Főmenü megnyitása
A hol-rendszer (zöld) és mi-rendszer (lila) elhelyezkedése

A hol-rendszer a látórendszer két alapvető információ-feldolgozó rendszere közül az egyik, mely elsődleges szerepet játszik a mozgás feldolgozásban, téri figyelemben, fej- és szemmozgatásban, és olyan akciókban, mint a nyúlás és megragadás. A másik alapvető rendszer a tárgyazonosításban nélkülözhetetlen mi-rendszer.

Tartalomjegyzék

A hol-rendszer állomásaiSzerkesztés

RetinaSzerkesztés

Utunkat a szem ideghártyájával, a retinával kezdjük. Amikor fény éri szemet, a fotoreceptorok a fény energiáját idegi jelekké alakítják. A jel a gyűjtősejtekhez, majd a retinális ganglionsejtekhez továbbítódik. Érdemes megjegyezni, hogy az emberi szemben található körülbelül egymillió ganglionsejt idegsejt, így a fotoreceptorokkal ellentétben nem nyeli el a fényt. A többféle csoportosítási lehetőség közül ragadjuk ki azt, mely a P és M típusú retinális ganglionsejtek között tesz különbséget! A hol-rendszer szempontjából fontos magnocelluláris sejtek, mint ahogy azt elnevezésük is sugallja, nagy méretűek, és vastag axonjuknak köszönhetően az impulzusaik gyorsabban elérik az agyat, mint a vékonyabb tengelyfonallal rendelkező kisebb P sejtek impulzusai. A főemlősök ganglionsejtjeinek körülbelül 10%-át kitevő M sejtek receptív mezője – vagyis az a terület, melyet ingerelve, megváltoztatható a sejt aktivitása – nagyobb, így a nagyobb méretű tárgyakat részesítik előnyben. Erős választ várhatunk abban az esetben, ha a sejt receptív mezőjének központi és környéki része között kicsi a fényszinteltérés, például, ha világosszürke lapra írt sötétszürke betűt nézünk. Az M sejtek további jellemzője, hogy a gyorsan felvillanó, majd eltűnő vizuális ingerekre is jó választ adnak, valamint elmondhatjuk, hogy a receptív mezőjükre nincs hatással a megvilágító fény színe.

TalamuszSzerkesztés

A hol-rendszer következő állomása a talamuszban található oldalsó geniculatus mag, azaz az LG. Az M sejtek biztosítják a hat rétegből álló LG első és második rétegének, a nagysejtes (magnocelluláris) rétegnek a bemenetét. A színek ezen a szinten sem váltanak ki válaszbeli különbséget, a sejtek reakciója a központi-környéki rész eltérő megvilágításától függ. A nagy sejtek receptív mezője akár a duplája, vagy triplája is lehet a kis sejtekének (parvocelluláris réteg), így az információt sokkal elnagyoltabban elemzik, viszont a mezőjükön belüli hirtelen változásokra erőteljesen válaszolnak. Ez utóbbi jelenséget Schiller és Logothetis (1990) majmokon végzett kísérletében is kimutatta.

Elsődleges látókéregSzerkesztés

Az oldalsó geniculatus mag nagysejtes rétegéből induló axonok az elsődleges látókéreg (V1, Brodman 17, striatális kéreg) negyedik rétegének alsó részébe visznek információt. A kérgi sejtek élénken válaszolnak az élek, határok által kiváltott fényintenzitás-változásra. Fontos megjegyezni, hogy a hol- és mi-rendszer pályái az elsődleges látókéregben nem kapcsolódnak össze, külön-külön haladnak.

Látókéreg további állomásaiSzerkesztés

Az elsődleges látókérget elhagyva a hol-rendszer pályái a V1 és V2 területen keresztül a mediotemporális agyterületbe (MT) futnak, mely meghatározó szerepet játszik a mozgásészlelésben. Az elsődleges látókéreg irányszelektív sejtjei adják az MT bemenetét, az pedig a fölötte elhelyezkedő területet, az MST-t (medial superior temporal) látja el információval. Az MST idegsejtjeiről elmondható, hogy másfajta mozgásra válaszolnak, mint az elsődleges látókéreg vagy a mediotemporális agyterület sejtjei. Tanaka és munkatársai például (1989) az optikai kiterjedésre és forgásra válaszoló sejteket vizsgálták. Az érdeklődőknek eláruljuk, hogy az MST-t két alrendszerre (dorzális és laterális) bonthatjuk.

SérüléseSzerkesztés

Végül említést kell tennünk a hol-rendszer sérülése következtében fellépő betegségről, a Bálint-szindrómáról: a betegnek gondot okoz a nyúlás és megragadás, képtelen a folyamatos fixációra, vagy egynél több tárgy egyidejű nézésére.

IrodalomSzerkesztés

  • Sekuler, R. és Blake, R.: Észlelés. Osiris, Budapest, 2000.