1993. június 13.) amerikai űrhajós.

Donald Kent „Deke” Slayton
Slayton.jpg

Születési neve Donald Kent Slayton
Született 1924. március 1.
Sparta, Wisconsin
Elhunyt 1993. június 13. (69 évesen)
League City, Texas
Iskolái
Nemzetiség  Egyesült Államok
Egyéb beosztás NASA Repülőszemélyzeti Főnök; berepülőpilóta
Rendfokozat őrnagy, US Air Force
Űrben töltött idő 9 nap 2 óra 28 perc
Beválogatás 1959 („Eredeti Hetek”
Repülések ASTP patch.png Apollo–Szojuz-program
Kitüntetései
  • Air Medal
  • National Aviation Hall of Fame
  • United States Astronaut Hall of Fame
  • NASA Distinguished Service Medal
  • NASA Distinguished Service Medal
  • NASA Distinguished Service Medal
  • NASA Outstanding Leadership Medal
  • NASA Outstanding Leadership Medal
  • NASA Distinguished Service Medal
  • NASA Distinguished Service Medal

Donald Kent „Deke” Slayton aláírása
Donald Kent „Deke” Slayton aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Donald Kent „Deke” Slayton témájú médiaállományokat.

ÉletpályaSzerkesztés

1942-től háborús szolgálatot teljesített. 1943-ban avatták repülőtisztté. A Minnesota Egyetemen 1949-ben repülőmérnöki diplomát szerzett. 1949-1951 között a Boeing mérnöke volt, majd 1951-1955 között vadászpilótaként Nyugat-Európában szolgált. 1956-1959 között az Edwards légitámaszponton berepülő pilóta. 1959-től részesült űrhajóskiképzésben.

Az „eredeti hetek”, az első űrhajóscsoport tagjaként került a NASA-hoz, korábban vadászpilóta volt. 1962-ben a Mercury–7 kijelölt pilótája volt, de az ellenőrző orvosi vizsgálat pitvarfibrillációt (enyhe szívritmuszavar) jelzett, eltiltották a repüléstől. A NASA repülőszemélyzeteinek a főnöke lett, teljes munkaidőben. Őrajta múlott, hogy ki mikor indulhatott a világűrbe, ő jelölte ki a leendő legénységeket, végig a Gemini- és Apollo-program során. Az űrhajósok Keresztapa becenévvel illették. Slayton azonban nem mondott le céljának a megvalósításáról, fellázadt fogatlan oroszlán státusza ellen és felkeresett egy szívspecialistát. Ő egy kockázatos műtéttel visszaadta a szárnyait, és Slayton, főnöki beosztását hátrahagyva, 1972-től újra űrhajós lehetett.

1993-ban halt meg, 69 éves korában, halálát agytumor okozta.

ŰrrepülésekSzerkesztés

Egészségi állapotának javulásával jelölték az Szojuz–Apollo-program, dokkolómodul pilótának Thomas Stafford és Vance Brand mellé az Apollo fedélzetére. Sikeresen végrehajtották a küldetésüket, azonban Slayton többet nem járt a világűrben.

Irodalmi megjelenésekSzerkesztés

Slayton alakját Oriana Fallaci is megörökítette az amerikai holdprogramról írt Ha meghal a nap című regényében.

Szakmai sikerekSzerkesztés

  • 1961-ben a Carthage-főiskola tiszteletbeli doktora,
  • 1965-ben a Michigani Műszaki Egyetem választotta tiszteletbeli doktorrá,

ForrásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Deke Slayton című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.