Drago Perović
Drago Perović (Gorica, Trebinje mellett, 1888. szeptember 20. – Zágráb, 1968. január 6.), boszniai származású horvát orvos, akadémikus, egyetemi tanár, a Zágrábi Egyetem rektora.
| Drago Perović | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1888. szeptember 20. Trebinje |
| Elhunyt | 1968. január 6. (79 évesen) Zágráb |
| Ismeretes mint | orvos |
| Iskolái | Bécsi Egyetem |
Élete
szerkesztésA középiskolát Mostarban végezte, ahol tanára a híres költő, Jovan Dučić volt.[1] Miután 1913-ban elvégezte a bécsi orvosi egyetemet, asszisztensként dolgozott az ottani anatómiai intézetben.[2][3] Amikor 1917 végén Zágrábban megnyílt az Orvostudományi Kar, ő vette át az anatómiai tanszéket, ahol 1961-ig, nyugdíjazásáig dolgozott.[1] Itt hozta létre az Anatómiai Intézetet, és rendezte be múzeumát, amely egyedülállóan a világon magzati kortól 28 éves korig a szétszedett koponyák legértékesebb oszteológiai gyűjteményét tartalmazza.[1][2][3] Gazdagította a horvát anatómiai terminológiát. Az 1925/26-os ciklusban a zágrábi egyetem rektora, majd egy évig rektorhelyettese volt.[1] 1948-tól a Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja volt. 1955-től a Szerb Tudományos Akadémia levelező tagjává, 1957-ben a Jugoszláv Akadémia elnökségi tagjává választották. [2][3] Perović nagy aszkéta és nagy műveltségű ember volt. Mivel önmagával szemben is szigorú volt, nem volt sokkal engedékenyebb a környezetével szemben sem. Nem vett részt a politikában. Diákjai szerették és nagyra értékelték, mert teljesen korrekt volt velük. Fő feladatát a leendő orvosok oktatásában látta, és ezt nagyon magas szintre emelte.
Tudományos munkássága
szerkesztésTudományos kutatásai különösen a belső fülre, az orrüregre és az orrmelléküregekre terjedtek ki. Fontos felfedezéseket tett ezen testrészek anyagát és fejlődési törvényeit illetően. A szájpadcsont egy igen bonyolult orbitális nyúlványát tanulmányozva bebizonyította, hogy annak alakja bármilyen bonyolult is legyen, az embrionális primitív orrporcon alapszik.[1] Leírta az orrkagyló addig ismeretlen elülső részét.[1] Ő volt az első, aki leírta a felső állkapocs addig ismeretlen nyúlványát, amely a homlokcsontig ér. Az orrüreggel kapcsolatos kutatásairól kell kiemelni, hogy ezekben a vizsgálatokban bebizonyította, hogy a hiátus nem az, amilyennek az anatómiai atlaszokban ábrázolják, hanem alakját négy él és három mező határozza meg.[1] Az orrüreg és a garat közötti határvonal ábrázolásán az általa felfedezett a gerincet crista choanalisnak nevezte el. Ezzel kapcsolatban felfedezte, hogy az ekecsont hátsó felső részén van egy különösen fontos ék alakú képződmény, amelynek az a feladata, hogy a belégzés során mindkét orrüregből nyugodtan bejusson levegőt a garatba. Ezt a részt pars cuneiformis vomerisnek nevezte el. A choanalis gerincen olyan képződményeket fedezett fel, amelyeknek az a feladata, hogy oldalfelületeiket a légáramhoz igazítsák. Ezeknek a formationes adatations aerodynamycae nevet adta.[1] Perović az orvosi kérdések mellett a bosnyák nyelv, és különösen a jugoszláv orvosi terminológia problémáival is foglalkozott, így sok értékes munkája volt.
Emlékezete
szerkesztésZágrábban lépcsősor viseli a nevét.
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- ↑ Egyetem: Drago Perović. www.hosting.unizg.hr (Hozzáférés: 2022. március 31.)
- ↑ Hrvatska encikopedija: Hrvatska enciklopedija: Perović, Drago. http://www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2022. március 31.)
- ↑ Krmpotić-Nemanic: Jelena Krmpotić-Nemanic: Život i rad akademika Drage Perovića (1888-1968). Acta Stomatologica Croatica, XXXIII. évf. 4. sz. (1999) 489–490. o. Hozzáférés: 2022. március 31.